Új promóciós hullámmal tolja meg tavaly ősszel megjelent Unpredictable című anyagát a toulouse-i Moaan Exis. A francia duó a Revulser Prod. gondozásában kiadott ötdalos UNPREDICTABLE EP-vel tovább tágítja az indusztriális elektronika, a metal, a punk és a hardcore határvonalait, egy kifejezetten agresszív, feszes és konfrontatív zenei hibridet hozva létre.

A torzított szintetizátortextúrákra, gépies ritmusokra és dühös énekre épülő kiadvány első négy tétele – mint a Time Bomb vagy a címadó Unpredictable – könyörtelen tempót diktál, miközben végig fenntartja a pattanásig feszült cyberpunk atmoszférát. Ezzel szemben a záró, instrumentális Oracle már egy lassabb, moziszerűbb és elvontabb darab, amely egy teljesen más szögből tesz pontot az anyag végére.

A formáció az elmúlt években komoly nevet szerzett magának az európai undergroundban olyan neves fesztiválos fellépéseivel, mint a Brutal Assault vagy a Wave Gotik Treffen, ráadásul On Fire című szerzeményük a The Ascent nevű cyberpunk videojáték soundtrackjére is felkerült. A Nine Inch Nails, a The Prodigy vagy a 3TEETH vonalán mozgó duó aktuális anyaga digitális formátumban érhető el a streaming felületeken.

Az év elején megjelent Unending Descent után nem sokat pihent a titokzatos finn Citrinitas, június 26-án ugyanis máris érkezik a folytatás a Caligari Records jóvoltából. A Telestic Ekstasis címet viselő második demó hűen viszi tovább a projekt nehezen kategorizálható örökségét, amely a kitekert death metal, a málházós doom és a kívülálló feketefém legsötétebb metszéspontjában gyökerezik. A mindössze három tételt számláló, kizárólag kazetta formátumban testet öltő kiadvány egyszerre lett az elődjénél némileg fogósabb, ám atmoszféráját tekintve mégis jóval idegenebb.

A hanganyag gerincét a kísérteties, garázshangzású visszhangok és a lélekölő ritmusok adják. Olyan dalok követik egymást, mint a nyitó The Infernal Hunt vagy a baljós Stella Signata, amelyek hajlamosak önmagukba visszatérő, fekete lyukként pulzáló örvénnyé válni a hallgató fülében. A csúcspontot a közel hétperces címadó tétel jelenti: a Telestic Ekstasis a haldokló csillagok és a kozmikus hamuból születő, pusztulásra ítélt új világok megzenítése a banda szerint. A kiadvány első tétele már meghallgatható.

Friss élő videóval jelentkezett az olasz Bloodfield, amely a tavaly november végén, a Great Dane Records gondozásában megjelent Homunculus Sapiens című nagylemezük Murder And Funeral című tételéhez készült. A felvételt a veronai Damage Inc. Live Club színpadán rögzítették az album lemezbemutató koncertjén, hűen visszaadva a vicenzai ötösfogat nyers, színpadi energiáit. A dal szövegvilága egy ártatlan nő máglyahalálát és a vérszomjas tömeg „igazságszolgáltatását” mutatja be, örök kísértést ígérve a lincselőknek.

A csapat kilenc évvel a Sinners or Liars debütálása után tért vissza a stúdióba, az új anyag pedig a thrash metal alapokat jóval gyorsabb, súlyosabb és koszosabb irányba tolja el. A lemez az emberi kétségbeesés, az erőszak és a mentális betegségek sötét sarkaiba kalauzolja a hallgatót. A Filippo Cinetto vezette formáció ezzel a videóval jelzi, hogy a CD-n és digitálisan elérhető új dalok élőben is képesek hozni a lemezen megörökített pusztító dinamikát.

Új videoklippel jelentkezett a stockholmi blackened crust/hardcore punk duó, a Frusen Sorg. Az Att Slippa Bli Älskad című tétel a formáció június 5-én, a Widsith Records gondozásában megjelenő Smärtpunkter című debütáló nagylemezének az első hivatalos előfutára. A formációt két rutinos svéd underground arc, Martin Sandström (gitár, dob) és Kalle Mattsson (basszusgitár, ének) alkotja, akik már 1995 óta zenélnek együtt különféle sötét tónusú formációkban, mint a Stiu Nu Stiu vagy a Jeniferever.

