Egy baráti társaságból indult feldolgozászenekarnak mindig hatalmas lépés, amikor a tagok úgy döntenek: kilépnek a kedvenceik kényelmes árnyékából, és saját dalok írásába fognak. A brit Lifeswallower története is pontosan így indult: a kvartett eredetileg a dél-angliai parton verődött össze, hogy kilencvenes évekbeli death metal klasszikusokat játsszanak. A közös jammelések azonban hamar komolyabb fordulatot vettek, aminek eredménye a ma megjelenő, saját magukról elnevezett debütáló EP lett.

Az irányvonal messze túlnőtt a hagyományos halálfémen. A négytételes anyagon a progresszív metal, a death és a thrash elemei keverednek, ami olyan előadókat idézhet meg a hallgatóban, mint a Gojira, a Sikth vagy épp a Katatonia. Ízelítőnek hallgassátok meg a The Trees Hide Their Bodies című dalt.

A baszkföldi Aschen projekt a black metalt a társadalomkritika eszközeként használja, ebben a szellemben fogant legújabb videójuk is. A formáció a Wormholedeath kiadónál megjelent The Never Ending Search című, még márciusban bemutatott nagylemezének talán legambiciózusabb tételét, a The Forsaken Redeemer-t filmesítette meg, méghozzá régi, szabadon felhasználható mozgóképek és újonnan forgatott felvételek vizuális ötvözésével.

A Mikel Telletxea (ének, gitár, programozás) és Atauzz (basszusgitár) alkotta duó a Megváltó passióját és kivégzését egyfajta társadalmi tükörként használja. A koncepció szerint a kínszenvedés annak a modern kornak a metaforája, amely teljesen kiüresítette az igazság fogalmát; ahol bármilyen tény megkérdőjelezhető, eltorzítható vagy eltörölhető, ha az érdekek vagy a hatalmi struktúrák úgy kívánják. Zeneileg a dal a hipnotikus, keleties gitármotívumok, az akusztikus betétek, a kimért tempók és a végső játékára épít.

Régóta várat magára a hardcore punkban utazó Scatterbox negyedik nagylemeze, ami elé rengeteg akadály gördült. Szeptember 9-én azonban a Blackhouse Records gondozásában végre megjelenik az anyag teljesen újrakevert, felújított verziója, amely a digitális platformok mellett története során először bakelitlemezen is a gyűjtők kezébe kerülhet.

A lemez eredeti stúdiózása a seattle-i The Tank stúdióban zajlott egy komolyabb költségvetésből. A zenészek visszaemlékezései szerint a munka nagyszerű hangulatban, szinte baráti közegben telt, ám a producer, Tom Pfaeffle egy tragikus eset során életét vesztette, még mielőtt a végső éneksávok a helyükre kerültek volna. A lemezt máshol, kényszerből fejezték be, a banda pedig sosem volt elégedett a nyersanyag végső hangzásával. A megjelenést ráadásul kiadóváltások is nehezítették, így az album szép lassan kikopott a köztudatból.

Majdnem két évtizeddel később a tagság visszaszerezte az eredeti szalagokat, Kaleb Wrenchey hangmérnök pedig teljesen az alapoktól építette újra a keverést. A Bush-éra politikai feszültségeiből és a 2008-as gazdasági válság okozta egzisztenciális kilátástalanságból táplálkozó dühös szövegek most végre megkapták azt a szűretlen, határozott zenei köntöst, amit a csapat eredetileg megálmodott. Jó kis időutazásnak ígérkezik az anyag, de itt határozottan érvényes a „jobb később, mint soha” felfogás. A dalokat nyers, korábbi, digitális verzióját már meghallgathatjátok.

A New York állambeli Poughkeepsie-ből származó, James Oskarbski (gitár, ének) által megálmodott Odium Spirit projekt október 9-én, az I, Voidhanger Records gondozásában adja ki második, The Sourceless Scourge címre keresztelt nagylemezét.

Az új korong zeneileg valahol a Voivod, az Immolation és a Krallice elborult metszéspontjáb pozícionálja magát. A mantrázós halálhörgéseket és a folyamatosan pörgő, disszonáns gitártémákat Jason Bursese (dob) és Cullen Gallagher (basszusgitár) ritmusszekciója fogja össze. A Kevin Bernsten által kevert anyag nem ad könnyű befogadhatóságot: a dalok folyamatosan váltakoznak a kimért, kíméletlen középtempók és a letaglózó thrash/death rohamok között. A friss dalcsokor elvontságát már a borító is nagyon jól tükrözi.

