A svéd stoner/doom undergroundban jól ismert Goatess formáció egy alapító tag távozása után új néven, Goddessként folytatja a munkát. A névváltást követő első, a korábbi zenei örökséget továbbvivő nagylemezük Ritual of The Cloven Hoof címmel fog megjelenni május 22-én a Majestic Mountain Records kiadásában. A stockholmi kvartett hangzása továbbra is a lassú, pszichedelikus elemekkel átszőtt doom metal riffekre építkezik. A hat dalt felsorakoztató korong felvételeiért, valamint a végső keverésért és maszterelésért Joona Hassinen felelt a Studio Underjord falai között. A korongról elsőként a hagyományos, sűrű stoner groove-okra megkomponált Blodd Fever dalukkal ismerkedhettek meg.

Goddess – Ritual Of The Cloven Hoof

(Majestic Mountain Records)

1. Godless
2. Inquisition
3. To Be King
4. Blood Fever
5. Born Again Heathen
6. Devil’s Reef

Bár a tagok eredetileg a magyar black és death metal színtéren edződtek, a Phoschydeux zenei világa egy egészen másfajta sötétséget képvisel. A formáció a doom, a stoner-blues és a hard rock elemeit itatja át kelet-európai nihilizmussal, illetve az extrém metal fojtogató atmoszférájával. A szürke városi tájakat, depressziót és teljes kilátástalanságot megéneklő 4 Days Of Bliss In Hell eredetileg tavaly jelent meg szerzői kiadásban, de május 15-én a neves I, Voidhanger Records jóvoltából CD formátumban is szélesebb közönség elé kerül.

Jim Jones karcos, meggyötört énekét hipnotikus gitártémák és egy ultra-nehéz ritmusszekció kíséri, az Osana című tételben pedig még Az ördögűző című klasszikus filmből is felbukkannak részletek. Akinek bejön a füstös, reményvesztett és borongós doom/rock vonal, annak tavasz végén érdemes lesz tennie egy próbát a hazai srácok anyagával.

A fagyos saskatchewani prérin és az elhagyatott kanadai szellemvárosok pusztulatában fogant a Northern Graves ötlete, amely eredetileg Damian Smith (Altars of Grief) szólóprojektjeként indult. A bázisát időközben a texasi Houstonba áthelyező, és többek között a Wills Dissolve tagjaival teljes zenekarrá bővülő formáció április 17-én hozza ki első nagylemezét Derelict Heart címmel, a Meuse Music Records gondozásában.

A lemez koncepcióját Andrew Suknaski kanadai költő munkássága, a véget nem érő telek és a vidéki elnéptelenedés ihlette. A természet erői ráadásul nem csak papíron voltak jelen: a felvételek pont akkor kezdődtek, amikor a pusztító Beryl hurrikán lecsapott Houstonra, így a vihar szó szerint rányomta a bélyegét a blackened doom metal anyag atmoszférájára.

Kentet előszeretettel hívják Anglia kertjének, de az Iron Slug inkább a komposztáló legmélyéről túrta elő a hangzását. A 2022-ben alakult duó nem cifrázza a dolgokat: március 27-én a sokatmondó Road To Masochist kiadónál hozzák ki bemutatkozó nagylemezüket, a Deceit And Misery-t, ami pont olyan vidám hallgatnivalónak ígérkezik, mint a címe.

A srácok nem akarják megváltani a világot, se túlgondolni a matekot: ez itt nyers, csontig hatoló sludge/doom, mindenféle felesleges művészkedés és „kísérletező kedv” nélkül. Akinek a Black Sabbath vagy az Electric Wizard már túl slágeres, az itt jó helyen jár. Öt dal, ami vélhetően pont olyan lassan és nehézkesen vonszolja majd magát, mint a egy valódi vascsiga, de a műfajban ezt ugye dicséretnek vesszük. A lemez producere Jason Frye volt, a borítóért pedig Black Crow White felelt – ha valaki vinylen vagy CD-n szeretné tönkretenni a hangulatát, március végétől megteheti.

Az akroni doom/sludge metal formáció, a Radian március 20-án jelenteti meg harmadik nagylemezét Subterfuge címmel az El Burno Records és a Third House Communications gondozásában.

A bejelentés mellé megérkezett a Spiraling Ash című dal videoklipje is (melyet a zenekar és Joe Fortunato rendezett). Corey Staley énekes elmondása szerint a lemez egy konceptalbum: egy olyan alternatív, modern kori Egyiptomban játszódik, amely az ókorban sosem került római uralom alá. A történet főhőse mindent megtesz, hogy megvédje otthonát és kultúráját a pusztító nagyuraktól – a párhuzam a mai világgal nem a véletlen műve. A zenekar márciusban olyan kultikus nevek társaságában lép fel, mint a The Obsessed vagy az Acid Bath.

A németországi Érchegység (Erzgebirge) ködös völgyeiből származó Faland zenekar nem ma kezdte a szakmát. Bár a formáció 2020-ban alakult, tagjai (akik korábban a Seelenschmerz, a Season in Black vagy a Norsegod soraiban edződtek) rutinos rókának számítanak a színtéren. A csapat saját meghatározása szerint a black, death és doom metal elemeit ötvözi német nyelvű szövegekkel, kerülve a műfaji korlátokat. Céljuk az egyediség és a magas minőség, amit a február 28-án, a Pesttanz Klangschmiede gondozásában megjelenő Narbenvolk (Hegek népe) című debütáló nagylemezük hivatott bizonyítani.

A névválasztás sem véletlen: a „Faland” ófelnémetül ördögöt vagy sárkányt jelent, koncepciójukban pedig a belső démonokra és a psziché sötét oldalára utal. A zene a lassú, vészjósló doom témák és a nyers black metalos kitörések között egyensúlyoz, megidézve a szász táj zordságát. A lemez CD-n és dupla vinylen is elérhető lesz a gyűjtők számára.

A temesvári doom/death metal duó, az In Ruins baljóslatú lemezzel indítja a tavaszt. Március 13-án, a Meuse Music Records gondozásában jelenik meg bemutatkozó albumuk, a We Are All To Perish. A lemez koncepciója szorosan kötődik az orosz irodalom egyik tragikus alakjához, Szergej Jeszenyinhez. A zenekar dobosa, St. Oliver 2024-ben mélyedt el a költő munkásságában, és végül négy verset választottak ki, amelyek Urmuz (ének, gitár, basszus) szerzeményeinek alapjául szolgáltak. A zenei irányvonal a korábbi EP doom/death stílusától egyértelműen a lassabb, súlyosabb funeral doom felé tolódott el, hogy méltó aláfestést adjon a mulandóság és a halál elkerülhetetlenségének témáihoz.

Az első kislemez, az I Do Not Regret And I Do Not Shed Tears már tavaly december 28-án debütált, pontosan száz évvel Jeszenyin öngyilkossága után. A zenekar hangsúlyozza: ez nem tisztelgés és nem is a halál romantizálása, hanem egyfajta „megállás”, belebámulás abba a pillanatba, amikor az életörömöt felváltja a puszta fáradtság. A borító is ezt a nyers valóságot tükrözi: a költőt ábrázolja halála után, utalva utolsó, saját vérével írt versére. A lemezen vendégként hallható Dr. Schnabel, Lycan és Anca Bendis is.