Eugenio Morganti szobrászművész borítóképe és háttérillusztrációi tökéletesen jelzik, hogy a június 23-án érkező kiadvány nem egy félálomban bekészített lemez, hanem az olasz underground egyik gondosan megmunkált emlékműve. Az AydrA harmincéves pályafutásának alapköve, az eredetileg 1999-es Icon of Sin kap most egy végleges, CD-s újrakiadást a Rude Awakening Records jóvoltából. A kilencvenes évek végén rögzített anyag a korai Death, Cynic és Atheist nyomvonalán elindulva hozta el az olasz csizma Marche régiójának technikai érettségét, ahol a komplex dalszerkezetek ellenére a zenei gyomrosok is mindig célba találtak.

A korongot a White Rock Studios falai között Marco Bianchella kalapálta újjá, a friss maszter mellé pedig négy exkluzív, a jelenlegi felállás által rögzített tavalyi koncertfelvétel is felkerült bónuszként. A füzet elrendezéséért maga a frontember felelt, a zenekar pedig a nemrég elhunyt eredeti hangmérnök, David Lenci emléke előtt is adózik ezzel a verzióval. A technikás death metal megszállottjainak mindenképpen tennie kell vele egy próbát.

Néhány jól irányzott kislemez és a 2023-as A Rite of Passage EP után elérkezettnek látta az időt az ausztrál Complexant, hogy végre egy teljes értékű nagylemezzel is lettegye a névjegyét a nemzetközi underground asztalára. A kontinens különböző szegleteiből összeverbuválódott death metal horda július 31-én szabadítja ránk az Apex névre keresztelt debütálást, amelyet a Bleeding Art Collective és a Blood Blast Distribution párosa lök be a terjesztésbe. Az eddigi fellépéseik során a Cryptopsy és a Fleshgod Apocalypse előtt is bizonyító brigád tíz tételben prezentálja a maga megközelítését. A sűrű riffek és a gyomrost adó extrém vokál egyensúlyára a garancia a keverésért és a maszterelésért felelős Christian Donaldson neve, aki korábban már a Suffocation és a Shadow of Intent anyagainál is bizonyította, hogy érti ezt az iparosmunkát.

A Behemoth és a Nile munkásságán szocializálódott fanatikusok számára a Matt Priso grafikájába csomagolt tízdalos csapás egy mindenképpen megsüvegelendő förmedvény, amellyel a nyár közepén érdemes lesz tenni egy próbát.

Complexant – Apex
(Bleeding Art Collective / Blood Blast Distribution)

1. Apex
2. No Angels Weep
3. Afterlife
4. Swing Myself To Sleep
5. Critical Mass
6. Heretical Supremacy
7. Cyclops
8. Eye For An Eye
9. No Hope For Humanity
10. No Hope For Sanctuary

A Swollen, In Flux lett a keresztneve annak a súlyos és rideg nagylemeznek, amellyel a tíz éve alapított, de 2020 óta szinte tetszhalott állapotban leledző idahói Seven Chains megtöri a csendet. A csapat június 26-án érkező anyaga a kísérleti blackened death metal legsötétebb bugyraiba kalauzolja a hallgatót az I, Voidhanger Records gondozásában. Az alapító trióhoz időközben Michael Graves gitáros is csatlakozott, a hangzást pedig olyan vendégzenészek teszik még kiszámíthatatlanabbá, mint a trombitán játszó Logan Pintor, valamint az éteri vokálokért felelős Golden Fawn. A Seven Chains zenéje egy kaotikus és disszonáns elektromos kisülés, amely valahol a Portal zsigeri pusztítása és a Ved Buens Ende avantgárd, hipnotikus vibrálása között keresi a maga igazát.

Noah Coleman énekes-gitáros így beszélt a közelgő kiadványról:

„Mint a legtöbb alkotás, a Swollen, In Flux is egyszerre érződött nagyszabású betetőzésnek és bizonytalan kezdetnek a születése során. Ez az eddigi legpörgősebb felvételünk, bár a megírása közben nem így tűnt. Amit viszont szándékosnak szántunk, az az, hogy ezt – mi mint előadók, ti pedig mint észlelők – egyszerre tapasztaljátok meg szentélyként és ördögűzésként. Egy újjáépülő tűz. Egy szülő hulla. A death metal a maga leginkább hullámzó és eksztatikus formájában.”

A Paul Van Trigt festményével díszített kiadvány az Immolation híveinek is megér egy próbát, a beágyazott dalok segítségével pedig máris ráhangolódhattok erre a formabontónak szánt, zord és primitív agresszióra.

Július 9-én az Xtreem Music gondozásában szabadul a világra a bolgár Necromonger bemutatkozó nagylemeze, az Emanation Of The Dying Perceptions. A 2021-ben, olyan underground formációk tagjaiból alakult trió, mint a Fecal Body Incorporated, a Cocklush és a Concrete, a végletekig rothadt, kompromisszummentes death/gore metal mellett kötelezte el magát. A Pigman (ének), Agrogrinder (gitár/basszusgitár) és Quill Rat (dob) alkotta hármas tudatosan kerüli a szélvészgyors darálást; helyette a fullasztó, klausztrofób atmoszférára és a kimért, cammogó súlyosságra helyezik a hangsúlyt.

