Az olasz Strigiform agytrösztje, Saprovore a saját néven futó szólóprojektjével már a második nagylemezét adja ki augusztus 7-én. A Numinous Abditory Deflagration című anyag nem sokkal a korábbi Unuttered Aporetic Omen megjelenése után lát napvilágot, ami jól példázza azt a mániákus alkotói hevületet, amelyben a zenész az elmúlt hónapokat töltötte. Míg a korábbi anyag a nyers, kísérletező ösztönökre épített, az új szerzemények tudatosabb, érettebb dalszerzői hozzáállást tükröznek. A hangszerek szerepe hangsúlyosabbá vált, a szimfonikus elemek megjelenése pedig új rétegeket ad az indusztriális feketefém-alapoknak.

A lemez borítóját EvM jegyzi, amely tökéletesen rezonál a zene kozmikus ürességről és a lélek esendőségéről szóló koncepciójával. A szerzemények a szellemi és a magasztos iránti dac jegyében születtek, miközben a hangkép a Gnaw Their Tongues vagy a Blut Aus Nord által kitaposott sötét ösvényeket idézi. A Saprovore egyfajta kozmikus mélységekbe kalauzoló, egyszemélyes utazás, amely minden ízében magán viseli az alkotó elhivatottságát. Aki nem fél a kellemetlen, torzult zenei tájaktól, az tegyen vele egy próbát.

A cseh Mindwork neve sokaknak ismerősen csenghet a kétezres évek közepéről, ám a banda az utóbbi időben meglehetősen csendes volt. A 2012-es Eterea óta hosszú szünet állt be a nagylemezek sorában, amit csak a 2021-es Cortex EP tört meg. Most azonban végre révbe értek: augusztus 27-én érkezik az Adrift, amely a progresszív death metal és az atmoszférikus kalandozások ötvözetével tér vissza a színtérre. A zenekar története során olyan nevekkel osztozott a színpadon, mint a Cynic vagy a Suffocation, így a technikai felkészültségük és a rutinjuk megkérdőjelezhetetlen.

Az új anyag egy súlyos konceptlemez, amely az Alzheimer-kór lefolyását, a memória és az identitás fokozatos elvesztését járja körül kilenc tételen keresztül. A zenekar nem elégedett meg saját gondolataival, a Talk Talk The Party’s Over című szerzeményét is átültették a saját képükre. A dalok az emlékezetkiesés pszichológiai hatásait kutatják, miközben a stílusra jellemző tekerős, technikás futamok váltakoznak a meditatívabb, hangulati részekkel. A Mindwork ezzel a koronggal egyértelműen a korábbi, Anděl-díjra jelölt munkáik szellemi örökösét kívánja továbbvinni. Akik kedvelik a Death vagy az Opeth által kitaposott intellektuális ösvényeket, azoknak ez a megjelenés igazi csemege lehet. Ugyan a megjelenés nincs túl messze, friss dallal még nem kényeztettek el minket, viszont legutóbbi single tételüket meghallgathatóvá tették.

A brutal death metal színtér évről évre telítődik új formációkkal, ahol sokszor nehéz megkülönböztetni az igazi megszállottakat a futószalagon gyártott iparosoktól. A 2024-ben demóval debütált amerikai Divulsive azonban nem kíván elvegyülni a középszerűségben, sokkal inkább a szélsőségek keresése izgatja őket. Július 24-én érkező, Spawned In Viscera című nagylemezük a Comatose Music gondozásában lát napvilágot, és olyan intenzitással ugrik bele a stílusra jellemző gore áradatba, ami még a sokat tapasztalt hallgatók ingerküszöbét is képes átlépni.

A zenekar koncepciója szerint az anyag egy mechanikus boncolást mutat be, amely valóságossá váltja minden rémálmunkat, mégis egy új világot teremt.

„A lehetetlen álom – erőszakkal életet lehelni a pusztulásba, romokból életet teremteni, brutalitásból szülni; istenséget bitorolni egy új emberiség létrehozásával, mely a belsőségekben fogantatott!”

