Nem tudta úgy összatapasztani a témákat, hogy koherens legyen. A hangzást én is nagyon szerettem.

Éppen évelőkülönlegességeket válogatok a kertbe és ez megy a háttérben. Meglepő módon működik! Bizar módon ez a fekete fehérben vetített gyászszertartás ami szerintem sokkal inkább működne egy télre készülődő természeti köntösben, amikor már mindenhol lehullatok a levelek és csak az elszáradt növényi maradványok várják a zúzmarát, mégis jól lesik színes és élő növényeket válogatni ilyen háttérzenével is.

Fesztiválmetál bebaszott tiniknek, akik nagyon lázadnak, de tánciznak a prüntyikéző szintinek és léggitároznak a fitymacsattogtatós gitárszóloknak.

Kellemes, de nem fogja magát befészkelni a lejátszóba.

Ezt legalább őszintének érzem még ha nem is túl eredeti. Sokkal jobban esett, mint itt sok műanyag termék. Ezt keresem a metálban: nyers, rideg, kegyetlen, életidegen.

Eskü ez egészen kellemesen dohos pusztulat. Érzem, ahogy tarkón vág egy-egy súlyos tompa tárgy többször is, de aztán a végére kicsit elfáradtam az egysíkúságába.

Amikor még Vortex is besegített, akkor a teátrális jelleget még sikerült megtölteni tartalommal is, mert volt igazi emelkedettség, de ez már több helyen az általam igencsak a béka picsája alá rangsorolt musicelbe rongyol át, hiába a rikácsolás, meg a duplázó. A vonósok bevonása és a "mi most biza kegyetlenül komponálunk!" szemlélet elviszi a fókuszt arról, amit amúgy csinálni szeretnének, vagy gondolom, hogy szeretnének. Hol van itt az igazi BM mizantrópiája, élettől való elidegenítése, szikár, penge szerű éles hangmenetei, a kilátástalanság, a ridegség bőr alá kúszása? Igazából szánalmas, amit itt most művelnek. Önmagukhoz képest egészen biztos.

Földön fekvőbe nem rúgunk.

Tim Burton bohókásabb pillanatait idézi, amikor komikus a horror (persze nála mindig az), de sajnos az Álmos Völgy legendájának sötétsége itt teljesen hiányzik.

Én is tudom, hogy sok tud lenni, de engem mégis leköt, mert a nagy hangjegytorlódásokban van rendszer és ha nincs is meg az a kellemes káosz, amit reméltem, azért ad annyi odafigyelni valót, hogy jól szórakozzak.

Minél tovább ment a lemez annál inkább untam.

Lassú, ábrándos bontogatások mellett van mélysége és húzása is - jó a kontraszt. Nekem ez inkább post és sludge a hangzás és a megfogalmazás miatt, mint doom, de a lényeg, hogy működik. Nem egy kapkodós lemez, ami egy hatalmas pozitívuma. A hangulat dominál elsősorban. Köszi az ajánlónak!

Szeretem, ha meglepnek és sok stílus keveredik, de ahhoz megfelelő kohézióra van szükség. A dal felépítése csúcsosodjon ki egy hirtelen váltásban és jön a libabőr...itt randomnak éreztem a váltásokat. Amúgy tetszett.

Asszongya raw dungeon synth...miért, nem mindegyik az? :) Vagy olcsóbb szintit vett az alkotó és felvevőre sem futotta? :) Egysíkú, kevés ötletet felvonultató anyag, de szerencsére rövid.

Néhány dal erejéig elszórakoztatott, de a sokadik óóóózásnál már feladtam az aktív hallgatói részvételt, hogy legalább ne húzzon fel. Azért a végén a német szöveg igazi koporsószög volt, legközelebb is csak muszájból, a HP-n futhatunk össze. A csajnak irgalmatlan hangja van, ajánlom a Witch Ritualos lemezét, stoner/doom cucc, ott rendesen elszabadul.

Még a promós anyagok között hallgattam valamikor régebben, akkor is tetszett. Nem a régi Opeth nyomdokaiban halad, ami már külön öröm ebben a stílusban, ugyanakkor akadnak laposabb részek.

