Címke: avant-garde black metal

Krallice – Régi vágású matekozás a betonrengetegből

New York neurotikus undergroundja sosem az egyszerű, tömegeknek szóló megoldásokról volt híres: a zajos metropolisz mélyén valahogy mindig a legkifacsartabb zenei mutációk kelnek életre. Ebből a queens-i masszából mászott elő anno a Krallice is, akik lassan két évtizede tesztelik a fekete fém rajongóinak idegrendszerét. Szeptember 18-án érkező, Scour Order című nagylemezükkel a srácok egy jóleső kanyarral visszatérnek a Profound Lore Records szárnyai alá, miközben a hangzás is kap egy visszatekintő gellert.

Az utóbbi idők szintetizátoros kísérletezései után Mick Barr és Colin Marston újra a klasszikus kétgitáros felállásban osztja a disszonáns riffeket, míg Nicholas McMaster letáborozott a basszusgitárnál. Az egyetlen csavar a régi recepten, hogy Colin megtartotta a mikrofont, így a gyomrost adó extrém vokál továbbra is a hangkép szerves része marad. A frissen bedobott Living Useless Ritual című tétel pontosan azt a sűrű, labirintusszerű atmoszférát hozza, amit egy ilyen kaliberű bandától megsüvegel az ember: nincsenek egyértelmű kapaszkodók, csak a zavarodott pusztítás.

KRALLICE - Living Useless Ritual (official audio)

Bár korábban nem vitték túlzásba a koncertezést, ősszel egy masszív Európa-turné keretében mozdulnak ki a komfortzónájukból, a körút pedig október 29-én a budapesti Dürer Kertbe is elér.

Labor Of The Negative – Filozófiai vívódás feketében

A portugál, brit, norvég és egyiptomi tagokból álló Labor Of The Negative nem aprózza el: Hegel legendásan bonyolult A szellem fenomenológiája című filozófiai művéből merítették a nevüket, míg a The Triumph of Time and the Disillusioned címet Händel ihlette. Aki a fekete fém műfajában a szimpla zajongás helyett a szellemi útkeresést keresi, annak az augusztus 7-én megjelenő anyag igazi csemege lehet. A zenekar nyíltan vállalja, hogy filozófiai vizsgálódásaikhoz olyan gondolkodók adták az alapot, mint Nietzsche, Kierkegaard vagy Durkheim.

Zeneileg a Virus, az Arcturus és a Dødheimsgard nyomdokain haladnak, ahol a nyers, agresszív black metal alapokat skizofrén, hallucinációkba hajló vokálok és váratlanul beúszó, mérgező trombitaszólamok színesítik. Ez a megközelítés egyfajta teátrális, mégis fojtogató aurát kölcsönöz az albumnak. A végeredmény egy rétegzett, komplex kompozíció, amelyben a féktelen energia és a mérnöki precizitású dalszerzés folyamatosan viaskodik egymással. Nem egy könnyen emészthető darab, inkább egy olyan utazás, amelyhez érdemes türelemmel közelíteni. A borítót Belian NecroArts készítette, a hangzás pedig garantáltan az elmélyült, vájt fülű hallgatók igényeit célozza meg.

Deliverance – Csillagközi utazás francia módra

Egy nagyszabású űrutazás kezdetét jelöli a párizsi Deliverance legújabb, Chasing The Dragon című kislemeze és a hozzá készült hivatalos videóklip. A szerzemény a földi lét súlya alól felszabaduló, a fény és az ismeretlen felé tartó küldetést zenésíti meg, amely a játékidő előrehaladtával egy érzelmi örvénybe, sűrű káoszba és folyamatosan változó hangzásokba torkollik, jelezve, hogy ez az odüsszeia sokkal komplexebb lesz, mint amilyennek elsőre tűnik.

Deliverance - Chasing The Dragon [clip]

A tétel a francia underground színtér egyik meghatározó alakjának számító formáció május 22-én érkező, The Voyager Golden Banquet címre keresztelt negyedik nagylemezét vezeti fel. Az új koronggal a kvartett teljesen maga mögött hagyja a megszokott művészi korlátokat: bár a black metalos és sludge gyökerek továbbra is markánsan jelen vannak, ezúttal poszt-rock, progresszív rock, sőt indie és elektronikus elemekkel, valamint egy jókora adag, a Pink Floyd munkásságát idéző pszichedéliával fűszerezték a végeredményt. Ezt a letaglózó zenei hibridet a csapat saját maga egyszerűen csak „világűrből érkező zeneként” aposztrofálja.

Míg a 2022-es előd, a Neon Chaos in a Junk-Sick Dawn egy fojtogatóbb, katartikus anyag volt, az új album egy filmes atmoszférájú, befelé forduló utazás, amely a belső békét keresi a végtelen űrben. A Les Acteurs de L’Ombre Productions égisze alatt, fizikai formátumokban (CD, bakelit) és a streaming felületeken is megjelenő közel 43 perces lemez garantáltan izgalmas hallgatnivalót kínál majd az Amenra, az Oranssi Pazuzu, a Cult of Luna, a Yob és a Watain rajongói számára.

