EP sorozatunkban a prog.-tharsh precizitása mellett ízes ikergitáros futamokkal, brutális death/grind, energikus hardcore-punk, elszállós shoegaze / drone post-metal, valamint a kortárs psych-rocker / proto-metal vonalaival találkozhattok. Reméljük frissítően hat majd ebben a kellemes, szellős nyárias időben.

Stranded Mind

A Helsinki-Riihimäki tengelyen formálódott progresszív/heavy/thrasher Stranded Mind 2019 óta része a finn undergroundnak, de a valódi “felszínre töréshez” egészen mostanáig kellett várni. Nico Massonnier énekes-gitáros és Juho Hirvinen gitáros, valamint a ritmusszekcióért felelős Janne Kainulainen és Lassi Siitonen kvartettje a korábbi melodikusabb vonalat hátrahagyva a progresszív thrash metal irányába rántotta a kormányt. Damnation című EP-jükön az amerikai thrash vonal és a precíz fémzenei megközelítés találkozik ízes ikergitáros futamokkal, beemelve az Iron Maiden zenei hatását is a képletbe. A nyitó Cry For Your Mother azonnali agresszióval büntet, míg a Rat Race lendülete az urbánus mókuskerék fásultságát ostorozza. Jóval komplexebb vizekre evez a Deluded and Blind tétele, a lassabb málházású Shattered pedig lassú, balladisztikus építkezés után a már említett gitárszólókkal hívja fel magára a figyelmet. A záró Kintsugi a traumákból való újjáépülést a tradicionális japán kerámiajavítás metaforájával zenésíti meg. Ez a 21 perces, dühös kislemez a független alkotómunka érett gyümölcse, de még bőséggel érződik rajta a saját útvonal keresgélése.

Submerged

A Mariana-árok feneketlen sötétsége és a tüdőt roppantó víznyomás élménye sűrűsödik össze a San Diegó-i Submerged alig tizenkét perces anyagában. A New Standard Elite kiadásaban ránk szabadított Resurfacing Nautical Ruin EP a 2023 óta létező brutális death/grind, slamming death banda egy újabb fejezete, ami Tortured at the Depths (2024) című debütáló albumukat követi. Közel 12 perces, három tételes EP-jük témáit most még tömörebbre és agresszívabbra csiszolták, egy igazán fojtogató anyag lett. A nyitó Inhalation of Subaquatic Consciousness rögtön egy technikás, izolációt sugárzó örvénybe rántja a hallgatót. Az EP legvaskosabb tétele, a Riddle with Intravenous Decay komplex groove-okkal, valamint a gyilkos sebesség és a kíméletlen málházások váltogatásával fokozza a feszültséget. A harmadikként érkező Excruciating the Deconsecrated Populace tovább tekeri az extrém barométert, szóval ajánlani csak erős idegzetűeknek merem.

Paid In Full

A Paid In Full az ausztrál (Sydney) hardcore-punk színtér új zenekara, aminek tagjai korábban már más-más zenekarokban bizonyítottak. A banda énekes Myrtle Sebastian olyan hardcore és emo csapatokban játszott, mint a Trenchknife, a Moving Violation és a Greenwood. A Moving Violationban vele játszott gitárosuk, Dean Caparé. Barátságukból alakult meg a zenekar, ugyanis mindketten valami olyasmit szeretnek volna játszani, ami az eddigi zenekaraiktól eltérően egy kicsit másnak érződik. Így született meg a hardcore alapjaira építkező zenéjük, ami első ízben a valamivel több mint 6 és félperces, DEMO 2026 névre hallgató bemutatkozó anyagukkal prezentálnak. Kiadványukra 5 erőteljes, a stílus energiáit hordozó (rövidke) dal került fel, melyeket gyors témaváltásokkal és némi mosh részekkel tesznek izgalmasabbá. A demó mindent magában foglal, amit egy hardcore anyagnak kell… energikus, lüktető, és felhívja a figyelmet az emberek baromságaira, vagy épp a társadalom hibáira.

(Armand)

Fainting Dreams

Az elszállós shoegaze és a rideg post-metal házasságának új állomása a denveri Fainting Dreams, amely Elle Reynolds egyszemélyes projektjéből nőtte ki magát tényleges zenekarrá. A közelmúltban megjelent három tételes EP-jük, a The Silence of Birds That Rarely Sing mindössze 16 perces játékideje a két stílus fortyogó egyvelegeként próbálja kiteríteni elénk az énekesnő minden belső vívódását, egészen vastag atmoszférával párosítva.. A hangzásvilág alapköveit a Frail Body nyers intenzitása és a Stars of the Lid meditatív drone-világa közötti feszültség adja, akikre szívesen tekintenek példaképként. Egy ilyen vaskos kontrasztot kapunk már az első tételben is: Elle éteri tiszta dallamvilága váratlanul csap át húsba vágó sikolyokba, melyek a szerző személyes, sclerosis multiplexszel vívott küzdelmeit hivatottak bemutatni. A hangszerelésben megjelenő cselló, amelyet a vizuális arculatért is felelős Francys Andros kezelt, klasszikus zenei eleganciát kölcsönöz a kompozícióknak, de alapjáraton egy modern, kísérletezős anyagról beszélhetünk. Jared Barnes organikus dobjai és John Willis e-bow gitárjai a coloradói erdőtüzek fojtogató füstjét kívánják megidézni, amivel az anyag a belső tébolytól elindul a világi kataklizmáig. Tegyetek vele egy próbát.

Taraban

A tavalyi év elején OATH címmel adta ki öt dalos EP-jét a lengyel hard rocker, psych-rocker, proto-metalos Taraban. A krakkói szekta talán ennek az EP-jének folyatásaként adta ki VNΛLIVE címre keresztelt újabb mini-lemezét, amire négy szám került fel… És hogy miért is mondom azt, hogy talán tavalyi EP-jük folytatása ez az új anyag. Mert új EP-jük dalait az OATH Európa szerte (köztünk Magyarországon is) adott bemutató-koncertsorozata alatt rögzítették. Ez EP egy tökéletes átfogó képed ad a Taraban zenei palettájáról, mely a garázs / stoner rockon át a klasszikus hard rock, a ’70-es pszichedelikus rockját és a mai kortárs proto-metal vonalait foglalja magában. Egyben a zenekar történetének utolsó fejezetének záróakkordjait is hordozza. A Taraban szóban forgó európai turnéjának zárókoncertjét május 10-én adta, a krakkói Hype Parkban, VNΛLIVE (búcsú) EP-jük megjelenésével pedig hivatalosan befejezték tevékenységüket. Szomorú!

(Armand)