Szerző: Anselmus

Paganizer – As Mankind Rots (2026)

A svéd metal világában aligha akad aktívabb személy, mint Rogga Johansson. Nem kis túlzás azt állítani, hogy kiadott albumok és aktív zenekarok számában egymagában felveszi a versenyt más kontinenseken található szerényebb keményzene kultúrával rendelkező országokkal. A lassan harminc éve alkotó mester számtalan projektje közül azonban mégis kiemelkedik a legrégebb óta futó és talán leghíresebb formációja, […]

Tovább »

Halfsleeper – Midnight Blue

Brazília valamennyiünk elméjében az örök napsütés, a foci, a karneválok és a szamba országaként van jelen. A sztereotipikus latin pozitivitást, a temperamentumos déli hozzáállást és világszemléletet ismerve tulajdonképpen kultúridegennek hat egy Halfsleeper-höz hasonló post-punk, darkwave projekt létezése. Tájidegen elemként úgy emelkedik ki a são pauloi duó a brazil kultúrából, mint elhagyatott gyárkémény a Copacabana aranyszínű […]

Tovább »

Stone Machine Electric – Faces (2025)

Hatodik albumával tért vissza idén a Stone Machine Electric. A texasi trió a Faces című lemezével egy több szempontból is izgalmas projektet tár elénk. Hasonlóan a korábbi pár megjelenéséhez, az SME itt sem a fuzzszörnyet akarja ránk szabadítani és nem cseppfolyósítani kívánja az agyunkat, hanem egy kísérletezőbb, sokoldalúbb stoner/sludge lemezzel igyekszik a saját univerzumának egy […]

Tovább »

Armoured Knight – The Quest for the Sacred Melody (2025)

Sokat váratott magára de idén megjelenik a 2009-ben alakult Armoured Knight első nagylemeze, a The Quest for the Sacred Melody. Nagy izgalommal vetettem bele magam ebbe a kiadványba, ugyanis a két korábbi EP-je a chilei együttesnek kifejezetten pozitív benyomást tett rám. Sikeresen nyúltak vissza a nyolcvanas évek végi speed és heavy metalhoz, olyan klasszikusokat idézve […]

Tovább »

Esoctrilihum – Ghostigmatah – Spiritual Rites of the Psychopomp Abxulöm

Egy minden szempontból robusztus albummal tér vissza az Esoctrilihum. Az egyszemélyes francia zenekar igen termékeny, 2016-os megalakulása óta a Ghostigmatah a tizenkettedik nagylemeze lesz a multiinstrumentalista Asthâghul-nak. A bizarrság és kísérletezés nagymestere védjegyszerű hangulatával és világával igyekszik újfent elkároztatni hallgatóit. A több mint egy óra és húsz perces album nem csupán a lejátszási időt (és […]

Tovább »

Wékeras – Do wirów, do krzyków

Az utam ezzel albummal nem volt egyszerű. A svéd bázisú de egyébként német, francia és lengyel tagokkal büszkélkedhető Wékeras debütáló LP-je elsőre nem váltott ki belőlem semmit. Lepörgött a 30 perc és nem éreztem, hogy bármilyen élménnyel gazdagodtam volna. Pontosan annyi hatással volt rám, mint a „csak valami háttérzaj legyen” céllal bekapcsolt televízió mosogatás közben. […]

Tovább »

Electromancy – Visions of Utopia

Az Electromancy talán a legizgalmasabb metal zenekar napjainkban. Hogy ez miért is van így és hogy mi a projekt mögötti koncepció, annak a megértéséhez ejtenünk kell pár szót Satyra-ról, azaz Steph Tranovich-ról, az Electromancy szülőatyjáról. Steph 2018-ban Lyme-kór következtében súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett, ami miatt a kézmozgása korlátozott lett, ellehetetlenítve azt, hogy hangszeren játsszon. Ez […]

Tovább »

Décryptal – Simulacre (2025)

Kanada Québec tartományának földje az elmúlt évtizedekben igen termékenynek bizonyult death metal tekintetében. Olyan zenekarokat köszönhetünk a volt francia gyarmatnak mint a Gorguts, a Cryptopsy, vagy a Quo Vadis. Ezt a hagyományt látszik folytatni a 2020-ban alakult frankofón kvartett, a Décryptal is, melynek 2023-as demója után idén nyáron jelent meg első nagylemeze, a Simulacre. Klasszikus, […]

Tovább »

Stormkeep – Galdrum [EP] (2020)

A denveri Stormkeep tulajdonképpen a Wayfarer egy másik projektje, annyi különbséggel, hogy Joe Strong-Truscelli helyett Lord Dahthar-t választották maguk mellé zenésztársnak, aki el is foglalta helyét a billenytűk mögött. Ezzel együtt elhagyták a Wayfarer nyugat-amerikai határvidék szettingjét és egy számunka talán kevésbé kultúridegen területre merészkedtek be, a fantasy világába. Itt jegyezném meg Isaac Faulk nevét, […]

Tovább »

Lord Belial – Unholy Trinity (2025)

A Backelin (unoka)testvérek idén már a tizedik alkalommal zenésítették meg nekünk az infernót és adtak zenei aláfestést a pokolba vezető úthoz. A tiszteletre méltó karrierút legújabb fejezetének bemutatása előtt viszont egy kis személyessel szeretnék indítani. Be kell valljam, a Lord Belial „Enter the Moonlight Gate„-je a kedvenc black metal albumaim között szerepel. Azt a lemezt […]

Tovább »