A Smärtpunktert egy igazi véletlen szülte, terápiás jellegű projekt, amelyet eredetileg nem is terveztek a nyilvánosság elé tárni. A dalok többségét egyetlen este alatt írták és rögzítették a Shadow Kingdom stúdióban. A felvételek nyers, élő részekből állnak: miközben Martin a dobokat, Kalle a basszust ütötte, a szövegek azonnal, szinte elsőre felénekelve kerültek a szalagra. Sőt, bizonyos témáknál Mattsson életében először állt a mikrofon mögött.

Bár a duó eredetileg saját maga keverte volna az anyagot, a végeredményt látva végül korábbi zenésztársukra, Henrik Wiknerre (Studio Vinden) bízták a dolgot. A tizennégy dalt felsorakoztató album szakít a black metal mitologikus kliséivel; helyette a való élet traumáit, a modern társadalomban elnyomott belső rothadást és a gyászt helyezi a fókuszba. A Frusen Sorg ezt a fajta nyers, harminc évnyi közös zenélésből fakadó ösztönös brutalitást nevezi világi ördögűzésnek, amely június elejétől bakeliten, CD-n és digitális formátumban is beszerezhető lesz.

Lendületesen indította a 2026-os évet a hazai modern rock színtér egyik ismert szereplője, a Down For Whatever. A már nálunk is bemutatott Menekülj tőlem után a kvartett – Diószegi Kiki, Császár Róbert, Zsoldos Dávid és Czink Zsombor – máris leszállította a következő ízelítőt a szeptemberre ütemezett új nagylemezéről. A frissen bemutatott Nyughatatlan a zenekari tagokban dolgozó folyamatos bizonyítási vágyról, a belső nyugtalanságról és a zeneipar árnyoldalairól mesél.

A tétel különlegessége a rajongók aktív bevonása: a tavaszi turné állomásain rögzített, közönség által felénekelt tömegvokál is szerves részét képezi a végleges zenei szövetnek. Diószegi Kiki énekes nyilatkozata szerint a szerzemény egyfajta belső mantra a kulisszák mögötti nehézségek, a képmutatás és a visszautasítások ellenében. A dalhoz dukáló képi világot ezúttal is saját erőből, Császár Róbert és Zsoldos Dávid rendezői irányításával, valamint Bikali Sanyi operatőri munkájával hozta tető alá a stáb. A Down For Whatever a nyári szezonban többek között Túrkevén, az EFOTT-on, a Rockbalatonon és a Tábor Fesztiválon is megjáratja a friss szerzeményeket.

A Phantom Corporation a 2025-ös Time And Tide albumával már hagyott maga után némi romhalmazt, de a germán thrasher gépezet nem pihen: augusztus 7-én egy közös split kiadvánnyal jelentkeznek a Catbreath társaságában. A Supreme Chaos Records gondozásában érkező anyag két különálló kislemezt foglal magában; a Phantom Corporation a Commando, míg a Catbreath a Die By The Claw címet adta a saját térfelének. A harmincperces, igazságosan elfelezett crossover mészárlás érdekessége, hogy mindkét formáció a neves Jörg Uken vezényelte Soundlodge stúdióban rögzítette a dalait.

A Phantom Corporation oldala a legutóbbi stúdiófelvételek megmaradt, puskaporos tételeiből táplálkozik, ahol olyan dalok kaptak helyet, mint a When All Roads Lead To Hell vagy a záró Phantom Kommando. A túloldalon a Catbreath négy saját szerzeménnyel és egy feldolgozással sokkol. A csapat gyilkos kabalafigurája, Fat Freddy ezúttal sötétebb utakra tévedt: a Cross The Gate képében némi death metalos hatás is keveredik a rájuk jellemző speed/thrash és hardcore/punk hibridbe. A csomagot az Exciter klasszikusának, a Stand Up And Fight-nak a nyolcvanas éveket idéző átirata zárja. A kiadvány digipak CD-n és digitálisan is elérhető lesz, a bakelitőrültek pedig több limitált színvariáció – köztük a narancs és szürke márványos verziók – közül válogathatnak, amíg a készlet tart.

Június 27-én a Hallucigenia Records gondozásában érkezik a skóciai lakhelyű, de magyar származású Poszmik Dénes egyszemélyes projektjének, a Vortex Sutra-nak a második nagylemeze. A Noumenon címválasztása nem véletlen: Immanuel Kant filozófiájára utalva azt a valóságot kutatja, amely az emberi érzékelésen és észlelésen túl létezik. A zenei alapokat a progresszív rock úttörőinek ambíciója és a kortárs metal kísérletező kedve adja, olyan változatos hatásokkal fűszerezve, mint a Tool, a King Gizzard And The Lizard Wizard, a Pink Floyd vagy éppen a Portishead.