A kör meglepetése számomra, még nem hallottam róluk. Remek arányokkal dolgoznak, vevő leszek egy nagylemezre.

Valahogy elkapott ennek az amcsi, progresszív doom/stoner stílusban alkotó formációnak a zenéje. Egyszerűen tetszik!

Középkori hangulatú, leprával fertőzött, misztikus horror daljáték.

Egészen pofás, kissé giccses, de tele van jó ötletekkel ez a finn melo death/power album! Egy hetest megér!

Szomorú, felemelő, csodálatos, elgondolkodtató francia gótikus doom/death metal. Varázslatos repülés gyönyörű dallamok szárnyán!

Első próbálkozásnak elmegy, eléggé - jó értelemben vett - primitív black/thrash szösszenet a német bandától. nagyon sűrűn nem fogom hallgatni!

Tökös, intenzív mexikói death metal! Jóvanazúgy!!!!

Elfogult vagyok a bandával kapcsolatban, de igyekszem objektív maradni. Ennyi idő után valóban nehéz megújulni, és nyolc év után kijönni egy új albummal, hiszen mindenkinek óriási elvárásai vannak. 7 pontról indultak, amikor megnéztem az első, új klipet, aztán a teljes album meghallgatását követően közelebb kerültünk egymáshoz. Messze nem éri el a lemez a csúcsalkotásaikat, de én - Silenoz barett sapkáját kivéve - elégedett vagyok az összképpel. A klasszikus, számomra kedvenc műveiket is figyelembe véve a Grand Serpent Rising nálam 8 pontot ér!

Kevés olyan zenekar van, aki hitelesen képes ezt a fajta folkos, harci metal zenét prezentálni! A legtöbbje tucat alkotás, tele sablon zenével, sablon szövegekkel, és a sok óóóó-óó-óóóó-óóóó-zással! A jelmezek sem fantáziadúsak, semmi ötlet nincs bennük! Kedvencem a Leonidas-ra hajazó harcos a dobok mögött! A lemez legüdébb színfoltja a borító, mert az valóban nagyon szép! Ennek köszönhető plusz fél pont, amely elmozdítja az albumot a semleges zónából.

Nálam totál betalált ez a rendkívül ötletes, orosz prog rock/metal zene! Fel is kutatom az előző albumaikat is! Nagyon köszönöm az ajánlónak!

Kicsit sok lett a matek, de tudomásul kell venni, hogy ez a fajta durvulat valóban csak egy szűk rétegnél képes teljes mértékben elérni a célját! Nehéz hallgatni való, de igazán profi minden egyes momentuma. Érdemes rá időt szánni!

Jó pár év hallgatást, és egyéb projektbeli zenélést követően érkezett el közénk az egyszemélyes formáció első lemeze, amely kimondottan ígéretes pagan black metal tételeket tartalmaz.

A brit illetőségű banda tolmácsolásában egy ígéretes sludge/post-metal anyagot hallgathatunk kiváló minőségben! Első EP-nek egyáltalán nem rossz! Többen felhozták a Neurosis párhuzamot, de szerintem nem érdemes hozzájuk hasonlítani az Ahreman-t, mert önállóan is szépen megállja a helyét! Egy erős hetes!

Az 1999-es Kings of Chaos, és a 2004-es Redimus című albumaikat régen rendszeresen hallgattam, de már több éve nem futottunk össze a bandával, és az azóta megjelent műveik is valahogy kimaradtak. Csak azt nem értem, hogy miért? Hiszen igencsak komálom melodikus black metal stílusú zenéjüket! Ezt a lemezt is nagyon jól esett végighallgatni, remek dalokat tartalmaz! Őszintén ajánlom a stílus kedvelőinek!

