Drudkh
Thaw [EP]
Alig több, mint egy évvel a Shadow Play nagylemezt követően az ukrán black metal legenda, a Drudkh egy újabb kiadvánnyal örvendeztette meg a nagyérdeműt. A Thaw kislemez az említett nagylemez felvételeivel egy időben született meg, de végül e három dal jelen önálló kiadványban jelent meg. És az én véleményem szerint ez volt a jó döntés, ugyanis kár lett volna mondjuk egy deluxe kiadványra “elpazarolni” ezeket a dalokat.
Először is kiemelném, hogy mennyire találónak érzem a címválasztást. Az olvadás képében keveredik a tél még dacos hidegsége, és változást hozó melegség – egy kissé ambivalens légkört megtestesítve. Ezt a képet én teljesen kitapinthatónak és természetesnek érzem a Thaw kapcsán, hiszen a zenében is megelevenedik ezen kontrasztos érzet. Jelen kiadványon különösen markáns a black metal harcias, kemény hangzása és a dallamok melankólikus, éteri és szép jellege közötti kontraszt – és ettől válik igazán hangulatossá ez az EP.
A Thaw felépítésére egy “keretes szerkezet” jellemző: a Memory és A Moment in Eternity alkotta duó (ez két kellemesen lassú black metal dal) fogja közre az egészen különböző, félig akusztikus, rejtélyes női énekkel fűszerezett, egészen álomszerű experimentális Somewhere, Sometime című dalt. A keretet a két black metal szám hasonlósága biztosítja, ugyanis mindkét dalban már a nyitó riffek is szinte egyformák (de a dalok szerkezetükben is nagyon hasonlóak egymáshoz), így lényegében, mint ahogy a klasszikus zenére jellemző, egy zenei téma (és variációi) több ponton is visszatérnek ezen a kiadványon. Eme “testvér dalokra” egyaránt igaz, hogy felépítésükben az általánosan lassú tempó mellett (csak itt-ott gyorsul fel a zene, egyfajta kitörésekként) nagyon nagy hangsúlyt kaptak a szintetizátorok is – emiatt talán ez az egyik leginkább szintetizátor-hangsúlyos Drudkh kiadvány.
A zenében végig érezhető egyfajta épülő feszültség, ami mintha végig elfojtva maradván, csupán erősen melankólikus és keserédes hangulatú dallamokban tud felszínre törni – és az igazi katarzis is elmarad, ahogy ezen dalok elhalkulva a semmibe vesznek. Ez talán az egyetlen igazi gyenge pontja a kislemeznek, hogy ezen két hangsúlyos dal nem kapott konkrét befejezést. Ez különösen igaz a A Moment in Eternity-re, ahol pont egy gyorsabb szakasszal, ráadásul vokál mellett halkul el a zene, ami hagyott egyfajta hiányérzetet bennem… Ezt az érzetet egyébként jól ellensúlyozza a rendkívül masszív és mézédes melankólia amit a Thaw folyamatosan sugároz, így azok számára, akik az elragadó atmoszférát keresik a műfajban, azok itt nem fognak csalódni.
Rövidsége ellenére a Thaw önmagában is megállja a helyét: a Drudkh egy újabb érzelmes és erősen atmoszférikus kiadvánnyal rukkolt elő, amit szerintem az év egyik leggyönyörűbb albumborítójával koronáztak meg. Akiknek a Shadow Play lemezzel nem tudtak betelni, azok számára a Thaw is tetszeni fog.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
