A 2021-ben elhunyt és a Trouble zenekarral legendássá vált Eric Wagner énekes az amerikai doom metal megkerülhetetlen alakja, akinek munkássága még halála után is képes lyukat ütni a nosztalgia ellen harcolók fémpajzsán. Ennek első megnyilvánulása a posztumusz megjelent, éppen, hogy elkészült második szólólemeze volt, most pedig másik (ha lehet ezt írni) projektjének, a The Skullnak […]
Tovább »
Hiába a 2019-es újjászületés, még így is nagyon meglepett, hogy röviddel néhány röpke hír után a promós fiókunkban landolt az új The Gates Of Slumber lemez. Egy ritka szar napomat dobta fel a dolog, mivel a The Wrecht és a monumentális Suffer No Guilt mind a mai napig gyakran előkerülnek (előbbinek azért is van jelentősége, […]
Tovább »
2022 egyik legizgalmasabb időutazós kiadványa volt számomra az amerikai Early Moods zenekar debütálása, ami a doom metal egy olyan szeletét hozta vissza tetszhalott állapotából, amit The Obsessed, Witchfinder General, Saint Vitus és Pentagram zenekarok képviselnek. Igen, a klasszikus, Black Sabbath gyökerekig hűen visszanyúló, heavy metalban tobzódó zenére gondolok, melyet leginkább a 80-as évek második felében, […]
Tovább »
Vannak zenekarok, előadók, akik nem különösebben foglalkoznak azzal, hogy hallgatja-e őket bárki is. Nem tolják a képünkbe a hírleveleket, nem érkeznek csepegtetett információk, hogy előkészítsék a közönséget mint a “most tessék tapsolni, nevetni” feliratok egy TV show esetében. Az album megérkezik, aki utána járt, vagy rajongói/baráti kör tagja, az tud róla, másoknak pedig marad a […]
Tovább »
Hazaérkezés, öt perc szabadidő…Mit teszek? Ránézek a hírekre. Hoppá! Új Dionysiaque dal elérhető! Partner kiadótól érkezik a friss album…Második lépés: promós fiók azonnali megnyitása. Na mibe futottam bele azonnal? A Diogonos című bemutatkozó lemezbe. Nem volt véletlen az örömöm, hiszen a francia doom metal banda már 2018-ban felkeltette az érdeklődésemet egészen egyedi felfogással megáldott demóján, […]
Tovább »
Egy, az arab mitológiából ismeretes gonosz démon, dzsinn az úgynevezett Gúl (Ghoul), de használatos a kifejezés az angolszász területen a kifejezetten temetőkben megbúvó, ártó szellemekre is. A mozinak köszönhetően szerepköre tovább bővült, hiszen a korai vámpíros filmekben szintén találkozhatunk alakjával: ők a vérszívók szolgái, akik rendelkeznek bizonyos természetfeletti képességekkel, de mégsem váltak igazi vámpírrá. Akárhonnan […]
Tovább »
Kedvelem a rutinos zenészek által működtetett, de mindenféle tekintetben másodvonalas angol doom metal projekteket, melyekből akad szép számmal. Ilyen az Arcadian Temple és a Dark Matter is, akiknek lemezei nem nagyon tudnak a kellemes hallgatni való szintje fölé emelkedni még akkor sem, ha valódi underground legendák tevékenykednek a házuk táján. Ebből a rétegből került most […]
Tovább »
Igyekszem, nagyon igyekszem aktuális lenni. Megfelelően reagálni az új elképzelésekre, friss ötletekre és kreatív megoldásokra, de a nap, a hét végére mindig sikerül ugyanott kikötni: a végzet hegyének árnyékos oldalán, ahol épp ház nagyságú kövek zúgnak lefelé a fülem mellett, jelezvén, hogy a vulkán épp készül felfalni az egész világmindenséget. A hagyományos doom mindennek mondható, […]
Tovább »
Adott egy sajátos fantazmagória egy olyan világról, melyben angyalok, démonok és lovecrafti lények vívnak egymással végtelennek tűnő harcokat mágikus eszközökért, hatalomért, az univerzum birtoklásáért. Ez elsőre izgalmasnak hangzik, de egy kicsit alaposabban utána járva az a számomra már röhelyes megközelítés ugrott be, amikor a képregényrajzolóknak sem jut eszébe semmi különleges, ezért mindenkit összeeresztenek mindenkivel, végtelen […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
