A „hegyi állam”, avagy Nyugat-Virginia vadregényes vidéke nem feltétlenül az ipari gépezetéről ismert, de az Altarheart legfrissebb hanghordozója, a Prone To Wander alaposan rátesz egy lapáttal az eddigi progresszív metalcore elképzeléseinkre. A Conn testvérek – Anthony és Alex – közös vállalkozása a 2023-as kezdetek után most érte el azt a szintet, ahol a technikás dalszerzés és a nyers energia végre egymásra talált. A szeptember 25-én a Rottweiler Records gondozásában megjelenő albumba érezhetően apait-anyait beleadtak. A borítókép a maga egyszerűségében minden esetre nagyon mutatós.

A nyitó Wayward már az első pillanatokban jelzi, hogy itt bizony nem babra megy a játék: az adrenalinnal fűtött ritmusok és az fogós refrének gyorsan beránthatnak minket a banda világába, amiből nehéz szabadulni. Anthony Conn keverési munkája kellő teret biztosít a dinamikai váltásoknak, így a keményebb extrém vokálok és a meditatív, már-már katedrálisba bevonulást idéző elszállós részek közti kontraszt végig fenntartja a figyelmet.

Az albumon olyan vendégek teszik tiszteletüket, mint Michael Grice a The Light Superiorból, vagy a Scapegoat énekese (Mortal Man), akik tovább színesítik a már amúgy is eklektikus palettát. A Prone To Wander egy tudatos, érett alkotói folyamat eredménye, amely minden ízében magán viseli a kísérletező kedvű underground szellemiséget. Aki az August Burns Red vagy a Bring Me The Horizon karcosabb pillanatait kedveli, tegyen vele egy próbát.

A Blight Of Subsistence képében egy rideg, az emberiség önkéntes technológiai és társadalmi leépülését megéneklő debütálás fojtogatja majd a gyanútlan hallgatót augusztus 28-án. A kiadványt elkövető Immiserator néven futó projekt mögött az új-zélandi Olde Throne atmoszférikus black metaljából ismert Harrison McKenzie áll, aki itt a disszonáns, gépies cammogó súlyosság és az elidegenedett düh sötét ötvözetét kutatja.

Harrison McKenzie koncepciója szerint a lemez dalai – a menetelős Engine Of Collapse-től a szaxofonfutamokkal megbolondított címadó tétel elkerülhetetlen végkifejletéig – egyfajta temetési menetként funkcionálnak a modern civilizáció felett. A kísérletezős, kietlen hangulatú blackened death metal és a disszonáns riffelés kedvelőinek érdemes lesz rárepülniük az anyagra. Elsősorban a Blut Aus Nord, a Myrskog vagy a The Berzerker mechanikusabb, kísértetiesebb világa iránt fogékony rajongóknak ajánlott, de közzétett dalba már bárki belekóstolhat.

Egy elhagyatott gyárcsarnok nedves, szürke betonfalai között visszhangzó, monoton kalapálás és egy rozsdás vasszerkezet folyamatos, tompa rezgése adja meg az alaphangot az Anatomy of Habit új anyagához. A chicagói formáció Paired Sentinels címmel jelenteti meg ötödik nagylemezét július 31-én. A formáció 2008-as alapítása óta a post-punk, a doom metal, a korai indusztriális zene, a noise-rock és a shoegaze határvidékén mozog. A jelenlegi, leghosszabb ideje együtt dolgozó felállást Alex Latus gitáros, Isidro Reyes ütős (fém hangszerek), Skyler Rowe dobos, Mark Solotroff énekes-szintetizátoros és Sam Wagster basszusgitáros alkotja. A felvételekért és a keverésért ezúttal is Sanford Parker producer felelt. A lemez borítóját Jeff Gibson Untitled (Sedlec Ossuary) című montázsa díszíti. Az anyag CD, kazetta és digitális formátumok mellett LP-n is megjelenik, amelyhez egy két exkluzív instrumentális tételt tartalmazó, hétcolos bónusz vinyl is jár majd.

A négyszámos korongról elsőként az Always Arriving című dalt mutatták be, amit Mark Solotroff így jellemez:

„Ezt a dalt írni olyan volt, mint navigálni egy nagyon specifikus belső állapotban, ahol az akaraterő elkezd elvékonyodni, és az ember visszanyúl a múltba, hogy lábat vessen. Van a dalban egy feszültség, ami a folyamatos tranzitban lét érzését hordozza.”

