Az amerikai modern metalcore színtéren, és különösen a texasi Austin zenei szövetében egyre nehezebb olyan formációt találni, amelyik hajlandó kilépni a megszokott breakdown-hegyek és tiszta refrének rutinjából. A 2017-ben alakult Colorblind kvartettje azonban egy teljesen sajátos, „dreamcore”-nak keresztelt határmezsgyén egyensúlyoz, debütáló nagylemezük, a Who Sold You This Truth ++ Was It Yours To Hold pedig augusztus 28-án teszi fel a pontot eddigi építkezésük végére a Solid State kiadónál.

A formáció – Travis Moseley (ének), Tyler Moseley (dob), Nicholas Asper (basszus) és Justin Page (gitár) – hangzásvilága egyszerre épít a mélyre hangolt, szaggatott riffek fizikai súlyára, valamint a filmes, kifejezetten popos énekdallamokra és atmoszférikus textúrákra. Ez a zenei kettősség azonban csupán egy eszköz ahhoz, hogy a srácok a legmélyebb, feldolgozatlan személyes traumáikat (mint például az énekes és a dobos testvérének elvesztése) zenébe öntsék.

Úgy hivatkozik a Filth triója a klasszikus svéd death metalra, mint szakorvosok az egészséges anyatejre, így nagy meglepetések nem érhetnek bennünket, amikor szeptember 11-én a világra szabadítják Death Exhibition című második nagylemezüket a Me Saco Un Ojo (Európa) és a Rotted Life (USA) kiadók koprodukciójában.

Az új korong egyenes folytatása a tavalyi debütálásnak, csak még nyersebb és sötétebb tónusokkal. A csapat zenei alapjai egyértelműek: a Grave legelső lemezeinek döngölése találkozik a korai Immolation beteges riffjeivel, miközben a finn Demilich és az Autopsy fojtogató hatásai is felütik a fejüket. Külön érdekesség, hogy az anyagon egy mélybe rántó, instrumentális tételpár (…Inhumed… és …Exhumed…) is helyet kapott, tovább erősítve a kellemesen rothadó atmoszférát. Aki fogékony a régi vágású, sűrű halálfémre, annak érdemes végigfutnia az alábbi dallistán, és felkészülni az őszi zenei pusztításra.

Filth – Death Exhibition

(Me Saco Un Ojo / Rotted Life)

1. Intro

2. Split Casket

3. Buried Alive

4. Born A Corpse

5. Mental Butchery

6. …Inhumed…

7. Sadistic Ways

8. Death Exhibition

9. …Exhumed…

Az ősz a beérkező hírek alapján egyre több hangulatzenével kecsegtet, legyen szó black, death metalról, vagy a jó öreg doomról. Ez utóbbit képviseli a Stuart West által életre hívott, 2012 óta létező, nemzetközi összefogásból született Thronehammer is. A mára hatfősre duzzadt zenei formáció mára jócskán túlnőtt a kezdetekkor játszott tradicionális, epikus doom kereteken és monumentális szerzeményeivel eddig nem okozott csalódást a súlyos zenék kedvelőinek.

Jelenlegi stílusukat talán úgy lehetne leírni leginkább, mintha a Candlemass találkozna a Bolt Thrower háborús borzalmaival és a korai Katatonia, Anathema, Paradise Lost fojtogató gótikus légkörével. Ezen felül post-rock hangulatokból, filmzenei mozzanatokból sem szűkölködhetünk hallgatás közben. A csapat szerint az október 9-én érkező, 74 perces Slay|Kill|Erase anyaguk lesz az eddigi legkiforrottabb megjelenésük, melyben a brutális agresszió és a törékeny szépség a legdinamikusabban kapcsolódik egymáshoz.

A Los Angeles zenei olvasztótégelyéből érkezett Early Moods második nagylemezével már felkerült a heavy/doom metal rajongók térképére, a kvintett pedig nemrég bejelentette harmadik, Ready For The Grave címre keresztelt nagylemezét, amit a RidingEasy Records szállít majd nekünk szeptember 18-án. A kiadvány felett nem kisebb név bábáskodott, mint Toshi Kasai, akinek neve a Melvins és a Tool kapcsán lehet ismerős. Érdekesség, hogy néhány dalban különleges hangszereket is megszólaltatott vendégzenészként, mint például a bendzsó vagy a theremin.

