Nem egyszerű feladat instrumentális szegmensben alkotni véleményem szerint. Akadnak olyan érzelmek, lehelletfinom mozzanatok, amiket nem lehet kifejezni szavakkal, de nagyon kreatívnak, vagy érzékenynek kell lenni ahhoz, ha csak a zene marad az egyetlen kommunikációs csatorna. A néma önkifejezésre utal az olasz származású Davide Martiello legújabb instrumentális projektjének neve, a MUTO is, amely október 9-én mutatkozik be a nagyközönségnek.
A firenzei bázisú, jazz és kortárs zenei konzervatóriumot végzett gitáros/zeneszerző egyáltalán nem ismeretlen a kísérletezős undergroundban. Míg korábban színházi produkciókban, multimédiás előadásokban, valamint post-rock és metal vonalon is aktív volt, a MUTO egy teljesen új, befelé forduló fejezetet nyit a karrierjében. A debütáló album (amelyről a Nucleo című tétel már sejteni engedi az irányvonalat) vokálok nélkül, pusztán a hangszerek hangulatfestésére támaszkodva mesél az emberi átalakulásról, a növekedésről és a csendben rejlő drámáról. Csendben megjegyzem én is, hogy Morello promós képe nem is lehetne egyszerűbb, de a lemez borítója csodálatos.
