Down for Whatever
A Nyughatatlan
Kezdjük ott, hogy sok Down for Whatever koncerten jártam már, sőt, a Sportkülsőben legutóbb lencsevégre is kaptam a srácokat. Koncertfotósként és koncertbeszámolókat írva is árgus szemmel követtem a zenekart, most pedig neki esek, az új korongjuknak. Pontosan tudom, milyen energiákat szabadítanak fel élőben, de most itt az ideje, hogy stúdiólemezként is megvizsgáljuk, mit tesz le az asztalra a zenekar A Nyughatatlan című anyagával.
A dalok súlyosak, kíméletlenül ott vannak, és ami a legfontosabb: teljesen sallangmentesek. Őszinték, odabasznak rendesen, de a koncertes tapasztalat azt mutatja, hogy élőben valami elementáris erejű fenevadakká válnak ezek a szerzemények. Kíváncsian vártam, hogy a korábban kiadott tételek mellett mit mutat a maradék, de hamar kiderült: a hátramaradt dalok sem okoznak csalódást, mindegyikben benne van az a plusz, ami miatt ezt a zenét szeretjük. Mély, elgondolkodtató szövegeikben tökéletesen felfedezhetők azok a belső vívódások, amelyek mindannyiunkban ott rejlenek. De boncolgassuk csak kicsit jobban a dalokat!
A gerincét a már jól ismert és hamarosan érkező tételek adják:
Ébressz Fel:
Az Ébressz Fel egy bitang erős tétel, a lemez igazi nyitó energialökete, ami azonnal tarkón csap és nem hagy időt a nézelődésre. Amely tökéletesen mutatja meg a zenekar ízig-vérig modern arcát: dinamikus energiák, modern metal világ, kőkemény riffek és olyan sodró lendület jellemzi, ami azonnal fejbe vág, élőben meg garantáltan tépi a fejeket. Egyszerűen imádom, ez a dal az én személyes nagy kedvencem az albumról az igazi csúcspontja, ami tökéletesen összefoglalja, mitől működik ennyire elemi erővel a DFW.
Kötéltánc:
Ez a tétel egy mélyebb, lelkibb utazás, amely tökéletesen mutatja be a lemez belső vívódásait. A dal a folyamatos megfelelési kényszer, a magammal való harc és a bizonytalanság szorításáról szól, ahogy a szöveg is találóan megfogalmazza: a feje felett lógó kötelekről, amiket kétségbeesetten rángat az ember. Nem egy egyszerű dühös zúzás, hanem egy maróan őszinte szembenézés, ami a dallamosabb, mégis súlyosabb zenei rétegekkel együtt bitang erős hangulatot teremt a lemezen.
Láttam Már:
Könyörtelen, testközelből megélt valóság szétcincálása. A szöveg olyan nehéz, tabuk nélküli témákat hoz felszínre, az alkoholba fojtott álmokat, a bizonytalan jövőt és a nyomtalanul eltűnt apák hiányát, amik mélyen belemarnak a hallgatóba. Zeneileg is egy borzasztóan súlyos, sodró tétel, ami nem engedi el a kezed: a feszültség végig tapintható, és pontosan mutatja, a zenekar nem fél szembenézni a legsötétebb belső démonokkal sem. És valljuk be, mindenkinek vannak démonai, amikkel szembe kell nézni. Ez a dal pont ezt teszi: kimondja helyettünk azt, amit sokszor elfojtunk.
A Keselyű Éve:
A legfájdalmasabb dal. Legelőször mikor Kikiék élőben lejátszották (sose fogom elfelejteni) annyira szívbemarkoló volt, hogy szem nem maradt szárazon. Rezdületlenül átjárt minket a sötétség, a fájdalom. Egy sötétebb, nyomasztóbb hangulatú mélyrepülés, amely teljesen más árnyalatot hoz a lemezre. A veszteség, a magány kíméletlen szembenézése dominál benne, miközben zeneileg egy vészjósló, súlyos atmoszférát építenek köré. Nincsenek szépítések vagy üres fázisok, ez a szerzemény a gyomrodig hatol, és tökéletesen mutatja meg, hogy a zenekar nem fél megmutatni a törékenyebb, de annál fájdalmasabb oldalát sem.
Régi Éveink:
Húúú, nosztalgikusabb, mégis gyomorszájon vágóan őszinte visszatekintés, amely a múló idővel és az elveszett gyerekkori álmokkal való szembenézést boncolgatja. A szövegben felbukkanó elmúlás, a játszóterek helyén épülő irodaházak képe és a rég eltemetett pillanatok fájdalma elementáris erővel szakad ki. Zeneileg legalább annyira súlyos és sodró, mint a többi szerzemény, de ez a melankolikusabb, megkapó hangulat különleges mélységet ad a lemeznek.
Menekülj Tőlem:
A végtelen, lepusztult utcák és a sötétben bujdosás fojtogató hangulatát hozza el, ahol a hideg valóság elől már nincs hova futni. A szöveg kíméletlenül kimondja a szemembe vágott igazságot. Azt, hogy amit ő hordoz belül, azzal a másik nem tud mit kezdeni. Zeneileg egy rendkívül zaklatott, súlyos szerzemény, amely a feszült sorok és a fekete-vörös fényekben vibráló képek által mélyen belemar az emberbe.
A Nyughatatlan:
Az album címadó tétele maga a tömény, kompromisszummentes dac és a belső motor tüzelése. Itt már nincs szükség magyarázkodásra: a dal kíméletlenül levetkőzi a hamis elvárásokat, és azt a konok, megalkuvás nélküli attitűdöt üvölti az arcunkba, ami a zenekar védjegye. Egy elementáris erejű, sűrű himnusz, ami stúdióban is felborít mindent, élőben a klubok/fesztiválok első soraitól kezdve pedig garantáltan atomjaira szedi a közönséget. Személy szerint nekem ez is egy kedvenc dal az albumról nagyon is tudok azonosulni ezzel a dallal is.
És a csomag ezzel nem is ér véget: az új dalok és a fizikai kiadvány extrái
A lemezt kerek egésszé tévő, frissen érkező tételek; az Ég és Föld Között (amihez egy nagyon személyes klip is készült, tökéletesen elkapva azt az állapotot, amikor az ember már túl sok mindent tett fel egy lapra, és valahol a félúton, ég és föld között lebeg a cél felé), a Foggal-Körömmel és a Hidegen Fúj – tökéletesen belesimulnak ebbe a sodrásba, egy pillanatra sem engedve le a lécet. Külön nagy piros pont jár azért, aki a kézzelfogható fizikai CD-t választja, mert benne van egy olyan exkluzív csemege is, amit digitális formában máshol nem hallhatunk: a fizikai lemezre ugyanis felkerült a Hidegen Fúj és a Menekülj Tőlem két olyan alternatív verziója is, amik eredetileg Kiki side projectjéhez készültek, aztán nyers DFW-s formára gyúrták őket. Ráadásul a borítón szereplő ló metaforája is telitalálat: pont azt a megállíthatatlan, belső ösztönt hozza át vizuálisan, ami ezt a zenekart a nehézségek ellenére is folyamatosan előre hajtja.
A felvétel, a mix és a maszter Diószegi Kiki kezét dicséri, a kiadás mögött pedig a Prime Event Management áll. A lemez egésze nem enged le, egyben van, őszinte, és pont olyan nyers erőt mutat, ami miatt a hazai modern metal színtér egyik legfontosabb kiadványa lett. Amit a bandától vártunk azt hozták, annál is többet – egy profi lemezt tettek le elénk.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