Bár Norvégiáról a legtöbb underground veteránnak reflexből a fekete fém jut eszébe, az oszlásnak indult, klasszikus death metalnak is megvannak a maguk makacs helyi képviselői. A 2022-ben alakult Horrifier kvartettje nem akarja megváltani a világot, de a műfaj legsúlyosabb gyökerei előtt tisztelegve augusztus 7-én szabadítja ránk második nagylemezét, a Revelations of Gore-t a Personal Records jóvoltából. A csapat zeneileg pontosan azt a dohos, elvetemült vonalat viszi tovább, amit az Autopsy, az Entombed vagy a Repulsion fektetett le évtizedekkel ezelőtt: nincs modern polír, csupán cammogó súlyosság és sűrű rifftenger.

A friss korong ráadásul egy sötét koncepciót jár körül. A történet egy haldokló emberről szól, aki a túlélés érdekében alkut köt egy szörnyeteggel, a halhatatlanság áraként pedig emberi áldozatokkal kezdi etetni a lényt, míg végül teljesen beleőrül a mészárlásba. Ezt a tébolyt a srácok kietlen tempóváltásokkal és súlyos megszólalással illusztrálják. Az old-school miazma kedvelőinek érdemes lesz tenniük egy próbát a bandcamp felületén már elérhető első hangmintákkal (a 9 húsdarálóból kettőt már meghallgathattok), amíg a fizikai CD verzió megérkezik a boltokba.

Nem mindennapi esemény, hogy egy tősgyökeres német heavy metal fogat Latin-Amerikában hódít saját képregénnyel, a münsteri Mad Max viszont pontosan ezt a sörgőzös vizuális sztorit viszi tovább az ősz elején érkező új nagylemezén. A banda szeptember 4-én szabadítja ránk a ROAR! gondozásában érkező Stories Of Destiny című korongot, amely a formáció 45 éves jubileumát hivatott megkoronázni. Jürgen Breforth zenekarvezető igazi underground kollaborációt rántott össze a jubileumra, hiszen a dalokban olyan arcok hagyták ott a kezük nyomát társszerzőként, mint Sascha Gerstner a Helloweenből, vagy David Readman a Pink Cream 69 éléről. Az igazi ínyencséget mégis az 1991-es, eddig kiadatlan nóták, valamint az eredeti énekes, Andreas Baesler vendégszereplése jelenti, aki a vadonatúj brit pacsirta, Alan Clark mellett bukkan fel.

Az album felvezetését a Silver című kislemezre bízták, amelyről Jürgen Breforth a következőket osztotta meg:

„A Silver az első kislemez a Stories of Destiny című új stúdióalbumunkról. A dalt eredetileg 2001-ben írtam a Michael Schenker Group énekesének, Gary Bardennek a debütáló lemezére, és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Andreas Broonnal közösen jegyezhettük, aki a The Sisters of Mercy-vel és Doro Pesch-sel végzett munkáiról ismert. Mindig is éreztem, hogy a dalban megvan a potenciál egy komoly kislemezhez, de az eredeti album akkoriban sok akadályba ütközött. Most több mint büszke vagyok arra, hogy végre bemutathatom a Mad Max verziót, egy kicsit nehezebb gitáros éllel, miközben az új énekesünk, Alan Clark révén megőrizte brit dallamos érintését.”

A Scorpions-féle klasszikus dallamos rock és a tradicionális germán fémzene híveinek érdemes lesz ráfordulniuk az anyagra; a Steffi Kruse fotóival és a Maestro Arturo Said által megrajzolt vizuális világgal megtámogatott misztikus klipet már most lehet csekkolni a youtube felületén, tegyetek vele egy próbát.

Új dalával jelentkezett a német black death metal vonalas Greh. Frozen Dystopia című daluk a modern társadalom lassú, fájdalmas szétesését festi le a maga természetes, vészjósló módján. A trió – Gjero Krsteski gitáros, Maurice Müller dobos és Martin Kocula énekes – a minimalista felállás ellenére is meglepően súlyos falakat húz fel, ahol a crust elemekkel dúsított ritmusok és a disszonáns drone betétek sajátos lüktetést hoznak létre.

A zenekar története 2022-ben, egy szobaprojektként indult, mára azonban a német és környező országok színpadain edződött, határozott elképzelésekkel bíró formációvá érett. A 2027 elejére várható The Tyranny of Expectations album előfutáraként érkező dal jól példázza azt a fejlődést, amit a 2025-ös Dysphoric Devotion lemezzel alapoztak meg, amit röviddel rá Summoning Aversion című daluk követett.

A gördeszkás szubkultúra és az észak-londoni egyetemi évek unalma hívta életre azt a dühöt, amit a Negative Frame augusztus 7-én egy kerek nagylemezzé formál. A londoni ötösfogat a Blood Blast Distribution segítségével szabadítja fel a Break The Ice című debütálást, amin le se tagadhatják a Lamb of God, az Acid Bath és a Disembodied vonaláról összeszedett thrash és metallic hardcore hatásaikat. A szövegek terén sincs finomkodás: a függőség, a veszteség és a mindennapi elszigeteltség magánya adja a dalok gerincét.

