Van az a fajta fojtogató, jeges északi sötétség, ami nemcsak a csontokig hatol, hanem az ember lelkét is szép lassan, módszeresen őrli fel. Nagyjából ebből a kilátástalan, felemésztő állapotból rántotta vissza magát a The Duskfall legénysége, hogy tető alá hozzák a The Everlasting Shadows című hatodik nagylemezüket. A svéd dallamos death metal veteránjai még tavasszal dobták be a digitális térbe az anyagot, de október 30-án a The Circle Music jóvoltából végre kézzel fogható formátumban, CD-n és vinylen is beszerezhetővé válik a gyűjtemény.

Az album megszületése egyáltalán nem volt magától értetődő folyamat. Mikael Sandorf frontember az elmúlt tíz évben valóságos pokoljáráson ment keresztül: családtagok elvesztése, felesége betegsége és saját mentális küzdelmei miatt a zenélés egy ponton már csak puszta szorongást és frusztrációt jelentett számára. A lemez így egy igazi terápiás küzdelem lenyomata, amelyen a csapat kilenc friss dalt pakolt össze, egy feszes 39 perces játékidőben. A felvételek jórészt házistúdiós körülmények között készültek, a végső, harapós formát pedig Sebastian Lindgren dobos keverési munkája biztosította.

Nincsenek felesleges kitérők, a srácok azt a jellegzetes, kilencvenes éveket idéző skandináv riffelést és kicentizett melódiavilágot hozzák, amiért anno megkedveltük ezt a színteret.

A brutal death metal és a grindcore metszete tipikusan az a zenei skatulya, ahol a finomkodás eleve halva született ötlet, a lengyel Fam pedig pontosan ezt a kíméletlen zúzást gyúrja egybe lassan két évtizede. Az undergroundban 2005 óta küzdő, többek között a Squash Bowels és a korai Dissenter soraiból verbuválódott tagság augusztus 7-én jelenteti meg negyedik, Pleasure Of Torture című nagylemezét, továbbra is a belsőségek bűvöletében.

A legutóbbi anyaguk óta alaposan kicserélődött felállással rögzített albumról most a Perverse Devotion landolt az asztalunkon. Darek Młody dobos koncepciója szerint a friss tétel egy komplett mentális és biológiai összeomlást tár elénk, ahol a főhős nem elszenvedi, hanem egyfajta perverz kinyilatkoztatásként éli meg a saját rohadását. Mindez zeneileg egy olyan feszes, lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó masszává sűrűsödik, amihez Jacob bestiális hörgése már csak utolsó kenetként fogható fel.

A műfaj elkötelezett rajongói számára ez a sötét, mindenféle jóindulatot mellőző darab kifejezetten javasolt hallgatnivaló a nyári felhozatalból. Aki otthonosan mozog a klasszikus lengyel aprítás világában, annak érdemes rányomnia a lejátszás gombra, és engedni, hogy egyszerűen ledarálja a gépezet. Ha pedig működik a kémia, itt egy másik ízelítő is.

A Give Me Dirt címmel érkező nagylemez azonnal, kérdés nélkül rádönti a hallgatóra azt a földhözragadt energiát, amit csak egy igazán rutinos csapat tud előrántani a kalapból. A kanadai hardcore színtéren edződött Cancer Bats augusztus 7-én hozza el nekünk ezt a friss csomagot, ráadásul nem is akárkik, hanem a patinás Marshall Records gondozásában. Bár a felállás némileg módosult, miután Jackson Landry gitáros egy ideje már átvette a húrok nyúzását.

„Végtelenül izgatottak vagyunk, hogy csatlakozhattunk a Marshall Records csapatához! Kezdve az erősítőktől, amelyek meghatározták a kedvenc bandáink hangzását, egészen a független helyszínek támogatásáig és az abszolút punk rock hozzáállásukig, úgy érezzük, ez a tökéletes otthon a Cancer Bats számára! Alig várjuk a közös munkát ezen az albumon és a jövőbelieken egyaránt!”

Aki nem akar augusztusig várni, annak jó hír, hogy az anyagot felvezető Stay Stuck klipje már be is esett. A videóban a lendületes operatőri munka és a dinamikus vágás is rátesz egy lapáttal a hatásra, miközben Liam Cormier gyomrost adó extrém vokálja viszi a prímet.