A lemez keverését a gitáros Thomas Meeker végezte, aki korábban már olyan zenekarok hangzásán dolgozott, mint az Enthrallment vagy az Impalement. A produkció kellően feszült, a pergődob hangzása szinte elviselhetetlenül éles, a riffek pedig szinte földalatti szörnyetegekként gördülnek át a dalokon. Olyan tételek, mint a Vomiting Homeless Excrement vagy a Mechanized Carnivorous Impurity, egyértelműen jelzik, hogy a Divulsive nem a finomkodás, hanem a totális zenei megsemmisítés híve. Aki szereti a Devourment vagy a Disgorge féle, határokat feszegető, visszataszító halálfémet, az ne hagyja ki ezt a lemezt.

Az Antiq kiadó 2009 óta következetesen építi saját, egyedi világát, ahol a vizualitás, a koncepció és a zene elválaszthatatlan egységet alkot. Augusztus 7-én érkező új üdvöskéjük, a Hanternoz harmadik nagylemeze, az A Hed an Noz, a Noz, a Noz, pontosan ezt a gondos, már-már kézműves odafigyelést tükrözi. A lemez hat dalt tartalmaz, amelyek a breton/kelta folklór sötét alakjait – tündéreket, szellemeket és az erdő lelkét – keltik életre, mindezt a gyermekkori emlékek és történelmi tények nyugtalanító metszetében.

A lemez központi alakja az Ankou, a halál maga, akinek ábrázolása a borítón túl is áthatja a hanganyagot.

„Az Ankou érdekes figura, mivel a szó gyökere az Anken, azaz félelem; a szó mélyen gyökerezik a német nyelvben is: Angst, Anguish, Angoisse. Valójában az Ankou nem más, mint a Halál iránti félelem, és maga a Halál egyben.”

A kompozíciók a breton táj, az Argoat erdőségei és Quimper katedrálisának árnyai között barangolnak, ötvözve a tradicionális hangszereket a feketefém vadságával. A lemezen feltűnik a Pe Trouz War an Douar című tradicionális dal is, ahol Jeff és Sparda orgonán és furulyán tolmácsolja a múltbéli éjszakák hangjait.

Hanternoz – A Hed an Noz, a Noz, a Noz

(Antiq)

1. Sur le Chemin des fées
2. La Lessive des Trépassés
3. Le Diable de Quimper-Corentin
4. La Peste à Limoges
5. Pe trouz War an Douar
6. Jean-du-Feu
7. Quand j’ai tué le Roi de la Forêt

A görög színtérről eddig is tudtuk, hogy otthonosan mozog a gyors, energikus fémzenében, az athéni Eternal pedig hamarosan újra bizonyítja ezt. Szeptember 28-án a Floga Records gondozásában érkezik a Conspiracy of Warheads, egy tíz tételes tisztelgés a nyolcvanas évek thrash metal esztétikája előtt. A négyesfogat szándéka természetesen nem a műfaji újítások bevezetése, ehelyett arra törekszenek, hogy a Megadeth vagy az Anthrax által kitaposott utat követve szállítsák a gyors, hangos riffeket.

A kiadvány ígérete szerint a banda az olyan nagy elődök nyomvonalán halad, mint a Metallica korai korszakának vadsága, vagy a modern Havok által is képviselt intenzitás. A dalcímek, mint a Theater of Thrash vagy a Bloodspill pontosan jelzik, mire számíthatunk: egy olyan anyagot kapunk, amely a műfaj legszebb napjait idézi meg. A görög thrash közegben a Suicidal Angels által is magasra tett lécet az Eternal most saját, old-school megközelítésével kísérli meg átugrani.

Eternal – Conspiracy of Warheads

(Floga Records)

1.My Way Or No Way
2. Man Down (In The Front Row)
3. Beware…
4. Bloodspill
5. Adrenaline Rush
6. Theater of Thrash
7. Conspiracy of Warheads
8. Fake Reality
9. No Escape
10. Madman’s Playroom

A Grimshrine az a fajta kiadvány, ami látszólag a semmiből bukkan elő, mégis olyan otthonosan mozog a ’90-es évek svéd death metaljának sötét univerzumában, mintha el sem telt volna három évtized. A mexikói Demonic Manifestation 2012 óta tevékenykedik, ám a hosszúra nyúlt stúdiós csönd után most egy alaposan átalakult, háromfős felállással térnek vissza. Szeptember 4-én a Personal Records gondozásában érkező lemezükről máris itt van Kuru: The Laughing Death March daluk hivatalos videója.

