Néhány jól irányzott kislemez és a 2023-as A Rite of Passage EP után elérkezettnek látta az időt az ausztrál Complexant, hogy végre egy teljes értékű nagylemezzel is lettegye a névjegyét a nemzetközi underground asztalára. A kontinens különböző szegleteiből összeverbuválódott death metal horda július 31-én szabadítja ránk az Apex névre keresztelt debütálást, amelyet a Bleeding Art Collective és a Blood Blast Distribution párosa lök be a terjesztésbe. Az eddigi fellépéseik során a Cryptopsy és a Fleshgod Apocalypse előtt is bizonyító brigád tíz tételben prezentálja a maga megközelítését. A sűrű riffek és a gyomrost adó extrém vokál egyensúlyára a garancia a keverésért és a maszterelésért felelős Christian Donaldson neve, aki korábban már a Suffocation és a Shadow of Intent anyagainál is bizonyította, hogy érti ezt az iparosmunkát.

A Behemoth és a Nile munkásságán szocializálódott fanatikusok számára a Matt Priso grafikájába csomagolt tízdalos csapás egy mindenképpen megsüvegelendő förmedvény, amellyel a nyár közepén érdemes lesz tenni egy próbát.

Complexant – Apex
(Bleeding Art Collective / Blood Blast Distribution)

1. Apex
2. No Angels Weep
3. Afterlife
4. Swing Myself To Sleep
5. Critical Mass
6. Heretical Supremacy
7. Cyclops
8. Eye For An Eye
9. No Hope For Humanity
10. No Hope For Sanctuary

A görög mitológia alvilági folyója, a Sztüx kikötőjéből indítja útjára legújabb zenei utazását a francia Stonecast, amely több mint hét évnyi hallgatás után tér vissza a fémzenei színtérre. A veterán nehézfémfogat június 26-án adja ki Expand Crimson Chaos című negyedik nagylemezét.

A lemez koncepciója az emberi ellenállóképességet, a túlélést és a pusztulás szélén való egyensúlyozást járja körül, mindezt klasszikus, epikus heavy metal köntösben. A hangzást a Recording Studio Marseille falai között Christophe Boin alakítgatta, a dalok lüktetéséért pedig nem kisebb név felelt, mint az Iced Earth soraiból ismert Brent Smedley vendégdobos, míg a gitárszólókat Thomas Tiberi (Sunbeam Overdrive) szállította.

A Judas Priest és a Queensrÿche vonalán mozgó tradicionális fémzenék kedvelőinek egy felfedezést mindenképp megér az album.

A lengyel underground sötét bugyraiból újjáéledő Azels Mountain nem a vidámság nagykövete. A 2013-ban alakult fekete fém formáció elérkezett a harmadik nagylemezéhez, amellyel ráadásul sikerült bekvártélyozniuk magukat a patinás Pagan Records istállójába. A június 26-án érkező, Echa Krwi címet viselő korong a korábbi, szláv misztikummal átitatott anyagaik egyenes ágú folytatása, ám ezúttal mélyebb rétegeket is megmozgatnak.

A srácok a klasszikus, fagyos black metal alapokat a lengyel komolyzene, a hazai irodalom és a viharos nemzeti történelem melankolikus örökségével fésülték össze. Nauthiz Nihilist és csapata a spirituális elvágyódást és a transzcendenciát cammogó súlyossággal, valamint rituális hangulattal adagolja. A Satanic Audio falai között végső formába öntött hanganyag a promóció szerint igazi, földhözragadt és sallangmentes földalatti teljesítmény lett.

Azels Mountain – Echa Krwi
(Pagan Records)

1. Intro
2. Wschód
3. Bezdroża Jałowe
4. Ku Szczytom i Cieniom
5. Pieśń Wrony
6. Pomrok Czasów
7. Rytuał Zapomniany
8. Sen o Polach Bezkresnych
9. Nikt Nie Woła
10. Pustka

A szófiai Orenda nem ma kezdte a szakmát, hiszen a 2020-as Maksul debütálás után már megmutatták, hogyan kell a bolgár népzenét modern köntösbe öltöztetni. A korábban menekülteket is segítő underground brigád most elérkezettnek látta az időt a folytatásra, és május végén szabadjára engedte a második nagylemezét Skaklya címmel.

A friss anyag a Skaklya címet kapta és tíz tételben hömpölyög végig a hallgatón. A korong gerincét bolgár és macedón tradicionális dallamok adják, amelyeket két saját szerzeményű instrumentális tétel támogat meg. Nem váltja meg a világot ez a megközelítés, de egy tisztességes iparosmunka erejéig bátran lubickol a saját közegében. A folk metal hívőknek egy felfedezést mindenképp megér az anyag, a kísérletezős hangulatok kedvelői pedig a bandcamp felületén hangolódhatnak rá a balkáni dallamokra.

A Swollen, In Flux lett a keresztneve annak a súlyos és rideg nagylemeznek, amellyel a tíz éve alapított, de 2020 óta szinte tetszhalott állapotban leledző idahói Seven Chains megtöri a csendet. A csapat június 26-án érkező anyaga a kísérleti blackened death metal legsötétebb bugyraiba kalauzolja a hallgatót az I, Voidhanger Records gondozásában. Az alapító trióhoz időközben Michael Graves gitáros is csatlakozott, a hangzást pedig olyan vendégzenészek teszik még kiszámíthatatlanabbá, mint a trombitán játszó Logan Pintor, valamint az éteri vokálokért felelős Golden Fawn. A Seven Chains zenéje egy kaotikus és disszonáns elektromos kisülés, amely valahol a Portal zsigeri pusztítása és a Ved Buens Ende avantgárd, hipnotikus vibrálása között keresi a maga igazát.