Minden rendben van vele, de nagyon kiemelkedőt sem hallottam benne

Nem vagyok egy nagy dungeon synth rajongó, de próbáltam nyitottan hozzáálni. De nem igazán nyűgözött le, sőt volt olyan szám, ami idegsített

A szinti nekem nem teszett néhány számban, nagyon csipogott. De ettől eltekintve remek album

Kellemes, hangulatos album, szivesen hallgattam

Minden rendben volt vele, jó volt hallgatni, de annyira azért nem lelkesített

Elég erős anyag, bár egy kicsit a végére egyhangúvá vált

Sosem voltam nagy DB rajongó, de ez modt egész tetszett, szerintem nem rossz ez a szimfonikus irány

Érteni vélem a koncepciót, de nem igazán nekem szól a lemez

Elég erősen kezdett, de sajnos unalomba fulladt a végére

Nekem tetszett, egy kicsit lehetett volna rövidebb az üresjárat, de ez csak apróság

Nekem a vokál nem igazán teszett hosszútávon kicsit uncsi volt a folyamatos károgás, meg kicsit túl hosszúnak, egyhangúnak éreztem a dalokat De egyébként rendben volt.

Ilyen tipikus nem zavar, hogy megy, de nem többször hallgatós - igaz, én az ajánlás óta meghallgattam kb. háromszor és különösebb bajom nincs vele.

"Kicsit monoton" - hát, végülis így is lehet mondani; én meg eluntam az életemet is rajta - a kilences szám meg még ráadásul brutálisan idegesítő is például. Én meg pont az ilyen jellegű ds-t nem szeretem - nagyon hosszúnak tűnt és számomra önálló zenei élményként egyáltalán nem állja meg a helyét. Nekem ének, vokál, érdekes koncepció kell az élvezhető zenéhez - múltkor is írtam, hogy magamtól sose lesz ez az én zeném, sose hallgatnám és ez most is így van.

Szerintem jó döntés volt bevenni állandó tagnak az Ensiferum énekes Petri Lindroost - persze, a korábbi lemezeken a több vendégénekes felállás sem volt rossz. Az előző lemezükről írtam, akartam erről is, de végül nem jött össze. Aki szereti a Children of Bodomot, annak mindenképpen érdemes csekkolnia ezt a bandát is, ami egy nyilvánvaló mellékprojektje volt Wirmanéknak, amíg aktív volt a Bodom.

A gótikusabb, dallamosabb részek nagyon tetszettek - emiatt a második, Black Sun River dal a kedvenc -, mint ahogy a hörgés is. Nagyon szép zenei utazás, élmény.

Így, egy 20 perces bemutatkozó EP-nek jó volt, de sokkal hosszabban nem tudnám hallgatni - igaz, ebből egy nagylemez is ilyen 30-35 perces szokott lenni.

21 év elteltével egy ilyen közepszerű, tucat lemezt kiadni "folytatásnak" - hogy is mondjam, ezt hallgatva nem tudom, mire vártak több mint 20 évig.

Lásd, tavaly októberi ajánlóm.

Nekem nagyon tetszett ez a lemez, többedik meghallgatás után is. Nem egyszer a Shakespears Sister ugrott be róla. Ötletes, egyedi hangulatú banda, az előző két lemezüket is le fogom csekkolni majd. Több ilyen jellegű/stílusú banda is be lehetne ajánlva, köszönet az ajánlónak!

Elmegy egynek, de egyben hallgatva eléggé megterhelő, hosszú és fárasztó - főleg az ordítozás.

Jobban tetszett, mint a Hecate Enthroned - talán legfőképpen azért, mert kevésbé volt tömény és fárasztó hallgatni. A 8-9 perces számok hosszúak, de például a három perces Constrictor remek.

Jó párszor lement, de még most sem tudom eldönteni, hogy mi tévő legyek. Egyáltalán nem zavart, idegesített, de valahogy ott motoszkál a fejemben, hogy nem is igazán figyeltem oda rá, nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. Ennek ellenére jó párszor meghallgattam - hogy hátha majd a következő hallgatásnál ez másképp lesz; nem lett.

Nem rossz, de egyben hallgatva ez is elég erőt próbáló feladat. Egy idő után fárasztó a folyamatos károgós darálás, amit a közepén található Pwca instrumentális dal valamelyest egyensúlyoz.

Alapvetően nem rossz, de valahogy valami plusz hiányzik még (kb mint a Jæhzorn esetében), hogy visszatérő legyen.

