2019-ben egy elég komoly dömping közepén talált rám a floridai Worm zenekar második nagylemeze, a Gloomlord. A black metalt is tartalmazó, de inkább régimódi death/doomnak nevezhető cucc dögletes borítójával, föld alá hangolt kriptazenéjével azonnal felhívta magára a figyelmet, azonban odáig nem jutott el a kapcsolatunk, hogy cikket írjak róluk. Leginkább az időhiány ennek az oka, […]
Tovább »
Nagyon mélyen a homokba kellett dugnia a fejét annak, aki az extrém zenék világában szörfölve nem találkozott még a finn Skepticism zenekarral, akik már nevükben is elbűvöltek első találkozásunkkor. A csapatra ráfoghatnánk, hogy egy funeral doom zenekar, de sokkal pontosabb a meghatározás, ha „a funeral doom” kifejezést használjuk. A Thergothon mellett műfajteremtőnek nevezhetjük őket, ráadásul […]
Tovább »
Ángel Chicote gitáros, énekes, mindenes már régóta keresi a helyét a spanyol underground berkeiben: vicsorogva csápolt a Mass Burial death metaljára, szociális problémákat boncolt grindcore aláfestéssel az Authority Crisis nevű csapatban, de legtovább eddig a lassan, de biztosan fejlődő death/doom metalt játszó Graveyard Of Soulsban találta meg a helyét, ahol régi barátjával, Raúl Weaverrel karöltve […]
Tovább »
Úgy gondolom a világ szép lassan elfelejti azt a zenekarnevet, hogy Thergothon. Nincs is ezen különösebben mit csodálkozni, hiszen a finn csapat két közepes hangminőségű demón és egy nem sokkal jobb minőségű nagylemezen kívül nem is hagyott mást maga után, ezeket is a ’90-es évek elejéről. Így nem ár kicsit frissíteni az információkat: a banda […]
Tovább »
A viszonylag kellemes időjárás ellenére idén sem kerülhetjük el az elkerülhetetlent: olyan alattomosan kúszik felénk az ősz, ahogy a magát örök fiatalnak érző Arany Alkony otthon lakói simogatják végig szemükkel az új nővérkéket, akik még lelkesen cserélik az ágytálakat. Bensőséges kapcsolat ez a maga módján, hiszen mi is mosolyogva nézzük a gyönyörű színeket, miközben tudjuk, […]
Tovább »
Összesen 11 év jutott osztályrészül az amerikai Gravecode Nebula számára létezés gyanánt, ami egészen addig nem tűnik kevésnek, amíg nem hallgatjuk meg egyetlen megjelent nagylemezüket, amire így is sokat kellett várni. Rengeteg tagcsere és adok-kapok után a kismillió egyéb projektben is zenélő ötös fogat, név szerint The Zodiac énekes (Lord Beherit, Ibex Throne, Iconoclast Contra, […]
Tovább »
Nincs még egy olyan mélységeket és szélsőségeket generáló műfaj, mint a funeral doom metal. Ugyan a vonalnak is megvannak a maga tipikus iparosai, valamint a lelkes amatőrökbe is igencsak gyakran belefuthatunk, mégis képes kitermelni magának igazi mérföldköveket és klasszikusokat a mai napig. A befogadáshoz nem elég pusztán a zene szeretete, vagy a metal iránti érdeklődés, […]
Tovább »
Tény, hogy még kisfiúként örültem a fityegőmnek a homokozóban és a menő uzsidobozom korosztályom általi véleménynyilvánítása aranyozta be a napjaimat a 90-es évek első felében, ma már teljesen más szemmel tudok tekinteni erre az időszakra. Visszamenőleg kezdtem el felfedezni a zenei sokrétűségét, akárcsak a korábbi évtizedeknek és itt akadtam rá az egyik legbensőségesebb, ugyanakkor legkeményebb […]
Tovább »
Kivételesen kezdjünk egy kis zenével… A XX. századi Európa két, az egész világra kiterjedő, hatással lévő háborút zsebelt be magának, generációkra átívelő nyomorral, bűnbánattal vagy épp ártatlanul átszenvedett évtizedekkel megjutalmazva azokat a szerencsétleneket, akik ekkor látták meg a napvilágot. A második világégés gyakran kap nagyobb hangsúlyt a holokauszt téma miatt, mint az első, […]
Tovább »
„A Hypnagogia a doom metal művészetének azon kifejezése, ahol a hallgató meggyőződhet arról, hogy az EVOKEN hogyan hoz létre új, még merészebb kifejezést egy emléktárgy, műemlék elkészítésében.” – mondja Vinay Verkay dobos/szövegíró. „Mint minden albumunknál, most is el akartuk kerülni az ismétlést. Természetesen megtartva az EVOKEN jellegzetes hangzását, de most egy kicsit mélyebbre megyünk melódiával és elrendezéssel, és új dolgokat is kipróbáltunk, hogy a hallgató egy érzelmileg kimerítő agyagot kapjon.„
„A Hypnagogia talán az első igazán koncepcionális albumunk. Témája és a dalok szövegei az első világháborúra és annak élettani hatásaira koncentrál. A történet egy katonán alapul, aki megsérült a csatában, és elhatározza, hogy napi folyóiratot készít, és leírja, mit lát, mit érez, hogyan keseredik meg és csúszik el az élete. A szenvedéseit naplójában írta le, hogy ez által felszabadítsa lelkét és olvasóinak bemutassa mindazt a borzalmakat, amik olyan emberek éltek át, aki saját sorukként választották a vég ezen kimenetelét.„