Noah Coleman énekes-gitáros így beszélt a közelgő kiadványról:

„Mint a legtöbb alkotás, a Swollen, In Flux is egyszerre érződött nagyszabású betetőzésnek és bizonytalan kezdetnek a születése során. Ez az eddigi legpörgősebb felvételünk, bár a megírása közben nem így tűnt. Amit viszont szándékosnak szántunk, az az, hogy ezt – mi mint előadók, ti pedig mint észlelők – egyszerre tapasztaljátok meg szentélyként és ördögűzésként. Egy újjáépülő tűz. Egy szülő hulla. A death metal a maga leginkább hullámzó és eksztatikus formájában.”

A Paul Van Trigt festményével díszített kiadvány az Immolation híveinek is megér egy próbát, a beágyazott dalok segítségével pedig máris ráhangolódhattok erre a formabontónak szánt, zord és primitív agresszióra.

Kifejezetten direkt és tempós felütéssel jelentkezett a hazai romantikus folk punk vonalas Jolly Jackers, ugyanis a hírlevél szerint pályafutásuk eddigi leggyorsabb dalát szabadították rá a közönségre Toilet címmel. A szerzemény a szeptember 18-án érkező, The Weird Ones névre keresztelt ötödik nagylemezük második előzetese, amelyhez egy nem mindennapi, rendhagyó helyszínen forgattak körítést.

„Ez a könnyed nyári punk dalocska a leggyorsabb, amit valaha írtunk. Egy elszabadult versenyló energiája van benne. A szöveg viszont a szerelemről szól. Amikor annyira szereted a párod, hogy már akkor is megőrülsz a hiányától, ha csak kimegy a mosdóba. Tudod, hogy ez nem normális, de ez van…”

A hozzá készült kisfilm egy mobilvécé-telepen nyerte el végső formáját, ahol a stábnak az esőzés mellett a hirtelen jött 30 fokos hőséggel is meg kellett küzdenie, hogy aztán egy ezer kilométeres németországi koncertúttal fejeljék meg a fáradalmakat. A vizuális körítésért felelős stáb munkája remekül passzol a dal hangulatához, a klipet pedig már meg is lehet tekinteni a youtube felületén.

A minőségi underground kiadványokra szakosodott Majestic Mountain Records istállója ritkán lő mellé, ha borongós, súlyos zenékről van szó, június 12-én érkező legújabb büszkeségük pedig egy igazi csemege az introspektív muzsikák kedvelőinek. A Mirror Of My Soul a svéd undergroundban jól ismert Patrik Andersson Winberg (Dun Ringill, ex-The Order of Israfel) szólóprojektje, amely messze kilép a hagyományos doom metal kereteiből, hogy a sötét tónusú hard rock, a gótikus rock és a történetmesélős énekes-dalszerzői világ határmezsgyéjén alkosson valami egészen személyeset. A debütáló, October is Rising című lemez, mely június 12-én lát napvilágot egy katedrálisba bevonulás ünnepélyességével és baljóslatú atmoszférájával bír.

Winberg öt éven át csiszolgatta az anyagot, amely a zenekarok belső korlátai nélkül, organikus módon fejlődött. Bár szólóprojektről van szó, a végeredmény mégis egy komoly kollaboráció szüleménye. Olyan neves vendégek bukkannak fel a dalokban, mint a billentyűs Per Wiberg (ex-Opeth, Tiamat), Pete Campbell (ex-Pentagram) dobolása, vagy éppen Terry Slesser (Geordie) karakteres éneke.

„Volt egy pont, amikor egyszerűen bíznom kellett az ötletben, és követni azt, bárhová is vezet. Ezek a dalok egy nagyon személyes helyről származnak, örömöt és sötétséget, és mindent a kettő között magukban hordoznak.” – nyilatkozta Patrik.

Mintha egy lakatlan barlangrendszer legmélyén ébrednénk, ahol az emberi tudat darabjaira hullik szét. Valami hasonló, nehezen megfogható atmoszférát áraszt a finn Alkuharmonian Kantaja második nagylemeze, amely június végén érkezik az I, Voidhanger Records gondozásában. A korábban trióként működő formáció mára négytagúvá bővült, de a skandináv avantgárd iránti elkötelezettségük cseppet sem változott. Az öt évvel ezelőtti debütálás után a Melas Khole címet viselő új anyaguk egyfajta belső utazás a lélek romjai között. A zenekar agya, a Khanus soraiból is ismert J. Usurper szerint a dalok nem a passzív kétségbeesésről szólnak, sokkal inkább egy belső átalakulást, az önmagunkkal való kendőzetlen szembenézést vetítik előre. Az underground elvontabb, disszonánsabb bugyrai iránt fogékonyabbaknak egy felfedezést mindenképp megér az anyag, aminek első betekintését Culprit Sunsets (To Chew on Darkness) című daluk által kapjátok.