Szerző: Necron

Hasard – Abgnose (2025)

Hiába próbáljuk meg lefolyatni a sötétséget, azt előbb-utóbb kiveti magából fény és éj-fekete szurokba mártózva zuhanunk a feneketlen, iszonyatos mélységbe hol végül rájövünk, hogy igencsak otthonosan érezzük magunkat, pont az olyan muzsikák rajongásának köszönhetően, mint a Hasard. Ezzel az alkotással kézen fogva vonulunk át olyan termeken, ahol csak a kétség uralkodik az életünk eseményei felett. […]

Tovább »

Indren – Duskborn (2025)

Attól függetlenül, hogy Hazánkban már szinte el is feledhetjük négy évszakot, azért a bennünk élő ciklikusság még erősen képviselteti megát. A pörgős és hosszú nyári napok hamarosan kifulladnak és átveszi a helyét egy másféle periódus. Sokkal inkább érzi az ember az igényét a befelé figyelésnek és hogy többet időzőn otthon, lemezeinek, vagy akár könyveinek a […]

Tovább »

A Flying Fish – El Pez Que Voló – Act II (2025)

Ahogy fellebben a materiális világunkat elfátyolozó lepel, ott rejtőzködik mögötte az abszurd, a nehezen befogadható és megérthető szürrealitás. Mely önmaga groteszkségében is csodálatos, és általa feltárulnak olyan mélységek, amik talán még legmerészebb álmainkban sem fordultak meg, akár csak egy illékony, felvillanó látomás formájába sem. Mi más hozhatná le ezt a varázslatos képet földi világunkba, mint […]

Tovább »

Medieval Demon – All Powers of Darkness (2025)

A dallamos fekete fémet játszó görög Medieval Demon úgy döntött, hogy hátat fordít az azúrkék tengernek, fehérre mázolt házikóknak és az egész mediterrán Odüsszeiának, hogy inkább belevesse magát a várbörtönök, csaták és mitikus fantáziavilág és sötét rítusok bugyraiba. Tették mindezt több mint harminckét évvel ezelőtt! Akiknek hozzám hasonlóan nem csengett ismerősen az együttes neve, talán […]

Tovább »

Eskapism – Skresnava (2025)

Ahogy Orwell írta az 1984 című zseniális művében “ …a legjobb könyvek azok, amik olyasmit mondanak el, amit már tudunk””. Azt hiszem én így vagyok a black metal lemezekkel, már ha a stílus atmoszferikus, epikus vonalát említem. Amikor a jól ismert zenei megoldások és hangulat köszön vissza, ami csak megerősít abban a katartikus állapotban, amikor […]

Tovább »

Autumn Tears – Crown of the Clairvoyant (2025)

Összeomló, túlzsúfolt, zajos anyagi világ önmagunk belső kitükröződése és miként mi magunk is már szinte sétáló holtak szerepében tetszelgünk, így a belő éniséget, lelkiséget megszólító alkotások igazán felértékelődnek, amivel talán egy kis időre megfordulhat ez a lidérces kép. Tagadhatatlan, hogy olykor szükségszerű a fizikai világ stációjában is önfeledt örömet adó dolgok élvezete, hiszen anyagi lények […]

Tovább »

Opia – I Welcome Thee, Eternal Sleep (2025)

Nagy nehezek csak átlendülünk a dermedt téli némaságából a kikelet duzzadó energiáiba. Figyelmünk óhatatlanul megtelik pozitív lökettel és még a homlokunkra vésett gondok barázdái is enyhülnek a tavasz ígéretes illat és látványvilága nyomán. De mit keressen egyáltalán ebben az emelt állapotban egy bánattal vert hangulat megélésének a képe? Talán a sírokon nem nyílik virág, nem […]

Tovább »

Grylle – Egrotants, Souffreteux, Cacochymes, Covidards (2024)

Bor, Mámor Provence… vagy inkább jelen korunk társadalmi és politikai fekélyes mocskának szatirikus nézőpontjával írt krónikája? Kinek, mi – aki viszont az utóbbi iránt érdeklődik, az maradjon velünk a francia Grylle új nagylemezének a bemutatásánál. Itt most nem találkozhatunk sem a napon érlelt szőlőültetvények ajkán csordult bor idilli élvezetével, sem illatos levendula mezőkkel. Viszont kárpótlásul […]

Tovább »

Hail Spirit Noir – Fossil Gardens (2024)

A új-hullámos fekete fém berkeit gazdagító 2012-től aktív Hail Spirit Noir-t névről már régóta ismertem, de valahogy sosem adtam esélyt a zenéjüknek. Így a görögök eddigi munkássága kimaradt. Hiszek a dolgok rendező elvében, hogy minden akkor érkezik meg hozzánk, amikor annak éppen az ideje van! Tehát nem kellett rágyertyáznom, vagy a Kapcsos könyvet teleírnom és […]

Tovább »

Oranssi Pazuzu – Muuntautuja (2024)

Néha elgondolkodom azon, hogy az utca embere hogyan reagálna egy olyan „muzsikára”, amire – a rétegzenék – rétegzenéje címkét tudnám leginkább rábiggyeszteni? Olyan audió-szörnyetegekre, amik az elme – és a pokol legsötétebb bugyraiba kalauzolnak, hogy aztán ott gyönyörködhessünk a kakofonikus témáik koponya formájú virágjaiban. Mennyire lehet elrettentő egy olyan zene, ami még a harcedzett füleket […]

Tovább »