Szerző: oldboy

Bigfoot Preston – Light Up My Darkness (2025)

Bigfoot Preston. Mi jut először eszetekbe, ha meghalljátok ezt a nevet? Nekem az, hogy Amerika. Már maga a Bigfoot, azaz Óriásláb kedves emlékeket idéz fel bennem. Az Óriásláb az amerikaiak egyik mitikus lénye, hasonló a jetihez. Magas, bundás és jó nagy lába van. Régen és kevésbé régen láttam kiválóan sikerült családi vígjátékot (Óriásláb esete Hendersonékkal) […]

Tovább »

Brother Belmont – Transmissions Through the Nuclear Ash (2025)

2020 nyarán, nem sokkal a Divided második, Behind Your Neon Eyes című nagylemezének megjelenése után véletlenül összefutottam Egerben Jósa Tamással, a zenekar énekesével. Gratuláltam neki az albumhoz és váltottunk pár szót. Azt mondta, hogy az biztos, hogy a majdani harmadik Divided korong különbözni fog az első kettőtől. Nos, hogy ez így lesz-e azt úgy tűnik, […]

Tovább »

Art of Disorder – Awakening of the Prophet (2025)

Bár a fősodorban sosem volt, de a progresszív metalnak volt egy erős időszaka hazánkban, úgy a ’90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig. Gondoljunk csak az olyan bandákra és minőségi lemezeikre, mint a Nemesis, Stonehenge, Perfect Symmetry, Da Capo, Eclipse, Varso, After @ll, majd később a Wendigo. Hogy csak egy pár nevet említsek. Akkoriban még […]

Tovább »

Dream Theater – Parasomnia (2025)

Ébredj! Ébresztő, újra itt vagyok! Ezt mondhatná Mike Portnoy is, hisz az In the Arms of Morpheus-ban elég hamar nyomatékosítja visszatértét. De akár én is gondolkodhatom így, hisz 10 hónap eltelt anélkül, hogy bármit publikáltam volna az oldalra. Persze Mike jóval több időt töltött el a Dream Theater nélkül, mint én a ’forgács nélkül. A […]

Tovább »

Bruce Dickinson – The Mandrake Project (2024)

Bruce Dickinson. Csuda egy pali! Amellett, hogy minden idők egyik legnagyobb heavy metal énekese, kiváló vívó, repülőgép pilóta és egy igazi túlélő. A szó szoros értelmében véve is, gondoljunk csak a rákbetegséggel kapcsolatos „afférjára”. 19 esztendő. Tizenkilenc év az nem kevés! Pedig pontosan ennyi telt el hősünk legutóbbi szólólemeze, a 2005-ben megjelent Tyranny of Souls […]

Tovább »

The Bedlam – Inside Ash (1994)

A tavalyi esztendő egyik legerősebb hazai albuma volt számomra a kettes Storm the Studio. Mely zenekarban ugye hárman is képviseltetik magukat az egykori The Bedlam-ból. Föl is merült bennem akkoriban, hogy illene megemlékeznünk a srácok egyetlen nagylemezéről, a szerintem egyértelműen kultikus státuszú Inside Ash-ről. Ezt meg is írtam Fodinak, aki jó ötletnek tartotta, de azt […]

Tovább »

Soen – Memorial (2023)

A Soen azon bandák egyike, akik pályafutását a kezdetek óta követem és az eddig megjelent összes nagylemezükről írtam. Így, bár kis késéssel, de szólnék pár szót a tavaly megjelent Memorial-ról is, ami sorrendben a svédek 6. egész estés kiadványa. Ha valaki otthonosan mozog a progresszív muzsikák világában, akkor a borítóra pillantva valószínűleg egyből beugrik neki […]

Tovább »

HaddelHadd – Hősök vagyunk (2022)

A szlovákiai magyar HaddelHadd zenekar tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, illetve ezzel egyidőben megjelentette második nagylemezét, Hősök vagyunk címmel. Az album természetesen fenn van az online platformokon is, de emellett megjelent bakeliten, audiokazettán és CD-n. Ez sem megszokott manapság, az meg pláne nem, hogy a koncerteken ezeket ingyenesen osztogatják, de ha valaki nem tudja megnézni […]

Tovább »

iLAND – A Sziget (2022)

Az iLAND egy viszonylag új formáció, ám tagjai koránt sem kezdő zenészek. Az öt főből hárman (Pálvölgyi Géza, Dorozsmai Péter, Takáts Tamás) benne voltak a hazai progresszív rock legendás zenekarának, az Eastnek utolsó felállásában. De a másik két arc is sokat látott veteránnak számít, hisz szerintem nem kell senkinek sem bemutatni Madarász „Madi” Gábort és […]

Tovább »

Extreme – Six (2023)

Majdnem 15 év. Majdnem 15 éve, egész pontosan 2008. szeptember 1-én jelent meg első írásom a Fémforgácson. Majdnem 15 év. Majdnem 15 évet kellett várni az amcsi hard rocker Extreme új lemezének megjelenésére. És hogy mi az összefüggés e két tizenötös között? Csupán annyi, hogy a bemutatkozó recenzióm épp a csapat 2008-as visszatérése, a Saudades […]

Tovább »