A Balaton-felvidék festői, mégis különös hangulatú tájai adják a vizuális hátteret a budapesti Platform Edge friss videóklipjéhez. A csapat július elsején mozgásba lendült, és Útvesztőben címmel egy négyszámos EP-t szabadított a hazai undergroundra. A Weisz Péter, Illés Gábor, Németh Krisztián és Gájer Konrád alkotta négyes nem bízta a véletlenre a hangzást. Ismét az egerszalóki Standing Waves stúdióba vették be magukat Sohajda „Sohi” Péter irányítása alatt, a végeredmény pedig egy jól megdörrenő, feszes modern metal anyag lett.

Az EP-ről Mészáros László és Illés Gábor közös rendezésében a címadó tétel kapott képi világot, ami hűen tükrözi a dal hangulatát. Az EP négy tétele egyébként zeneileg változatos képet mutat, a megszokott gőzmozdony-szerű lüktetés mellett dallamosabb témák is helyet kaptak. Az új szerzeményeket élőben legközelebb július 10-én, Mátraszentimrén lehet tesztelni, a nyár végén pedig két budapesti klubban, a Lámpásban és az Oportó 2.0-ban is előkerülnek a friss dalok.

Alig hagytuk magunk mögött a nyári napforduló éjszakáját, a hazai underground boszorkánykonyhájából máris előkerült egy ahhoz igazított, friss videóklip. Az Evens soraiból ismert Miklán Zsani hívta életre a Lunethra nevet viselő zenei projektet, amely a sötétebb, misztikusabb és fantasy-orientáltabb zenei ötleteinek ad otthont. A formáció nem a megszokott felállással operál. A központi erőt a női ének és a belső energiák adják, a dalokban ugyanis egyszerre négy énekesnő – Miklán Zsani, Suták Vanda, Légvári Noraa és Bényi Alexandra – osztozik a tiszta és az extrém vokálokon.

A hangszerelésért és a stúdiómunkákért az anyabanda gitárosa, Kovács Ádám felelt, így a megszólalás hozza a kötelező modern metalos vastagságot. Első saját daluk, a Sötét Erő egyfajta óda a mélyről jövő, ösztönös energiákhoz, és a magyar nyelvű szövegvilágnak köszönhetően kifejezetten közvetlen hangulatot áraszt.

A legtöbben a Yob dobosaként ismerik Dave Frenchet, ám a rutinos ütős most egészen más vizekre evez. A július 10-én érkező Secrets Of A Krummholz Heart című debütáló lemeze a Semantron név alatt lát napvilágot, és nem egy szokványos zenei kitérő. A lemez alapjait 2023 telén, egy távoli, hegyi kabinban rögzítette, távol a civilizáció zajától. A név egy ősi szerzetesi hangszert takar, amelyet a csendbe hívás céljából használtak. French ezt az eszmét ültette át a hangok nyelvére: lassú, visszhangzó és bensőséges meditatív utazást kínál.

A franciaországi évek, a Soundgarden tagjaival való közös munka vagy a Steve Von Till oldalán töltött idő mind hozzájárultak ehhez az érett, kísérletező hangvételhez. A lemezen az elektromos textúrák természetes környezeti zajokkal keverednek: a hallgató hallhatja benne az alpesi szelet, a köveken pergő ritmusokat, sőt még egy izlandi gleccser olvadásának hangját is. A keverésért a neves Nathan Yaccino felelt, a maszterelés pedig a legendás Tad Doyle munkája. A végeredmény nem egy hirtelen ötlettől vezérelt oldalprojekt, hanem egy négy évtizedes, csendben érlelt alkotói folyamat első fejezete. French olyan hatásokat ötvöz, mint a Pink Floyd tágas szellemisége vagy a Dead Can Dance rituális szépsége. Akik nyitottak a Harvestman, az Earth vagy Brian Eno határmezsgyéjén mozgó, elmélyült zeneiségre, azoknak kötelező darab. Az album megjelenése után a zenész több élő fellépést is tervez, többek között épp Steve Von Till társaságában.

