Egész rég volt már, hogy egy új epikus, heavy/doom csapatot mutassak be, mivel a stílus málhás súlyát és örökségét nagyjából 90%-ban a műfaj veteránjai cipelik a vállukon. Persze a 2022 környékén indult High Warden tagjai sem most járták ki a középiskolát, de derék 30-as csókáknak tűnnek. Az ötletgazda Alex Mock volt, aki a gitárért és […]
Tovább »
Igyekszem, nagyon igyekszem aktuális lenni. Megfelelően reagálni az új elképzelésekre, friss ötletekre és kreatív megoldásokra, de a nap, a hét végére mindig sikerül ugyanott kikötni: a végzet hegyének árnyékos oldalán, ahol épp ház nagyságú kövek zúgnak lefelé a fülem mellett, jelezvén, hogy a vulkán épp készül felfalni az egész világmindenséget. A hagyományos doom mindennek mondható, […]
Tovább »
Körülbelül másodszor indult el a finn Gargantuan Blade lemeze, amikor Armand kolléga rám írt, hogy itt van ez a szikár, lecsupaszított vegytiszta doom, amire általában igencsak könnyen rábólintok. Az időzítése nem, de megérzése tökéletes volt ezzel kapcsolatban, hiszen idén elég kevés olyan anyag született eddig, melyre ezek a jellemzők ráfoghatóak. Nincs rossz évünk, de inkább […]
Tovább »
A zenekarnév, a betűforma és a borító a rutinosabb zenerajongókat útjelző táblaként irányítja a megfejtéshez azt a kérdést illetően, hogy mire számíthat a Lucifer’s Children bemutatkozásának hallgatása közben. Az erdő mélyén tiltott rituálékat folytató, bájaikat fegyverként felhasználó cseppet sem háztartásbeli jellegű hölgyek, valamint elmaradhatatlan házi kedvencük, a kecske, az okkult hangulatú zenék kötelező kellékévé váltak […]
Tovább »
Különleges helyet foglal el a szívemben a finn Caskets Open csapata, mivel száz évvel ezelőtti blogom (ami azóta már nem él) egyik első anyagát küldték el nekem Buried Upside Down című demójuk révén, amit azonnal kincsként könyveltem el magamnak. Enne egyszerű okai vannak: a 2008-ban még bofátlanul fiatalnak mondható banda csak úgy első nekifutásra saját […]
Tovább »
Nem rohantam a boltokba az azonnali folytatást és teljes lemezt követelve, amikor 2016-ban meghallottam a finn The Lone Madman Dreary Task című EP-jét, de túl sok agyalás nélkül betettem őket abba a kabátzsebembe, ahol a „lehet belőlük valami” zenekarokat szoktam tárolni. Ezt nagyon egyszerű, mégis hangulatos doom metaljuknak köszönhették, ami egyértelműen reflektál az egykori pályatárs […]
Tovább »
Nagyon úgy néz ki, hogy félretéve péntek 13-at és az egyéb misztikummal töltött dátumokat, eseményeket a doom metal zenekarok új kiszemeltje a Valentin-nap és környéke lett megjelenést illetően. Most vagy mindenki nagyon szerelmes, vagy pusztán a véletlen műve a dolog, de a viszonylag pangással eltelt január után igazán mozgalmas folytatásban van részünk. Olvashattatok egyedi hanggal […]
Tovább »
A 70-es években a Black Sabbath zenébe öntötte a munkás emberek pesszimizmusát és erővel ruházta fel, a 80-as évek pedig ennek az egyvelegnek a nyakába öntötte a spiritualitást és okkultizmust, létrehozván és véglegesítvén a tradicionális doom metal aranyszabályait. Nem heavy/doom, nem epikus doom, hanem a nagybetűs fajta, aminek kevés művelője volt és van […]
Tovább »
Nagyszerű névvel indult útjára 2010-ben a svéd Acolytes Of Moros zenekar, akiknek meggyőző demói hallatán már a kezdetek óta nyomon követem a sorsát. A banda neve a görög mitológiából származik, ahol Moros egy olyan szellem, aki a végzetéhez kíséri az embereket. Legegyszerűbben tehát a „végzet követői”-ként azonosíthatjuk őket, ami rögtön kijelöli számukra az […]
Tovább »
Tegyük fel, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy megajándékozzuk a világot egy remek epikus/tradicionális doom metal zenekarral és levadásszuk az összes szükséges hozzávalót. Első körben biztosan egy kiváló dalnokkal tölteném fel a frontember helyén tátongó űrt, mivel ő lesz az, aki megadja a banda minden egyéniségét, ízét. Ezek után jöhet a gitáros, lehetőleg olyan, […]
Tovább »