Szerintem a hangszerelés homogenitása miatt érzitek a monotonitást és egyformaságot. Nekem egyáltalán nem tűnnek egyformának a dalok. Hangulatos, jóféle borongós anyag.

Hm. Érdekes, nem tudtam a Bodom billentyűsének erről a projektjéről. Mondjuk nem véletlen, elég középszerű, sőt, inkább gyengéb sympho-power metált toltak, két albummal ezelőttig, amikor meg áttértek ilyen Bodom-Arch Enemy keverék melo deathre. Teljesen izgalommentes számomra, de el lehetett rá bólogatni reggeli készítés közben. A zenei tudás hallatszik, de a zeneszerzői tehetség nem.

Próbálkoztam vele sokat, de eléggé untam. Szeretem a doomot, de ez a csajos gothic vonal már a Theatre of Tragedy idejében sem jött be. Műfajában biztos nem rossz, de nem lesz visszatérő, ez a légies női ének már-már idegesít, a modoros férfi vokálról inkább nem mondok semmit. A hörgés tetszik.

Engem sem fogott meg különösebben. Szeretem sokszor az egyszerű zenéket, de itt valahogy nem volt meg a varázslat.

Valóban nem újítja meg a műfajt, de én nagyon élem ezt a fajta zenét, szóval tetszik. Az Unburied Hellish Presences 2020-as 3 dalos demó valahonnan meg is van kazin :)

Én nagyon lelkes lettem, mert a Spiritual Black Dimensions óta semmi nem tetszett tőlük úgy igazán. Ez meg végre egy jó anyag lett. Igen, a Dimmu kb annyira black metal, mint a COF (semennyire), de attól még én nagyon bírom ezt a lemezt, hangulatos, valóban túlgondolt (de jó értelemben), néha sok, de számomra nagy meglepetés. Ezt a béna áruházi logót mondjuk elfelejthetnék végre.

Kicsit mindig túl könnyűnek találtam a Warkingset. Most ők is kiadtak egy vikinges albumot. Hallgatható, kellemes, de a műfajban vannak sokkal jobbak.

Többször nekifutottam, de ez nagyon nem az én zeném.

A technikás prog deathben könnyű átesni a ló túloldalára. Ők nem csak átestek, hanem pörögnek a ló körül. Ettől függetlenül nálam a megfelelő hangulatban működött.

Szeretem az Uadát, meg azt is, hogy ennyire visszatértünk a hőskorba újabban.

Ugyanazt érzem, mint a Jaezhorn és a Pan esetében. Szódával elmegy. Egyértelmű, hogy a fő hatás a Neurosis, csak itt hiányoznak az érdekes pillanatok.

Én elfogult vagyok a bandával annak ellenére, hogy az 1998-as Dark Requiems óta a 7(!) éve megjelent Embrace of the Godless Aeon anyaguk tetszett először. A The Slaughter of Innocence és a Requiems viszont számomra két 10+ pontos lemez. Azért ez nem ér fel azok nagyságához, viszont ez közelíti meg leginkább az azóta megjelent cuccok közül. Örülök ennek is rendesen. UPDATE: én ajánlottam, szóval nyugodt szívvel csökkenthetem a pontot. A helyzet az, hogy hiába sikerült nagyon eltalálni a hangulatot, a dalírás sajnos hagy némi kivetni valót.

5 percig tudott lekötni. Az intró nagyon bejött.

Az összes dungeon synth alműfaj közül a lo-fi vagy más néven raw a kedvencem. Ilyenek pl. az An Old Sad Ghost, a Grimdor, a Lord Bakartia vagy időnként a hazai Fattyú. Ez is egy kiváló darab, John Lordswood nagyszerűen összefoglalta a lényegét, ami a supporterek komment mezőjében olvasható. Egyetlen hátulütője, hogy kicsit monoton.

Miki szavait idézve + In Flames hatások. Nagyon távol áll tőlem az ilyesmi.

Jó hangulata van. Nem egy világmegváltó valami, de működött. Nyolcas alá.

Hagyományőrző blackened thrash. Nem több, nem kevesebb. Elszórakoztatott.