Semantron – Secrets Of A Krummholz Heart

1.Primary Planets
2. Prisoner Of The Sun
3. At The Feet Of Friendship
4. Piha
5. Dry Falls
6. Krummholz Heart

A kilencvenes évek legeleje óta járja a maga kérlelhetetlen útját a New York-i Rigor Sardonicous, a formáció pedig július 31-én már a nyolcadik stúdióalbumát szabadítja rá a világra a Meuse Music Records gondozásában. A Diatriba Deorum címet viselő korong sem kíván változtatni a jól bejáratott recepteken. A Joseph Fogarazzo és Glenn Hampton alkotta duó maradt a gyökereknél, így a dallamos doom-bánat helyett most is a végletekig lecsupaszított, végtelenül cammogó súlyosság uralkodik a hangzáson.

A lemez koncepciója az emberiség által kreált istenképek és vallási dogmák elleni düh köré épül, a végeredmény pedig egy egzisztenciális szorongással teli, sűrű massza. A mély, gyomorból feltörő vokálok és a monoton, zúgó riffek világa ez, ahol a dobtémákért a rejtélyes ‘?!’ felel. A Winter, az Encoffination, vagy a Disembowelment korai, nyers világán nevelkedett veteránoknak ez a lemez egy igazi csemege lehet a nyár közepére.

Nem csupán zenét akarnak kalapálni, hanem egy konkrét, belső vizuális képet szándékoznak festeni a hallgató koponyáján belülre a szomszédos Szlovákiából érkező Wolnera tagjai. A 2023-as alapítású, pimaszul fiatal csapat eddigi két lemezével komoly elismeréseket és RadioHead Awards jelöléseket zsebelt be odaát, ám a korai thrashes és technikás prog-metalos korszakuk után most úgy döntöttek, hogy teljesen tiszta lapot nyitnak. Art of Losing címmel megérkezett a formáció legfrissebb kislemeze, amely egy határozott, cammogó súlyossággal operáló, kortárs és dal-orientált modern metal irányba mutatja a legújabb fejezetet. A formáció így vezeti fel a friss szerzeményt:

„Veszíteni művészet. A pozitív és negatív közötti vonal nem létezik. Az élet egy skála, egy átmenet a homályból a fénybe. Javítsd meg a szárnyaidat, öleld át a sötétséget, válj költővé. A művészet túlzott magyarázata elveszi annak értékét. Mindenki megtalálja a saját szépségét, nyersességét, káoszát vagy békéjét az alkotásunkban. Illeszd be a saját változódat az egyenletünkbe.”

A stúdiómunkálatokért és a keverésért Radovan Kočík és a frontember, Ľubo Luterán feleltek, a basszustémákat pedig Jakub Hríbik segítségével rögzítették a Pulp Studio falai között. Ľubomír Baran gitáros és Lukáš Husivarga dobos játéka egy igencsak masszív alapot biztosít a hangzásnak. Az Alex Šmajda grafikájával és Famine Killjoy fotóival megtámogatott újdonság mellé egy őszi cseh és szlovák turnét is terveznek a srácok.

Ha egy csapat tagsága olyan formációkban edződött, mint a Chrome Waves, a Flesher vagy a Bringers Of Disease, ott borítékolható, hogy nem egy félálomban bekészített lemez fog kigurulni a stúdióból. Az indianapolisi illetőségű The Secrecy július 17-én szállítja le első, Pins & Needles című nagylemezét a Disorder Recordings gondozásában, amely a sötét tónusú, rideg gitárzene kedvelőinek hozhat kellemes perceket. A kvartett nem árul el titkokat az ihletforrásokat illetően, a fanyar underground realizmus mentén pontosan azt a borongós, fojtogató post-punk/goth rock világot idézik meg, amit a nyolcvanas évek nagyjai hagytak ránk örökül.