A négy tételre osztott, klasszikus szimfonikus szerkezetet követő album a 2021-es Glimpse Into The Transcendental égi nyomdokain halad tovább. Az instrumentális utazás során Poszmik Dénes minden hangszert maga szólaltat meg, a végeredmény pedig egy folyamatosan pulzáló, vibráló hangfolyam, amelyben a feszes basszusjáték és a szövevényes szintetizátorfutamok egymást erősítik. Különösen a harmadik mozdulat, a Noumenon 3.1 játszik az érzékszervekkel: a ritmusok és a hangjegyek vízesésszerű zuhataga egyszerre hat játékosnak és fenyegetőnek. Az alkotó elmondása szerint számára a lemez egy élő organizmus, amelyhez a jövőben újabb tételek készülnek, lehetővé téve a hallgatók számára az élmény tetszőleges variálását.

A vizuális körítés is a kérdésfeltevést szolgálja: a borítón Aleksandr Rodchenko 1918-as, Black on Black című festménye látható, amely tökéletesen rímel a zene absztrakt és határtalan jellegére.

A COVID-19 lezárások és a kényszerű elszigeteltség hívta életre a Flowers Of Rust projektet, amely Jake O’Brien multi-instrumentalista sötét érzelmi játszótereként funkcionál. Két EP és egy nagylemez után a projekt 2025 novemberében egy szűk körben terjesztett, kézzel sorszámozott CD-vel jelentkezett, amelyre az Apocalyptic Witchcraft kiadó is felkapta a fejét. A szakmai bizalom eredményeként augusztus 7-én szélesebb körben, kazettán és digitális formátumban is újjászületik a depresszív, atmoszférikus black metalt kínáló a Crude Exhibitions Of The Soul.

A hanganyagot két kísérteties akusztikus tétel, az Eigengrau és a Driftwood foglalja keretbe, amelyek között öt, lélekőrlő súllyal megáldott szerzemény kapott helyet. A címadó dal kézzelfogható fájdalmat lélegzik ki magából, míg az első kislemezként bemutatott Sour Mercy a félelem és a vicsorgó veszély kettősségére épít. Jake O’Brien munkáját neves vendégek segítették: a dobok mögött J V Green (Burial Oath, Goatchamber) ült, míg egy vendégszóló erejéig Thorn Blackfyre (Black Altar, Vástígr) is tiszteletét tette a felvételeken.

A dalok, mint a monumentális Mother Atrophy vagy a kétségbeesett ritmusokkal operáló Bright Violence, a veszteség és a magány labirintusába vezetik a hallgatót. A hangzásért Thom Tadsen felelt, akinek sikerült olyan mélységet és jelenlétet adni a daloknak, amely hűen tükrözi a projekt nyers őszinteségét. A Flowers Of Rust nem kínál feloldozást, csupán egyfajta kíméletlen belső tükröt azoknak, akik nem félnek alámerülni a saját belső sötétségükbe.

Öt év telt el azóta, hogy a finn Morgal a Nightmare Lord képében leszállította első nagylemezét, amely az akkori, szemtelenül fiatal tagság vadságát némileg fegyelmezettebb keretek közé szorította. Június 26-án azonban a Werewolf Records gondozásában érkező The Seventh Circle jelzi, hogy a zenekar visszakanyarodott a kénköves, kontrollálatlan gyökereihez. A kvartetté bővült formációba két új arc, Tomb Nekrofiler (ének/basszusgitár) és Killhammer (gitár) érkezett, akik a két alapító tag, Crusher és SS Exiler mellé sorakozva segítettek újra felszítani az obszcén tüzet.

A 2024 őszén rögzített hét tétel – köztük a vészjósló Stormchaser vagy a monumentális, közel hétperces záródal – egyfajta feketefém mágiaműhely, ahol a duplagitáros felállásnak köszönhetően minden eddiginél több vérforraló szóló és dallam marja a hallgatót. A ritmusszekció a leírások szerint tudatosan „leugrik a sínekről”, megidézve a Sarcófago vagy a Nifelheim féle zabolátlanságot, miközben a produkció megőrzi azt a rideg profizmust, amit a Trollhouse Audio maszterelése garantál. Míg az előző lemezük egyfajta kékes-lila gótikus borút sugárzott, a The Seventh Circle már egyértelműen a pokol tüzes tüdejében lakozik. A CD-n, bakeliten és kazettán is megjelenő anyag azoknak szól, akik a black metalt nem csak hallgatni, hanem elszenvedni is szeretik a bazooka-szerű erejű dobütések és a tébolyult rikoltások közepette.