Egy, az arab mitológiából ismeretes gonosz démon, dzsinn az úgynevezett Gúl (Ghoul), de használatos a kifejezés az angolszász területen a kifejezetten temetőkben megbúvó, ártó szellemekre is. A mozinak köszönhetően szerepköre tovább bővült, hiszen a korai vámpíros filmekben szintén találkozhatunk alakjával: ők a vérszívók szolgái, akik rendelkeznek bizonyos természetfeletti képességekkel, de mégsem váltak igazi vámpírrá. Akárhonnan […]
Tovább »
Furcsa kapcsolatban élek én és a marylandi doom metal, melyet papírforma szerint imádnom kellene, de valahogy ritkán visz rá a lélek arra, hogy elmerüljek ebben a jelenleg is egészséges méretekben működő közeghez. Ha doom metal, akkor vagy valami nagyon sötét, vagy némi pátosz az, amire leginkább vágyok, az amerikaiak pedig ettől független útvonalon mozognak. Szárazabb, […]
Tovább »
Nem sokan lehetnek így ezzel a világon, de nálam a top 10-ben van a finn Fall Of The Idols The Womb Of The Earth című, 2006-ban kiadott lemeze a hagyományos doom metal tekintetében. Ezt a debütálást két gyengülő minőségű anyag követte (The Séance – 2008, Solemn Verses – 2012), melyekben egyszerűen már nem tudták megteremteni […]
Tovább »
2016-ban jelentkezett utoljára nagylemezzel a finn tradicionális doom matuzsálem, a Spiritus Mortis. Ezt az évszámot könnyen megjegyeztem, mivel a Hangpróbán sok érv és ellenérv felvetült az egyébként nagyszerű The Year Is One kapcsán, amit egyesek az évtized doom lemezének tekintenek, míg másokat kevésbé hatott meg. Meglepő módon ezúttal az ellentábort gazdagítottam és a véleményem gyökeresen […]
Tovább »
Sokat panaszkodtam erre az évre a tradicionális, epikus doom metal rajongójaként, de azért még nem érdemes teljesen leírni 2021-et. Túl sok vetélytárs nem akadt ugyan a műfajban, de kétségkívül a legjobban várt anyaga ennek az esztendőnek a Count Raven visszatérő lemeze, hiszen a csapat képében egy eddig hibátlanul teljesítő klasszikust tisztelhettünk. Annak idején személyes ünneplésként […]
Tovább »
Vannak kiadványok, melyekre időnként hiába várok, ám végül mégis célba érnek. Itt olyan zenekarok bemutatkozására gondolok, akik egy pofásabb demó, EP után csak az évek számolgatásának állnak neki, nem pedig az albumok készítésének. Tipikus példa erre a Brigantia és a Khthon zenekarok, de ide soroltam korábban a Convictiont, az Olórint és a Mourn The Light […]
Tovább »
Ezúttal nagy fába vágtam a fejszémet. Nem csupán azért, mert eddig nem hallottam a szóban forgó zenekarról, hanem azért is, mert nagyon kevés doom stílusú metal zenét hallgatok. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, minden esetre az a néhány album, amit ismerek és szeretek – a műfaj igen széles palettáját figyelembe véve – igazi mesterműnek […]
Tovább »
Öt hallgatással teli év telt el a chilei Capilla Ardiente zenekar háza táján bármiféle kiadvány nélkül a nagyszerűen sikerült Bravery, Truth And The Endless Darkness című bemutatkozása után, melyet olyan hátráltató körülmények is követtek, mint például a banda próbatermének leégése és jelentős felszerelésének megsemmisülése. Nem csoda hát, ha kevesen emlékeznek a Procession vezér […]
Tovább »
Körülbelül egy éve felreppent a hír az amerikai Orodruin portálján, miszerint új anyaggal készülnek, viszont ez már nem először fordult elő és nem gondoltam volna, hogy tényleges album fog napvilágot látni. De szerencsére rám cáfolt a jelenleg trióként működő doom metal horda. John Gallo, Mike Puelo és Nick Tydelski munkáját nem hiába várta már a […]
Tovább »
Sejtésem szerint nem szökik az egekbe azoknak a listája, akik tűkön ülve várták annak idején az angol Unsilence második lemezének megjelenését. Én azonban biztosra veszem, hogy ott terpeszkedett a nevem a zenekar maroknyi rajongótáborának gyűjteményén, mivel a régóta létező, azonban magáról ritkán hallató zenekar már a kétezres évek környékén megfogott […]
Tovább »