A Jeff Wilson gitáros által működtetett kiadónál érkező anyag rideg minimalizmussal, kórusokkal, távolról felsejlő gitárokkal és lüktető basszusfutamokkal operál. Nem nosztalgiázásról van szó, hanem egy jól összerakott, lényegre törő dalcsokorról, ami az elidegenedés és a belső szorongások témakörét járja körbe. Élőben a csapat a júliusi Post. Festival kiemelt helyszínén mutatja be a dalokat többek között a Kylesa és a Torche társaságában. A The Mission, a Killing Joke vagy a Chameleons örökségét tisztelőknek érdemes lesz vetniük egy pillantást a zenekar bandcamp és instagram oldalaira, három klipes nótát pedig itt is megfülelhettek.

Az ulánbátori puszta tágas magányából indult, mára viszont a világ legnagyobb fesztiválszínpadait is megtöltő kulturális gőzmozdony lett a The Hu. A tradicionális mongol torokéneket és a népi hangszereket a modern heavy rock lüktetésével házasító négyes július 24-én hozza el a harmadik, Hun címet viselő nagylemezét a Better Noise Music gondozásában. Az anyag nem akarja újrafeltalálni a már jól bevált „hunnu rock” receptjét, de a megszokott harci indulók – mint a Warrior Chant vagy a Jonny Hawkins vendégszereplésével megtámogatott Lost Soul – mellett ezúttal jóval mélyebb, spirituálisabb és személyesebb rétegeket is megmozgatnak.

A stúdiómunkálatok hangulatáról és a lemez érzelmi töltetéről Gala, a csapat vezetője és torokénekese így mesélt:

„Több olyan dalunk is van most, ahol az emberi lélekről és a benne lakozó sötétségről, de ugyanakkor a jóságról is énekelünk. Írtunk egy dalt az apai figuráról is, amit korábban még sosem tettünk. Sokan gondolnak a nőkre és az anyákra, de mi eddig soha nem beszéltünk erről az apai képről. Miközben készítettük, sírtunk és mindannyian igazán átéreztük. Volt, hogy könnyeztünk a stúdióban, de közben hevesnek és vadnak is éreztük magunkat. Érezzük a szomorúságot és azt az ürességet néha, de az emberi szívben lakozó erőt is.”

A lemezmegjelenést egy masszív európai fesztiválkörút vezeti fel, amely érinti a Hellfestet és a Graspopot is, ahol a fanyar underground realizmus jegyében ismét megmutathatják, hogyan működik a morin khuur (lófejes hegedű) egy több tízezres metal feszten. A dolog működik, az egyedi hangvételű, sallangmentes folk fémzene rajatongóinak pedig érdemes lesz berendelniük a korongot, amíg a friss videók pörögnek a youtube felületén.

Több mint egy évtizede rója a maga komor útját a barcelonai Perennial Isolation, az atmoszférikus black metal spanyol helytartói pedig négy nagylemez után elérkezettnek látták az időt a folytatásra. A csapat Crimson Iconoclasm címmel mutatta be legfrissebb dalát és a hozzá tartozó videóklipet, amely az ősszel érkező The Vermilion Farewell című nagylemezük előfutára. A tagság – A., M., I. és V. – nem bízta a véletlent a háttérmunkára sem. A hangzást az ezen a vonalon jól ismert Nikita Kamprad, a Der Weg Einer Freiheit agya csiszolta készre a maszterelés során.

A dal az agresszív black metal témák mellett hozza a kötelező melodikus gitárfutamokat, ráadásul a hangulat fokozásáért vendégként a Groza soraiból ismert P.G. üvöltözik, míg a narrációért Jan Insomnic felelt. A Saor, az Agalloch vagy a Sojourner rajongóinak címezte a banda legújabb tételét, a lemez pontosabb részleteire pedig az elkövetkező hónapokban derül majd fény.