Brutál, de egy idő után egy nagy szürke ködben éreztem magam eltévedve. Fárasztó egyben.

Én az ilyen zenére azt szoktam mondani, hogy szoptatós [...] metal. A [...] helyére beilleszthető bármely alműfaj. Illető meghallgatja, és beleszeret a "black metalba". Aztán mikor tényleg black metalt hall úgy néz, mint Vince a Ponyvaregényben. Ennek semmi köze a black metalhoz mára. Természetesen ez a megállapításom nem számít bele a pontszámomba. Rossznak nem mondanám, de erősen mesterkélt, túltervezett, túldolgozott. Kábé mint a zacskós croissant. Vagy a Frei Café. Csak a Frei-be ugye azért megyünk. Én a black metalt viszont nem ezért hallgatom.

Semmi új, de elbólogattam rá. A picsa elég jól tolja.

Párszor már hangsúlyoztam, hogy van egy dolog, amit nem tudok elviselni a metalban és az a humor, kivéve a groteszk. Ez itt nem elég groteszk.

Kicsit memóriajáték progmetalnak érzem ezt valódi izgalmakat okozó fajta helyett. Vagyis az időnkénti ötlethiányt pótoljuk szorgalommal, ami azt takarja, hogy egy dal megjegyzéséhez kell negyven próba.

Három perc után úgy éreztem, mintha már fél órája szólna. Nekem túl melodikus. Ez elveszi a brutalitását. Az ének meg nekem túlzás. A black metal mindig egyensúlyoz a durvaság, a betegség és a nevetségesség határán, és itt az ének a nevetséges szint néha, bár a hármas dal kántálásai eléggé velősek. Már-már Attila szint. Azt hittem, hogy az Enter Serpentagram lesz az én dalom. 4 egész másodpercig, aztán jöttek a lágyító harmóniák és dallamok.

Elborult, zaklatott és mocskos. Pont akkor vannak a pihenők benne, amikor kell, hadd prüntyögjenek, engem nem zavart. Annak ellenére, hogy az ismeretlenség ködébe burkolóznak az alkotók, azért az Instagramjukon a Neurosis pólón nem lepődtem meg. És mind a két tábornak igaza van, ugyanis van hasonlóság de különbözőség is a Neurosishoz képest. Az ének ritka moslék, imádni való.

Ez Isten büntetése rajtam, hogy a sátánista és/vagy keresztényellenes black metalok tetszenek legjobban. De mivel alapvetés, hogy az ideológiai háttér és az ehhez kapcsolódó szövegvilág nem számíthat bele a pontszámba, sajnos meggyőződésem ellenére is le kell boruljak az ilyen alkotások előtt. Ez itt sodró, művészi, zseniális, egy óriási akusztikai alkotás. Istenem, miért teszed ezt velem??? Amúgy nem indult elsöprően. A kiváló intro utáni dal olyan átlagosan jó cucc volt, hanem a harmadiktól... Visszatérő lesz.

Tipikus példája annak, mikor minden klappol, csak a zene nem talál utat hozzám.

Én ettől a hangzástól tengeribeteg lettem. Úgy hullámzik, hogy a rosszullét környékez.

Szép finom muzsika, de semmi megkapó, vagy emlékezetes.

Az előző körös Ultha egyik tagjának projektjeként bukkantam erre a kis koszfoltra. Puritán black–thrash energiabomba. Rövidtávon egyészen addiktív tud lenni.

Áporodott death metal, földalatti dagonyázás. A hangulata és a hangzása egészen megnyerő. Némi változatosságot vagy kitérőket még elbírt volna az anyag.

Sose voltam nagy Dimmu rajongó, ezt meghagytam a tömegeknek. Most is csak egy korrekt albumként tekintek erre az anyagra. Én a black metalban pont nem ezt az irányt keresem. Itt semmi él, kiszögellés, szélsőség nincsen. Polírozott, fennkölt zene, ami inkább kényeztet semmint karcol. Szerintem a szimfonikus jelző sokkal jobban illik hozzájuk, mint a black metal. Az utolsó szám tetszett a legjobban a maga egyszerűségével.