Az alternatív rockot, post-hardcore elemeket ötvöző amerikai Movements szeptember 4-én hozza ki negyedik, Happier Now címre keresztelt nagylemezét. A friss anyag a tervek szerint a korai évek feszült, szögletes témáit keveri a legutóbbi, 2023-as Ruckus! slágeresebb, nyitottabb hangzásával. A lemezről már több szerzemény – köztük a Dissolve Me és a Back In My Ways – is meghallgatható. Patrick Miranda énekes a dalszerzés folyamatáról és a szövegek hátteréről így nyilatkozott:

„Először nem is igazán tudtuk, milyen lesz a lemez, csak azt, hogy a korai elemeket akarjuk vegyíteni az újabb anyagokkal. A Dissolve Me volt az első dal, amit megírtunk, és ez egyfajta vallomás a saját szociális viselkedésemről, és azokról a kihívásokról, amikkel még a legapróbb hétköznapi interakciók során is megküzdök. Volt bennem egy kis hezitálás azzal kapcsolatban, hogy újra visszacsússzunk a zenénk szomorúbb oldalára, ezért a Back In My Ways-t eleinte kifejezetten utáltam. De idővel a lemez egyik kedvenc számává vált. Minden szempontból lassan építkező, különleges dal.”

A folyamatosan koncertező, a nyarat az Egyesült Államok-béli fesztiválokon töltő négyes az őszi megjelenéssel vélhetően tovább betonozza be a helyét a modern alternatív rockzenei színtér élvonalában, a könnyed, melankolikus zenék kedvelői pedig biztosan megtalálják benne a számításaikat.

A hazai death metal színtér egyik legmegbízhatóbb gépezete, a Monastery idén ősszel sem hagyja pihenni a nyakizmokat. A csapat a háttérben már gőzerővel készíti elő a novemberre várható új nagylemezét, amelynek közvetlen előhírnökeként még szeptemberben megérkezik az I Woke Dead címre keresztelt vadonatúj kislemezdal.

Az új nóta mellé természetesen egy rendesen megpakolt hazai és határon átívelő turné is párosul. A koncertsorozat szeptember 5-én veszi kezdetét a győri Betonban, és összesen tizenhat állomást foglal magába, érintve Szlovákiát, Bulgáriát és Erdélyt is. A fellépéseken olyan hazai harcostársak csatlakoznak hozzájuk, mint az Angerseed, az Atrox Trauma vagy a Devoid. A kiemelt hazai bulik között mindenképp érdemes megemlíteni a szeptember 26-i egervári Zalai Zajongás minifesztivált (ahol többek között a Sear Bliss, a Thy Catafalque és a Lazarvs társaságában lépnek színpadra), valamint a november 14-i budapesti lemezbemutatót a Supersonic Blue Hell & Kvlt falai között. Az évet végül Ózdon, a XVI. Metál Karácsony fesztiválon zárja a csapat, de addig is, hangolódásként hamarosan pörgethetitek az új dalt.

A klasszikus fémzene mindig is a lehangolt gitárok és a masszív torzítók vonzáskörzetében határozta meg a „súly” fogalmát. A holland Dead Neanderthals duója azonban hosszú évek óta azon dolgozik, hogy ezt az alaptételt a sárba tiporja. Az Otto Kokke (szintetizátor) és René Aquarius (dob, ének) alkotta formáció október 2-án adja ki a szerzői kiadásban megjelenő, Flesh is Fragile című új albumát, ahol a grindcore, a sludge és a doom metal kíméletlenségét gitárok nélkül, mégis letaglózó hangerővel prezentálják.

Az új, alig több mint félórás, hat új szerzeményt tartalmazó anyagon a srácok még sűrűbbre és rövidebbre fogták a dalokat. A kísérletezésről és a zenei irányvonalról a két alkotó a következőket fűzte hozzá a megjelenéshez:

„Mindig is próbáltam új és súlyos hangokat kicsikarni a szintetizátoraimból, de szerintem most elértem a nevetségesség egy teljesen új szintjét. Ki gondolta volna, hogy az elektronika ilyen borzalmasan furcsán és elsöprően is tud szólni, ha az ember egy erősítőn keresztül túl hangosan játssza? A súlyos hangzás másik kulcseleme a tébolyult vokális teljesítmény. Ezen a lemezen tényleg feszegettem a határaimat, és kísérleteztem az énekstílusommal, ami végül egy teljesen új, szörnyetegszerű sikoltozássá alakult.”

