Két friss videójával indította a 2026-os évet a melodikus black metalban utazó amerikai Uada. Elsőként az év első újholdja alkalmából (január 19-én) 2018-as daluk, a The Purging Fire újragondolt neo-folk akusztikus feldolgozását, majd pár napra rá a Nirvana ”Something in the Way” dalának élő akusztikus verziójával lepték meg rajongóikat. A dalokhoz videók is készültek, melyeket a zenekar kommentárjának kíséretében az alábbiakban nézhettek meg.
„Az év első Újholdját követően, a Farkas Hold ciklusának közepén kiváló alkalomnak tűnik, hogy bemutassunk az Uada katalógusából egy soha nem látott feldolgozást. Valamit ilyen radikálisan különböző és egyedi módon újraalkotni olyan kihívást jelentett számunkra, amely már régóta váratott magára. Erre a kihívásra egyszerűen muszáj volt reagálni. Habár a tétel szerkezeti alapja már megvolt, a kivitelezés maga egy rögtönzött session formájában zajlott, amely lehetővé tette a természetes esszencia szabad és jelentős kibontakozását. A népzene és a népművészet mindig is mély hatással volt ránk, és bár ezt a művet két és fél évvel ezelőtt vettük fel, a népzenei elemek jelenléte életünkben és zeneszerzői munkánkban ma sokkal hangsúlyosabb, mint valaha. Feltételezésünk szerint a legtöbb ember nem érti teljesen, miért volt szükségünk erre az adaptációra, de reméljük, hogy a hallgatókban egy ősi ébredést fog kiváltani: keressék az ősi utakat, és merészkedjenek be egy olyan múltba, amely a világ jelenlegi állapotában egyre inkább feledésbe merül.”
„Az Uada megalakulásakor kikötöttünk egy szabályt: nem lesznek feldolgozások, hogy egy teljesen független hangot tudjunk kialakítani. Ám, ezúttal engedélyeztük magunknak, hogy eltekintsünk ettől a szabálytól. Meghívtunk egy csellistát ehhez a projekthez, amely egy szokatlan összhangot eredményezett. Egy olyan pillanatot, amikor tisztelettel adózhattunk az egyik legmeghatározóbb és leginkább regionális hatással bíró zenei stílusnak, amely fiatalkoromra oly’ nagy hatással volt. Miközben hűek maradtunk az eredeti hangszereléshez, lehetővé tettük, hogy interpretációnk felvegye saját, komor, jeges súlyát, amely visszhangzik a dal időtlen szomorúságában.”