New York neurotikus undergroundja sosem az egyszerű, tömegeknek szóló megoldásokról volt híres: a zajos metropolisz mélyén valahogy mindig a legkifacsartabb zenei mutációk kelnek életre. Ebből a queens-i masszából mászott elő anno a Krallice is, akik lassan két évtizede tesztelik a fekete fém rajongóinak idegrendszerét. Szeptember 18-án érkező, Scour Order című nagylemezükkel a srácok egy jóleső kanyarral visszatérnek a Profound Lore Records szárnyai alá, miközben a hangzás is kap egy visszatekintő gellert.

Az utóbbi idők szintetizátoros kísérletezései után Mick Barr és Colin Marston újra a klasszikus kétgitáros felállásban osztja a disszonáns riffeket, míg Nicholas McMaster letáborozott a basszusgitárnál. Az egyetlen csavar a régi recepten, hogy Colin megtartotta a mikrofont, így a gyomrost adó extrém vokál továbbra is a hangkép szerves része marad. A frissen bedobott Living Useless Ritual című tétel pontosan azt a sűrű, labirintusszerű atmoszférát hozza, amit egy ilyen kaliberű bandától megsüvegel az ember: nincsenek egyértelmű kapaszkodók, csak a zavarodott pusztítás.

Bár korábban nem vitték túlzásba a koncertezést, ősszel egy masszív Európa-turné keretében mozdulnak ki a komfortzónájukból, a körút pedig október 29-én a budapesti Dürer Kertbe is elér.

Olyan ez a lassan fél évszázados brit heavy metal gépezet, mint egy poszt-apokaliptikus roncstelepen talált, de némi gépzsírral még mindig beröffenő V8-as motor: hiába telt el felette az idő, a nyers erő valahogy sosem vész ki belőle. Ezt a makacs, iparvárosi túlélőösztönt hozza magával a Tygers of Pan Tang is, akik szeptember 11-én, Electrifyed címre egy újabb, tíz dalt tartalmazó nagylemezzel jelentkeznek a Mighty Music gondozásában.

Az új lemez gyökereiről a banda alapítója a következőket mondta el:

„Itt az ideje, hogy tisztelegjünk az általunk is elindított zenei mozgalom, a brit heavy metal új hulláma előtt. Ez egy vadonatúj heavy metal album tőlünk, amely a hetvenes évek végében gyökerezik, a nyolcvanas évek ízvilágát hordozza, és már most fel is szolgálható a rajongóknak!”

Az Electrifyed címre keresztelt nagylemez pontosan az, amit a veterán gárdától az ember elvárhat. Semmi veszett kísérletezés, csak feszülő bőrszerkó és a hard rock lelkéből táplálkozó metal, ahol Robb Weir mellé felsorakozott a friss húst biztosító John Footitt gitáros, hogy a régi idők karcosságát némi mai lendülettel rázzák fel. Kedvcsinálójaként máris itt van címadó dalának hivatalos videója.

Tygers of Pan Tang – Electrifyed
Mighty Music

1. Rise Up!
2. Forevermore
3. The Powers That Be
4. Dark Divinity
5. Electrifyed
6. A Shadow On Fire
7. The Nail
8. The Fight Goes On
9. Dark Skies
10. Revenge Is Sweet

Amikor egy kiadvány látványvilága és koncepciója hatalmas mechanikus pókokat, felemésztett bolygókat és a kíméletlen űr fagyos ürességét vizionálja maga köré, ott már első blikkre sejthető, hogy nem egy könnyed délutáni hallgatnivalóval van dolgunk. A brit columbiai Cepheidae Variable pontosan egy ilyen komor esztétikát húzott rá a jövő év elején, január 8-án érkező Primordial Reverie Ascendant nagylemezére. Ryan Koepke gitáros eredetileg csak egy atmoszférikus instrumentális projektnek indította a bandát, ám az egykori Voidchaser soraiból érkező Chad Bernatchez énekes csatlakozásával hirtelen kapott egy izmos, hús-vér narratívát a szerzemények mögötti sci-fi utazás.

A dimenziókon átívelő kaland mélyebb, borúsabb rétegeiről a következőket tudtuk meg a nemrég ízelítőként napvilágot látott Entropic Harvester dallal kapcsolatban:

„A refrén magát a ciklikusság koncepcióját vezeti be, arra utalva, hogy ez az utazás nem egyetlen esemény, hanem egy sokkal nagyobb, ismétlődő minta része. Az Ouroboros motívum maga az élet körforgása és a halál elkerülhetetlen elfogadása.”