Aki vonzódik The Body vagy a Primitive Man féle beteges zajkeltéshez, annak a Dead Neanderthals legújabb zenei kísérlete is bőven tartogat majd kellemetlen – és épp ezért vonzó – perceket.

Japán, azon belül is Oszaka sokáig a Távol-Kelet egyik legfontosabb fémzenei bástyájának számított, ám az elmúlt évtizedekben a fókusz inkább az extrémebb, poposabb idol-metal mutációkra terelődött. Ezt az elveszett dicsőséget próbálja most visszaszerezni a FireFlame nevű modern heavy/metalcore gépezet, akik miután főszervezői voltak az ázsiai New Wave of Japanese Heavy Metal mozgalomnak, most egy friss szöveges videóval lendülnek támadásba. A Something Is Wrong című dal, mely a banda Force Against The End című nagylemezéről származik – egy ízig-vérig lendületes, a hagyományos ikergitáros párbajokat modern, agresszív metalcore kiállásokkal ötvöző tétel.

A srácok nem titkolt célja, hogy felkerüljenek a nemzetközi térképre is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy aláírták licencszerződésük az olasz Wormholedeath Records kiadóval, akinek az égisze alatt július 31-én adták ki Force Against The End című lemezüket. a lemez az alábbiakban hallgatható végig.

Szeptember elejével, ahogy az időjárás lassan esősebbre és komorabbra fordul, aligha találhatnánk jobb zenei kísérőt, mint egy jókora adag, indokolatlanul torzított death/grind pusztítást. Az ír Ancient Malice formációja pontosan ezt a dohos, rothadó atmoszférát rángatja elő a föld alól a szeptember 4-én, szerzői kiadásban megjelenő Worm Tongue című új EP-jével.

A brigád zeneileg mélyen a ’80-as évek végének koszos undergroundjában gyökerezik, valahol a Napalm Death, a korai Entombed, a Repulsion és a Terrorizer metszéspontjában. A stúdiózás során semmiféle modern trükköt nem vetettek be: a dalokat kattogó (click track) és utólagos javítások nélkül vették fel, meghagyva a felvételek nyers, hanyag, koncertszerű energiáját. Az ikonikus HM-2 gitárhangzással megtámogatott öttételes anyag a halál, a depresszió és a baloldali okkultizmus témáiban dagonyázik. Aki bírja a fojtogató, régi vágású gyalut, az egy percig se habozzon felvésni a megjelenés dátumát. Kedvcsinálóként itt van Oracle of Lies című daluk.

A felszínes, csillogó glam és sleaze metalról ritkán asszociálunk társadalomkritikus, komor témákra, a hamburgi Night Laser azonban előszeretettel rúgja fel ezeket a zenei kliséket. A formáció szeptember 25-én adja ki ötödik, Rats In The Cradle címre hallgató nagylemezét a Steamhammer gondozásában, amelyen a laza, bulizós hangulat meglepően súlyos mondanivalóval párosul.

Míg a Heart Of The Desert Rose, amelyben az Axel Rudi Pell énekese, Johnny Gioeli is vendégeskedik, a női kitartás előtt tiszteleg, addig a 19CR490 a hatalommániásoknak int be. A leginkább mellbevágó azonban a címadó tétel, amely a hírhedt japán háborús bűnös, Dr. Ishii Shirō emberkísérleteinek sötétségét dolgozza fel. Bár a témák komolyak, zeneileg a srácok továbbra is a legmagasabb fordulatszámon pörgetik a riffeket.

A lemezen ráadásul olyan további vendégek teszik tiszteletüket, mint Sascha Paeth (Avantasia), vagy Corvin Bahn (Gamma Ray). Aki bírja az izzadságszagú, pofátlanul fülbemászó, de tartalommal is bíró nehéz zenét, az mindenképp tegyen egy próbát az őszi szezonban.

A zenekar saját szavaival így írta le az új anyagot:

„A Night Laser azzá a zenekarrá vált, amik mindig is lenni akartunk. A kézifék kiengedve, a turbó bekapcsolva. Ez a messze legváltozatosabb lemezünk, ami rockot, metalt, bluest, funkot, és legfőképpen barátságot és szórakozást lélegez ki magából. A Rats In The Cradle nem a tökéletességről szól, hanem egy mocskos, old-school életérzésről és a nyers őszinteségről. Mindent élőben rögzítettünk, hogy elkapjuk az izzadságot és a tiszta energiát. Ez nem holmi polírozott rádiós pop, hanem igazi sleaze metal, amivel végre megtaláltuk a saját, összetéveszthetetlen stílusunkat.”