Victor Mercado, Enrique Martínez és Felipe González alkotják egyébként a zenekart, akik mindhárman több bandában is edződtek már. Aki a World of Horror vagy a Necrokult óta figyeli a bandát, az tudja, hogy itt nincs köntörfalazás: az album olyan hatást kelt, mintha egy 1992-ből fennmaradt, elveszett relikviát bányásztunk volna elő. Aki érez affinitást a poros, mégis kellő vitaminlöketet biztosító halálfém iránt, azt kellemes meglepetés érheti a pofás borító alá csomagolt kiadványon keresztül.

Demonic Manifestation – Grimshrine
(Personal Records)

1. Cult Of Dominion
2. Ninth Flame Oath
3. Kuru: The Laughing Death March
4. The Horror
5. Spheres Of Death
6. Host
7. Terror Cosmic Gates
8. Phantasma
9. The Evil Lurks

Az északi dallamos death metal aranykora óta tudjuk, hogy bizonyos panelekből építkezni veszélyes terep, mégis akadnak zenészek, akik nem tudnak szabadulni a göteborgi iskola bűvöletétől. A Til The End pontosan ilyen társaság: olyan veteránok verődtek össze benne, mint Antony Hämäläinen a Nightrage-ből, vagy a dobok mögött ülő Veress Márton, akiknek a neve garancia az elhivatottságra. Szeptember 11-én érkező, azonos címet viselő nagylemezük a Lifeforce Records gondozásában lát napvilágot, és nem titkoltan az At The Gates vagy a korai In Flames örökségét igyekszik aktualizálni.

A Gustavo Sazes által jegyzett borítóba csomagolt tíz tétel egyfajta tisztelgés a műfaj alapkövei előtt, mégis frissnek hat a modern hangzásnak köszönhetően. Az Until The End videója már most ízelítőt ad abból a technikás, ugyanakkor emlékezetes dallamokkal operáló megközelítésből, ami a teljes anyagot jellemzi. Itt nincsenek felesleges kitérők, a gitártémák precízek, az ének pedig ügyesen egyensúlyoz a düh és a dallamosság határmezsgyéjén. A négyesfogat láthatóan komoly energiákat mozgósított azért, hogy ne csupán a múltidézés legyen a cél, hanem egy olyan egyedi karakter kialakítása, ami a mai mezőnyben is megállja a helyét.

A reneszánsz korát a tankönyvek hajlamosak a fény és a művészetek újjászületéseként lefesteni, ám az itáliai Marche régió mélyén ennek a korszaknak is megvolt a maga nehezen emészthető, kísérteties árnyoldala. Az olasz Hesperia egyszemélyes projektje mögött álló Hesperus pontosan ebbe a tetszhalott állapotba nyúl vissza augusztus 28-án érkező új nagylemezével, amely a Hammerheart Records gondozásában lát napvilágot. Az anyag a kilencvenes évek tradicionális, középkori hangulatú black metalját házasítja össze a nyolcvanas évek proto-fekete fémzenéjével és népi hangszerekkel. Külön érdekesség, hogy a folklór-központú tételekben a zenész néhai nagymamájának archív hangfelvételei is felbukkannak, miközben a szövegek jelentős része helyi dialektusban íródott.

„A Picenum (True Marchigian Black Metal Renaissance) a Fra Li Monti Sibillini természetes folytatása, amely kiterjeszti a koncepciót a teljes Marche régióra. Az album leginkább a késő középkorban, valamint a reneszánsz kezdetén játszódik, itt utóbbinak a sötétebb oldala kerül előtérbe, amelyet a régióm sötétségén és a szülőhelyem helyszínein keresztül tapasztaltam meg.” – mondta Hesperus az érkező dalcsokorról.

Az alkotó első sorban a régi Satyricon, Ancient rajongóknak ajánlja friss lemezét, de a dark ambient és folk levezetések miatt megemlíti a sötétebb korszakát élő Dead Can Dance nevét is.