A lemez a Beyond The Pleasure Principle tételével nyitja meg a horror színházát, ahol a borotvaéles riffelést vaskos basszusfutamok és beteges tónusú, brutális vokálok kísérik. Az album folyamatosan váltogatja a hangulatokat: míg a Born In Grave Wax egy zsigerekből feltörő, szinte törzsi rombolás, addig a Confessions Of A Dead Poet a hideg, csontig hatoló rettegést modellezi. Az elsőként bemutatott Slaughter To The Bones zárótétel a zenekar eddigi legkomplexebb munkája, amely alattomosan kúszó, vészjósló lezárást ad a megelőző mészárlásnak.

A fizikai formátumok kedvelői bónusz tartalmakkal is gazdagodnak: a CD-verzióra felkerül a Necromonger című atmoszférikus instrumentális tétel, míg a kazetta kiadás a Necrocannibal Pollution című riffelős bónuszt rejti magában. Az anyag a műfaj olyan alapvetéseinek munkássága előtt tiszteleg, mint a Carcass, a Mortician vagy az Autopsy.

Június 3-án a Caligari Records gondozásában, CD és kazetta formátumban is testet ölt az új-zélandi Fournier bemutatkozó anyaga. A 2023 és 2025 között kovácsolt, cím nélküli EP-vel a trió látványosan hátat fordít a death metal aktuális hangzási trendjeinek és a steril produkcióknak. Helyette egy sokkal alapvetőbb, zsigeri megközelítést választottak, amelyben a Morbid Angel, az Immolation és a Timeghoul öröksége keveredik a Hyperdontia vagy a Phrenelith fojtogatóan sűrű és erőszakos világával.

A Wellingtonban és Levinben rögzített négy tétel – mint a Cast Adrift vagy az An Angel With a Bullet – a társadalmi és környezeti elnyomás, valamint az elkerülhetetlen összeomlás témáit boncolgatja. A borítóképet a sokatmondó művésznevű Buried Pigs Head készítette, ami jól illeszkedik a Fournier által vizionált, nyomasztóan komor atmoszférához.

Nyolc évnyi hallgatás után új lemezével tért vissza a phoenixi (Arizona) death metal csapat, a Lago. A banda Vigil című harmadik albumán a disszonáns és a modern death metal súlyát mutatja be, miközben sűrű, fojtogató és a komor atmoszférájukat sebészileg élesebb, büntetőbb területre emelik.

„Az előző albumunk megjelenése óta sok minden történt a zenekarral. Elkezdtük írni a folytatást, de a dolgok elég gyorsan kisiklottak. A COVID leállította a világot, az előző kiadónk kilépett, az előző dobosunk az ország másik felébe költözött, házasságok, gyereke… tudjátok, berobbant a hétköznapi normális élet, így kicsit pihentettük a zenekart. Mindezen változások ellenére elvetettük az általunk megírt albumot, és úgy éreztük, a legjobb, ha újrakezdjük.”

„A dalszerzés 2023-ban kezdődött újra, és a következő két évet a Vigil című album hangszerelésével, próbáival, demókkal, majd a végleges felvételével töltöttük. Ez az első alkalom, hogy a teljes produkciót mi magunk intéztük, ami sokkal nagyobb kontrollt adott nekünk a végeredmény felett. Végső soron ez valami olyasmi, amire rendkívül büszkék vagyunk, mind a produkció, mind a zene minősége szempontjából. Ez a hét dalból álló kiadvány sötét, komor és sivár, és megmutatja, hogyan tesszük meg a következő lépéseket a zenekari hangzásunk fejlesztése felé.”

A Vigil május 8-án jelent meg az Everlasting Spew Records gondozásában CD-n, kazettán és digitálisan, a bakelit kiadás pedig 2026 őszére várható. A teljes album az alábbiakban hallgatható végig.

A világjárvány sötétségében, szobaprojektként fogant ausztrál Beleth köszöni szépen, esze ágában sincs visszahúzódni az árnyékba. Miután a 2021-es Silent Genesis című debütálásukkal – amely a Carcass és a Lamb Of God vaskos örökségét házasította össze – sikerült meggyőzniük a nemzetközi szaksajtót, a csapat most egy független kiadású kislemezzel rúgja be az ajtót. A május 15-én érkező The Grinding Void az első olyan felvétel, amelyen már a formáció új torkát, Dean Wade énekest hallhatjuk, aki láthatóan nem finomkodik a mikrofon mögött.

A szerzemény hű marad a zenekar védjegyévé vált death/groove metal alapokhoz: az izmos riffelés és a lüktető ritmusok mellett ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettek a baljós atmoszférára is. A dal egyfajta alászállás a vér és lángok marta mélységbe, ahol a feszültség szinte tapintható, mielőtt a gitárok végleg átvennék az uralmat. A koronát az építményre Aidan Cibich vendégjátéka teszi fel; a többek között az Echoes In Eternity és az egykori Apophis soraiból ismert gitáros egy villámcsapásszerű szólóval fűszerezte meg a végeredményt.

A hangzásért ezúttal sem bíztak semmit a véletlenre, a keverést és a maszterelést a németországi LSD Studios falai között Lasse Lammert végezte, akinek a neve a Sigh vagy a Raven lemezeiről is ismerős lehet. A végeredmény egy masszív, páncélozott hangfal, amely a finn Tony Kaarlas által készített szöveges videóval kiegészülve hivatott fenntartani az érdeklődést a trió – Dean Wade, Chris Long és Robin Stone – munkássága iránt. A zenekar eddigi legérettebb megnyilvánulása nem ejt foglyokat, csupán a riffek sűrűjébe taszítja a gyanútlan hallgatót.