Az Alberto Alcaraz (ének) és Eddie Andrade (gitár) által alapított banda az elmúlt években már olyan nevekkel osztotta meg a színpadot, mint a High On Fire, a Candlemass és a Pentagram. A zenei fejlődésről és az album irányvonaláról Elix Feliciano basszer osztött meg néhány gondolatot:

„A hangzásunk sokkal letisztultabb lett, végre megtaláltuk a saját identitásunkat. Bár ez az anyag nincs túl messze attól, amit a múltban csináltunk, a dalszerzés egyértelműen érettebbé vált. Hallani lehet a kémiát, érezni a hangulatváltozásokat. Azt akartam, hogy ez a lemez pontosan úgy szólaljon meg, mintha élőben hallanál minket. Sikerült ezt az energiát rögzítenünk, masszívvá és dinamikussá téve a végeredményt. Mindig is ilyennek akartuk látni az Early Moods-ot.”

A lemez különböző színű bakeliteken (lila, arany, splatter) és CD-n is napvilágot lát. A pörgősebb, hagyományos doom hatásokat felvonultató címadó dal már meghallgatható.

A modern kor embere már túlságosan elszakadt a természettől ahhoz, hogy megértse a paleolitikum puritán, kegyetlen, mégis mélyen spirituális világát. Ezt a távolságot, a tudomány által kiüresített, biztonságos burkot igyekszik szétzúzni a brit Wyrdstæf. Az atmoszferikus, törzsi black metalban utazó formáció szeptember 4-én, az Apocalyptic Witchcraft gondozásában szabadítja rá a világra a Primordial Bloodlines címre hallgató bemutatkozó nagylemezét.

Az Urzhan énekes vezette kvintett nem csupán a fekete fém alapvetéseit hozza magával, hanem rétegzett torokénekkel, terepfelvételekkel és rituális kántálásokkal igyekszik megidézni az őskori vadászó-gyűjtögető társadalmak kíméletlen mindennapjait. Bár zenéjükben megvan a black metalra jellemző zordság, a dalok a túlélés ősi ösztönéről és a természettel való egységről mesélnek. Ahogy azt maga a zenekar is megfogalmazta a lemez koncepciójáról:

„A Wyrdstæf mindig is valami ősi és zsigeri dolog megidézéséről szólt; egy olyan világ emlékéről, ami egykor létezett. Számunkra ez egyfajta eszköz arra, hogy reflektáljunk az emberiség legősibb eredetére, és becsatornázzuk azt.”

A death metal színtéren a zenészek hajlamosak a végletekig csavarni egy-egy koncepciót, főleg, ha a görög mitológia legsötétebb alakjairól van szó. A német Heretics legénysége sem aprózta el a dolgot, a készülő Of Poets and Prophets nagylemezükről nemrég kiadott Cerberus (Terzet for a Hellhound) című kislemezükön a pokol háromfejű őrkutyáját nemcsak zeneileg, hanem vokálisan is megidézik.

A dalban ugyanis a zenekar két énekese, Fabian Marx és Tim Lobner mellé harmadik „fejként” a Heretic Legion torka, Daniel Klinteberg is becsatlakozott egy masszív vendégszereplés erejéig, hogy mindhárom pofa egyszerre ugasson fel az alvilágból. A szerzemény az élők és holtak birodalma közötti kíméletlen határt boncolgatja. Bár a teljes lemez megjelenési dátuma egyelőre várat magára, a szerzői kiadásban bemutatott dalhoz egy szöveges videó is landolt a digitális térben, Andrea Mantelli vizuális munkájának köszönhetően.

A földalatti punk és a black metal találkozásának mindig is sokkal jobban állt a koszos, analóg recsegés és a kazettás formátum fojtogató esztétikája, mint a túlzottan polírozott stúdiós tisztaság. Ebből a csatornaszagú underground közegből kúszik elő a floridai Magic Cross projekt is, akik a Caligari Records gondozásában szabadítják rá a világra a saját magukról elnevezett debütáló EP-jüket, méghozzá kizárólag kazettán és digitálisan, szeptember 10-én.

A 2023 telén, különböző helyi formációk (Wørsen, Galactoid) tagjaiból összeverődött négyes határozott elképzelésekkel rendelkezik. A kora tavasszal rögzített felvételeken a fekete fém jéghideg riffelése találkozik a zajrock és a legmocskosabb punk kíméletlenségével. Ha ismerősen cseng a Bone Awl vagy a Carved Cross neve, akkor nagyjából be lehet lőni, milyen utcai, nyers agresszióra lehet számítani. A kiadó a banda négyszámos EP-jéről a Holy Bile-t osztotta meg első előzetes dalként.