A sötét témák ellenére a srácok igyekeznek némi józan életigenlést is csempészni a sűrű breakdownok közé, ahogy azt a lemez kapcsán megfogalmazták:

„Bármit is kezdesz az életeddel ebben a világban, az tovább fog pörögni, és elég hamar mindannyian porrá leszünk, úgyhogy ne élj gyűlöletben, és ne várd el a világtól, hogy bármi mást adjon neked, mint amit te magad belefektettél. Engedd el a fájdalmat.”

A Balaton-felvidék festői, mégis különös hangulatú tájai adják a vizuális hátteret a budapesti Platform Edge friss videóklipjéhez. A csapat július elsején mozgásba lendült, és Útvesztőben címmel egy négyszámos EP-t szabadított a hazai undergroundra. A Weisz Péter, Illés Gábor, Németh Krisztián és Gájer Konrád alkotta négyes nem bízta a véletlenre a hangzást. Ismét az egerszalóki Standing Waves stúdióba vették be magukat Sohajda „Sohi” Péter irányítása alatt, a végeredmény pedig egy jól megdörrenő, feszes modern metal anyag lett.

Az EP-ről Mészáros László és Illés Gábor közös rendezésében a címadó tétel kapott képi világot, ami hűen tükrözi a dal hangulatát. Az EP négy tétele egyébként zeneileg változatos képet mutat, a megszokott gőzmozdony-szerű lüktetés mellett dallamosabb témák is helyet kaptak. Az új szerzeményeket élőben legközelebb július 10-én, Mátraszentimrén lehet tesztelni, a nyár végén pedig két budapesti klubban, a Lámpásban és az Oportó 2.0-ban is előkerülnek a friss dalok.

Alig hagytuk magunk mögött a nyári napforduló éjszakáját, a hazai underground boszorkánykonyhájából máris előkerült egy ahhoz igazított, friss videóklip. Az Evens soraiból ismert Miklán Zsani hívta életre a Lunethra nevet viselő zenei projektet, amely a sötétebb, misztikusabb és fantasy-orientáltabb zenei ötleteinek ad otthont. A formáció nem a megszokott felállással operál. A központi erőt a női ének és a belső energiák adják, a dalokban ugyanis egyszerre négy énekesnő – Miklán Zsani, Suták Vanda, Légvári Noraa és Bényi Alexandra – osztozik a tiszta és az extrém vokálokon.

A hangszerelésért és a stúdiómunkákért az anyabanda gitárosa, Kovács Ádám felelt, így a megszólalás hozza a kötelező modern metalos vastagságot. Első saját daluk, a Sötét Erő egyfajta óda a mélyről jövő, ösztönös energiákhoz, és a magyar nyelvű szövegvilágnak köszönhetően kifejezetten közvetlen hangulatot áraszt.

A legtöbben a Yob dobosaként ismerik Dave Frenchet, ám a rutinos ütős most egészen más vizekre evez. A július 10-én érkező Secrets Of A Krummholz Heart című debütáló lemeze a Semantron név alatt lát napvilágot, és nem egy szokványos zenei kitérő. A lemez alapjait 2023 telén, egy távoli, hegyi kabinban rögzítette, távol a civilizáció zajától. A név egy ősi szerzetesi hangszert takar, amelyet a csendbe hívás céljából használtak. French ezt az eszmét ültette át a hangok nyelvére: lassú, visszhangzó és bensőséges meditatív utazást kínál.

A franciaországi évek, a Soundgarden tagjaival való közös munka vagy a Steve Von Till oldalán töltött idő mind hozzájárultak ehhez az érett, kísérletező hangvételhez. A lemezen az elektromos textúrák természetes környezeti zajokkal keverednek: a hallgató hallhatja benne az alpesi szelet, a köveken pergő ritmusokat, sőt még egy izlandi gleccser olvadásának hangját is. A keverésért a neves Nathan Yaccino felelt, a maszterelés pedig a legendás Tad Doyle munkája. A végeredmény nem egy hirtelen ötlettől vezérelt oldalprojekt, hanem egy négy évtizedes, csendben érlelt alkotói folyamat első fejezete. French olyan hatásokat ötvöz, mint a Pink Floyd tágas szellemisége vagy a Dead Can Dance rituális szépsége. Akik nyitottak a Harvestman, az Earth vagy Brian Eno határmezsgyéjén mozgó, elmélyült zeneiségre, azoknak kötelező darab. Az album megjelenése után a zenész több élő fellépést is tervez, többek között épp Steve Von Till társaságában.

Semantron – Secrets Of A Krummholz Heart

1.Primary Planets
2. Prisoner Of The Sun
3. At The Feet Of Friendship
4. Piha
5. Dry Falls
6. Krummholz Heart