Inkább érdekes, mint jó. Ritkán találkozok ezzel a stílussal itt a Hangpróbán, vagy akár máshol, de nem is a kedvencem. Ami jó van benne, azt a srácok hozták össze. A hölgy hangja nekem gyengén irritáló.

Rég hallottam ilyen gyötrő zenét. Természetellenes megszólalás, tördelt dalszerkezetek. Mintha egy több ezer darabos puzzle előtt ülnék, amit össze kéne raknom. Köszi, de nem megy.

Nálam ez nagyjából ugyanaz, mint az Uada, csak más vetületi nézetből. Korrekt zsánerlemez.

Szeretem, mikor kevés hangból is hegyeket építenek egyesek. Itt a példa. Mintha egy sivár, kihalt gyár udvarán bolyonganánk. Hangulatos.

Biztos nálam van a hiba, de én semmi nagy dolgokat nem hallok itt, de még emlékezeteset se. A sivalkodó vokált is felejteném.

Doom, stoner, death, black metál keverék. Nagyon tetszik hogy kiszámíthatatlan, mikor mi jön. Hangzás is szuper, ahogy a hörgés, károgás, ének is. Néha az Enslaved jutott róla eszembe

Dög unalom, semmi sem történik benne. Az első 4 számot meg se lehet különböztetni. Az 5. daltól kicsit másabb, a 7. szám jó egyedül, a 9. és az utolsó témáját, már hallottam valahol. Abszolút nem jött be!

Az első pozitívum, hogy nem Bodom kópia. Tetszik a hangzás is. Szerintem sokkal jobb, mint néhány nagyobb név a műfajban. Abszolút nem nyálas, néha old school death témák is vannak benne. Könnyen emészthető, szórakoztató zene. Egyedül az utolsó szám nem tetszik, az elrontja az addigi teljesítményt.

A nyitó szám, elmehetne tündéres mesefilm zenének. Néhol elég távolinak érzem a metáltól, inkább dark vonalas. A harmadik szám a legjobb a lemezen. Mikor hörgés van, benne azok a részek tetszenek. Az női ének viszont nem karakteres. Sok helyen a gitár is eléggé vékony.

Nem rossz, de semmi különleges, egyszer megnézném azért koncerten! Kedvencem a 2. dal.

Időutazás a klasszikus kilencvenes évekbe, olyan mintha megállt volna az idő, ott folytatták ahol abbahagyták.Persze nem egy világverő anyag, de szórakoztató! Aki szereti az igazi old school death metált szeretni fogja.

Nem vagyok a zenekar rajongója, de ez a monumentális szimfonikus irány nagyon tetszik. Helyenként olyan, mintha Cradle of Filth lenne! Nekem bejött. Rég hallottam ilyen jó számokat Tőlük!

Szinte az összes témát hallottam már valahol. Amúgy jól szól, ének is rendben van, de egy számot sem tudnék kiemelni a lemezről!

Vártam az album megjelenését, az előzetes a videó klippes dalok nagyon tetszettek, de azok maradtak a legjobb számok. A gitár hangzás nagyon tetszik. Jó a horror cirkusz hangulat, amit csinálnak. Bár a régebbi albumaik jobbak szerintem, de bőven élvezhető ez is!

A nyitó dal után azt gondoltam, ez lesz a hónap albuma, számomra, de aztán a folytatás teljesen más unalmas dalokat hozott, az 5. számnál jön kicsit vissza a lendület. Így eléggé csalódás az album.

Köszönöm az ajánlónak nagyon tetszett! Szuper dalok az 5.7. a legjobb egyedi húzások vannak benne! A hangzás miatt nem adtam max. pontot! Katasztrófa a lábdob, az ének meg nagyon előtérben van!

Ez eléggé Neurosis kópia, annak is a rosszabb pillanatai, nyitó tételnél el se kezdődik a riff, de már átmegy prüntyögésbe, eléggé kiakasztott.

Nagyon tetszik, igazi régi vonalas black. Dallamos,agresszív, igazi üdítő anyag! A középen levő intro szerű dal megtöri a lemezt, emiatt csak 8 pont.