Thomas Eriksen igazán elemében van az utóbbi időben, hiszen idén két nagylemezt is kínált már a publikumnak. Az első a márciusban érkezett Udåd névre keresztelt és címzett nyersen primitív black metal-t játszó szólóprojektje, illetve s az idei őszt is megkoronázta egy újabb Mork lemezzel, ami egyszerűen csak a Syv (= Hetes) címet kapta. Elsőre felmerülhet […]
Tovább »
A finn black metal egyik legstabilabb riff-gyárosai idén ünnepelhetik fennállásuk harmincadik évfordulóját, ami önmagában megsüvegelendő teljesítmény, de nagyszerűségüket tovább emeli az évek alatt felépített kivételesen konzisztens diszkográfia. A Horna stílusában az abszolút nyers, ösztönösen egyszerű és dallamos vonalát képviseli a black metalnak, és ettől a formulától a tizenegyedik lemezükön, a Nyx – Hymnejä Yölle című […]
Tovább »
Az Iron Monkey a sludge metal egyik meghatározó együttese a ‘90-es évek végén megjelent két lemeze révén, s a banda pár éve éledt újra a gigászi riffeket a kezdetektől görgető Jim Rushby keze alatt. Személy szerint rendkívül élveztem a kegyetlenül brutális 2017-es visszatérő lemezüket (ami a 9-13 címen jelent meg), így nagyon izgatottan vártam mit […]
Tovább »
Amint megláttam eme albumborítót, azonnal éreztem, hogy ezt a lemezt hallanom kell. (Az idei év egyik legjobb albumborítója nálam.) Kicsit egyértelműsíteném a dolgot: a fekete páncélt viselő katona a borítón és az album címe egyértelmű utalás a magyar történelem hírhedt hadseregére, Mátyás király Fekete Seregére, így számomra aki egyaránt szereti a középkori témákat és a […]
Tovább »
Több okból is nagyon vártam az idei Lowland Fesztivált. Egyrészt a sok érdekes és izgalmas fellépő révén, másrészt az idei évben komolyabban oda is kellett tennem magam sajtósként – illetve, ezt többes számban is mondhatom, hiszen a Metalszigettel az idei fesztiválra több programmal is készültünk, illetve sokat forgattunk is. A fesztivál előtt kicsit izgultunk is […]
Tovább »
A Morgul Blade egy amerikai heavy metal együttes, akik egyrészt lecsaptak (szerintem) az egyik legmenőbb bandanévre (történetesen A Gyűrűk Ura Gyűrűlidérceinek pengéjéről kölcsönözte nevét az együttes), másrészt konceptuálisan nézve is érdekes a zenéjük. Egészen konkrétan a Morgul Blade bátran kísérletezik a heavy metal (vagy akár ős-power metal-nak nevezhetjük) és a black metal ötvözésével. Akadtak már […]
Tovább »
A Saidan nem csak az érdekes tematikus koncepcióját (japán horror történetek), de stílusát tekintve is (erősen punkos, üde, felemelő dallamok használata) egy meglehetősen ötletes és karakteres együttes a black metal műfajában napjainkban. Durván két év telt el az előző lemezük óta, ám a Nashville-i duó addig sem tétlenkedett. Legújabb alkotásuk, a Visual Kill: The Blossoming […]
Tovább »
Az It Beckons Us All a hatodik lemez a Darkthrone életmű kései érájában, ami az old-school black/heavy/doom metal riffek gyártásáról és (talán még inkább) a két black metal legenda örömzenéléséről szól. Kis emlékeztető: a legelső death metal lemezen kívül az életműben elkülöníthető egy hosszú black metal éra, egy crust-punk inspirált éra, illetve a jelenlegi (röviden) […]
Tovább »
Őszintén korábban nem gondoltam volna, hogy eme Kolbotn-i trió valaha összeáll és saját bandát indít. Szerencsés együttállás ez, elvégre a Fenriz (Gylve Fenris Nagell), Apollyon (Ole Jørgen Moe) és Bestial Tormentor (Olav Knutsen) jelentette triumvirátus olyan nagynevű bandák tagjainak listáját erősítették, mint a Darkthrone, Aura Noir, Dødheimsgard, Immortal… és még sorolhatnánk. Alapvetően a Coffin Storm […]
Tovább »
Conan a barbár, Robert E. Howard munkásságának leghíresebb karaktere, számos alkotás inspirációja, és a metálba is betekergőzött már a vad harcos legendája néhány együttes munkásságába. Közülük is kiemelendő a francia alakulat, a Nemedian Chronicles, akik egy mesterien kimunkált cinematikus heavy/power metal debüt-lemezben emlékeztek meg a kimmériai kalandjairól. Az album az eszméletlenül epikus Nemedian Chronicles című […]
Tovább »
