Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a minőségi epikus doom, tradicionális doom, valamint a remek dalokkal, de hibátlannak nem nevezhető lemezekkel jelentkező másodvonal is sajnálatos módon kihalófélben van. A nagy öregekről elmondható, hogy kibaszott öregek és sosem lehet tudni, adnak-e még ki bármilyen hangzóanyagot, a fiatalokat pedig olyan nagyítólencsével kell pásztázni, amivel még a Holdraszállást is […]
Tovább »
Kevés olyan pillanat akad az ember életében, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy ott van, ahol lennie kell. Ezt érzi az hivatását kereső fiatal, amikor egy gyakorlati foglalkozás után elhatározza, hogy a vendéglátásnak, az egészségügynek, a zeneiparnak, vagy épp a macskatenyésztésnek kívánja szentelni minden percét. Nálam a foglalkozás nem volt ilyen villámcsapás szerű, azonban nem sokkal […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Hiába játszanak tradicionális heavy/doom metalt a Misty Grey nevű formáció tagjai, hiába a 2011-es megalakulásuk és az eddig kiadott két nagylemez, barátságunk olyan szinten felületes, hogy teljesen őszintén lepődtem meg már csak a származásukat illetően is. Meg voltam győződve néhány promós kép és logó megtekintése mellett, hogy a banda az okkultizmussal fűszerezett doom metalban utazik, […]
Tovább »
Nehéz dolog szembe találni magunkat a Memory Gardennel hobbi firkászként. Először is, a valóban legendának számító svéd horda életpályája számomra nem egyértelmű diadalmenet, míg egyes körökben, minden megmozdulásukat remekműnek tartják. Ez leginkább a doom metal rajongói között jellemző, ami ugye tőlem sem áll távol, de azért igyekszem reálisan vizsgálni a dolgokat, mert a Forgács szerves […]
Tovább »
Sokat panaszkodtam erre az évre a tradicionális, epikus doom metal rajongójaként, de azért még nem érdemes teljesen leírni 2021-et. Túl sok vetélytárs nem akadt ugyan a műfajban, de kétségkívül a legjobban várt anyaga ennek az esztendőnek a Count Raven visszatérő lemeze, hiszen a csapat képében egy eddig hibátlanul teljesítő klasszikust tisztelhettünk. Annak idején személyes ünneplésként […]
Tovább »
A holland Tjeerd De Jong igazán régi motorosnak mondható hazájának underground zenekaraiban, ahol különböző szerepkörökben tűnt már fel. A projektek legfőbb közös jellemzője stílusuk: ez pedig a doom metal. Tjeerd a 90-es évek kezdete óta hódol ennek a vonalnak, legyen szó death/black vegyületről vagy szárazabb stoner metalról (Doomsday B.C., Serpentarius, Stone In Egypt, Beyond Belief). […]
Tovább »
A 70-es években a Black Sabbath zenébe öntötte a munkás emberek pesszimizmusát és erővel ruházta fel, a 80-as évek pedig ennek az egyvelegnek a nyakába öntötte a spiritualitást és okkultizmust, létrehozván és véglegesítvén a tradicionális doom metal aranyszabályait. Nem heavy/doom, nem epikus doom, hanem a nagybetűs fajta, aminek kevés művelője volt és van […]
Tovább »
Egyre érdekesebben alakul a bulgáriai Obsidian Sea tevékenysége, akik lépésről lépésre egyre jobb lemezeket tesznek le az asztalra. 2009 óta folyamatosan követem őket, leginkább azért, mert első kiadványukra még az epikus doom metal jelzőt aggatták. Abban az évben igencsak szegényes volt a felhozatal a műfajban, így nagy lendülettel vetettem rá magam a Between […]
Tovább »Szép csendben készülődő Count Raven, magabiztosan közeledő Saint Vitus kiadvány tartja lázban a hagyományos doom metal kedvelőit, így nekik tudok újabb jóhírrel szolgálni: idén e két legenda nemes utódja, a Lord Vicar is megmutatja méregfogát. A május elején érkező The Black Powder 9 új dalt fog tartalmazni és mint mindig, most is szép borító alá rejtőzik majd a kíváncsi szemek elől. Itt találjátok a dalok listáját és természetesen friss dal helyett egy régebbi alapvetést…