Az augusztus végi, kora őszi időszak mindig is tökéletes apropót szolgáltatott ahhoz, hogy a nyári fesztiválok pörgése után visszatérjünk a sötétebb, hagyományőrző vonalakhoz. Egy ilyen kíméletlen múltidézést kínál az Unholy Redeemer is. A nemzetközi formáció augusztus 28-án adja ki legújabb, Journey Beyond Death című EP-jét az Extremely Rotten Productions és a Dark Descent Records közös gondozásában. Az öt dalos anyagról elsőként Carrion of the Gods című daluk ismerhető meg.

A tagság földrajzilag igencsak szétszórt – Ausztráliából, Dániából és Finnországból verbuválódtak a zenészek –, ám az iránymutatás egységes: a nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének legmocskosabb death metalját tűzték zászlajukra. A lehangolt gitárok, a barlangi hörgések és a sebes tempók egyaránt merítenek a korai Morbid Angel, az Immolation vagy az Incantation munkásságából. A Jens Pedersen (ének), Steven Hull (gitár) és Tommi Grönqvist (basszusgitár) alkotta trió az öt új dal mellé a bakelites verzió B-oldalán bónuszként a bemutatkozó demójukat is felpakolta.

Aki él-hal a klasszikus death metalért, az a jövőre nézve is dörzsölheti a tenyerét, hiszen a zenekarhoz immáron dobosként csatlakozott Jared Mawdsley (a kultikus Destruktor soraiból), hogy közösen kezdjék el formálni a debütáló nagylemezt.

A modern metalcore színterén ritka az olyan megfontolt, lépésről lépésre haladó építkezés, amit a texasi The Light Superior bemutatott az elmúlt években. A 2018-ban indult amarillói brigád a kezdetektől fogva a brutális élő fellépéseivel (többek között a We Came As Romans és a The Browning társaságában) alapozta meg a hírnevét, most viszont végre elérkezett az idő az első nagylemezes bizonyításra: október 2-án érkezik a régóta dédelgetett Dayspring.

Bár a Michael Grice énekes vezette formáció 2022-ben már lerakott az asztalra egy EP-t, a valódi zenei arcélüket az elmúlt évek folyamatos tagcseréi és a fokozatosan csepegtetett kislemezek (Tidal Wave, Dark Moon, Ghost) formálták véglegessé. Zeneileg egy kifejezetten masszív, a nyers agressziót nagyívű, érzelmes dallamokkal keverő anyagra számíthatunk, amelynek hangzásáért a Phinehas soraiból ismert Glenn Gizzi felelt (aki a címadó tételben még egy vendégszólót is elereszt). A zárás is tartogat meglepetéseket, a Dark Moon ugyanis egy lecsupaszított, csendesebb újragondolást kapott az album végén.

A zeneiparban mindig is a második nagylemezt tartották a vízválasztónak: itt dől el, hogy egy zenekar képes-e megugrani a debütálás által felállított lécet, vagy beleragad a saját maga által ásott gödörbe. Az angol Space Pistol hallhatóan nem riadt vissza a kihívástól, és szeptember 4-én, a Headlocker címre keresztelt anyagukkal igyekeznek rácáfolni a szkeptikusokra, amit a megjelenés napján egy ingyenes lemezbemutatóval egybekötött brit turnéval is megtámogatnak.

A Dave Draper produceri felügyeletével, és immár Tom Darby dobossal rögzített tizenegy dalos korong szervesen kapcsolódik a 2024-es Leave With Everything témáihoz, de zeneileg jóval kísérletezőbb terepre merészkedik. Míg az előd a mérgező helyzetekből való kiszállásról szólt, a friss anyag befelé fordul. A srácok a saját szavaikkal így festették le ezt az alkotói ugrást:

„Számunkra a Headlocker egyértelmű szintlépés. A dalok intenzívebbek, stílusukat tekintve pedig jóval szélesebb skálán mozognak, ráadásul olyan lágy, sebezhető területekre is bemerészkedtünk, ahová eddig soha. A szövegeket tekintve ez a lemez arról az állapotról szól, amikor már kizártad a zavaró tényezőket, és egyedül maradsz a saját fejedben dúló viharokkal. Azt az érzést, amikor csapdába esel a saját elmédben, mi csak úgy hívjuk: a Headlocker.”

A lemezről eddig három klipes dal jött ki.