Az anyag zeneileg a progresszív metal és a modernebb death metal gondos keverékéből áll össze. Nincsenek felesleges körök, csak egy sötét, cammogó súlyosság, ahol a kiszámíthatatlan, komplex ritmusképletek és az elhagyatott, hangzatos vidékek folyamatosan tesztelik a hallgatót. Aki bírja a matekosabb metalt, az megtalálhatja a számítását ezzel az izgalmas új formációval.

Alaposan megkavarodott a felállás az atlantai Sight Of Theia háza táján, mire Alex Buhlig gitáros végül sínre tette az első nagylemezt. Az előző, Lighthouse EP óta rendesen megizzadtak, míg megtalálták a megfelelő arcokat az alapvetően technikás matekozásra épülő víziójukhoz. A kirakós utolsó darabja Haden Rider énekes lett, az ő érkezésével pedig végre beindult a gépezet.

A zenekar nem aprózta el a bemutatkozást. A szeptember 4-én megjelenő The Great Dreamer című lemezük egy masszív, sci-fi és kozmikus horror elemekkel operáló koncepciós album. Lényegében arról van szó, hogy pár szerencsétlen, űrben bóklászó asztronauta belefut magába Cthulhuba – ez már önmagában is egy ízes, sörgőzös próbatermi éjszakákat idéző alapvetés. Zeneileg egy cammogó súlyossággal és atmoszférikus textúrákkal vastagon megkent progresszív metal kísérletről beszélünk, amit a srácok saját zsebből, mindenféle kiadói hátszél nélkül dobtak a mélyvízbe.

Aki a Mastodon, a Leprous vagy a Meshuggah munkásságát jólesően meg szokta süvegelni, annak érdemes egy próbát tennie ezzel az amerikai kiadvánnyal. Hangolódjatok rá ti is, alább lehet bólogatni a szürreális űrutazásra.

A portugál, brit, norvég és egyiptomi tagokból álló Labor Of The Negative nem aprózza el: Hegel legendásan bonyolult A szellem fenomenológiája című filozófiai művéből merítették a nevüket, míg a The Triumph of Time and the Disillusioned címet Händel ihlette. Aki a fekete fém műfajában a szimpla zajongás helyett a szellemi útkeresést keresi, annak az augusztus 7-én megjelenő anyag igazi csemege lehet. A zenekar nyíltan vállalja, hogy filozófiai vizsgálódásaikhoz olyan gondolkodók adták az alapot, mint Nietzsche, Kierkegaard vagy Durkheim.

Zeneileg a Virus, az Arcturus és a Dødheimsgard nyomdokain haladnak, ahol a nyers, agresszív black metal alapokat skizofrén, hallucinációkba hajló vokálok és váratlanul beúszó, mérgező trombitaszólamok színesítik. Ez a megközelítés egyfajta teátrális, mégis fojtogató aurát kölcsönöz az albumnak. A végeredmény egy rétegzett, komplex kompozíció, amelyben a féktelen energia és a mérnöki precizitású dalszerzés folyamatosan viaskodik egymással. Nem egy könnyen emészthető darab, inkább egy olyan utazás, amelyhez érdemes türelemmel közelíteni. A borítót Belian NecroArts készítette, a hangzás pedig garantáltan az elmélyült, vájt fülű hallgatók igényeit célozza meg.

A 2018-ban indult In Eclipse pályafutása során a death metal határait feszegetve jutott el a szeptember 11-én megjelenő Penumbral című nagylemezéig. A formáció, amelyben Julyus Ripper énekes és csapata egyesítette erőit, már korai anyagain is egyértelműsítette a stílusirányt: a Gojira vagy a Chimaira rajongóként igyekeznek megtalálni a saját hangjukat. Az Art Gates Records gondozásában érkező album a zenekar eddigi legérettebb munkája, amely a 2023-as gitároscserét követő stúdiómunkálatok gyümölcse.

A Penumbral alapvetése a feszült dinamikai váltások és a kísérteties atmoszféra kettőse, ahol a nyers, modern riffek mellett a hangulati mélységek kapják a főszerepet. A zenekar korábbi, 2020-as színpadi bemutatkozása és a 2022-es EP-jük óta érezhető egyfajta alkotói tudatosság, amely végre egy összefüggő, konceptuális keretbe terelte a korábbi, szétágazó törekvéseket. Elmondásuk szerint az új lemez a death metal alapokat olyan sötét, atmoszférikus elemekkel dúsítja, amelyek révén a dalok nem csupán technikai gyakorlatokká, hanem valós érzelmi töltettel bíró alkotásokká válnak.