Lividus – Avantgárd metal Uta Plotkinnal

A Nameless Grave Records bejelentette a Lividus leigazolását: a progresszív black/death és avantgárd metal határmezsgyéjén mozgó projekt április 17-én jelenteti meg Scarabaeus című debütáló nagylemezét. Dalszövegei szempontjából a 11 dalos album a traumák elviselését és azok utóéletét állítja középpontba. Zeneileg a csapat tudatosan kerüli a modern technikai megoldásokat, helyette inkább a Hammers of Misfortune, a Death és a Nevermore kalandvágyó, „régi sulis” szellemét idézi meg. A lemez különleges híd a súlyos, az éteri és a disszonáns között, mindezt egy furcsa, kísérletező megközelítésben tálalva.

A formáció élén a Witch Mountain soraiból ismert Uta Plotkin áll, aki tiszta énekét és brutális sikolyait ötvözi az anyagban. A portlandi underground „szupergroupjaként” is felfogható zenekarban olyan veteránok játszanak mellette, mint Christy Cather (Ludicra), Rob Shaffer (Uada) és Michael Thompson (ex-Silver Talon). A Keith Merrow által kevert lemez a Voivod és az Emperor kísérletező szellemét idézi, a hangzást pedig brácsa teszi még különlegesebbé.

Muerto – Fojtogató atmoszféra Mexikóból

A mexikói black metal színtérről érkező Muerto nem a patikamérlegen kimért, steril hangzással próbál hódítani. Épp ellenkezőleg: a csapat (Penelope Matamoros – ének/basszus, Juan Mondragon – gitár, Eddel Jared – dob) a nyers, földszagú és őszinte megszólalás híve, amelyben a fekete fém keveredik doom, post-metal és avantgárd elemekkel. Új lemezük, az Eclipsed Realms április 17-én hozza el az örök sötétség korát, amibe két dal erejéig pedig már bele is lehet kóstolni.

MUERTO (Mexico) - Veil of Desolation (Black Metal) Transcending Obscurity Records

A kiadvány legfőbb ereje a „szűretlen” érzelmekben rejlik. A zene egyszerre fájdalmas és fenyegető, amelyre Penelope Matamoros kísérteties, már-már megszállottnak ható vokálja teszi fel a koronát. A sajtóanyag találóan úgy fogalmaz: a lemez olyan, mint egy torokra szoruló kéz – fojtogató, sötét és alattomos, éppen azáltal, hogy természetesnek és valóságosnak hat. Az Amenra, az Emptiness, a korai Opera IX és a Deathspell Omega rajongóinak különösen ajánlott. A borító Ricardo González munkája.

MUERTO (Mexico) - Serpentine Echoes (Black Metal) Transcending Obscurity Records

Diespnea – Radici (2025)

Tudom, még papírforma szerint tél van, sőt, felénk még némi havazás is várható, amikor terveim szerint kijön ez a cikk, de amit a Diespnea hozott nekem, azt nem tudom félretenni a forróbb időszakokra. A zenekar egy egészen érdekes gondolatmenetet ébresztett bennem, ami persze nem újdonság, ez pedig az, hogy az égvilágon semmit sem szabad elutasítani. […]

Tovább »

Vauruvã – Mar da Deriva (2025)

Régóta kerülgetem a Rio De Janeiro városából származó brazil progresszív, folk black metalos projektet, a Vauruvã-t, mivel előző két lemezük nagyon betalált nálam, de valahogy a cikkírásig nem sikerült eljutnom velük kapcsolatban. Vagy beesett egy jobban az érdeklődési körömbe illő kiadvány, vagy a csillagok állása baszakodott velem, ezt így már meg sem tudnám mondani, de […]

Tovább »

Monte Penumbra – Austere Dawning (2024)

Van a tanulásnak egy olyan módszere, amit memóriakampónak neveznek. Ez úgy működik, hogy könnyen bevésődő dolgokat jegyzünk meg, melyek segítségével komplexebb emlékképeket is fel tudunk eleveníteni. A tudást képekhez, hangokhoz, esetleg versikékhez társítjuk. Én a zenei évjáratokat különféle érzésekhez, hangulatokhoz, felerősödő stílusokhoz szoktam kötni (már van pár évtized) és még most is vissza tudok emlékezni […]

Tovább »

Vertebra Atlantis – A Dialogue With The Eeriest Sublime (2023)

A modern metal éra egyik legmarkánsabban megjelenő jelensége a szélsőségek olyan kutatása, melyben alapvető elemként jelenik meg a disszonancia és a vele járó kiszámíthatatlanság. Saját ízlésem okán ezeket az anyagokat nagyon nehezen tudom megemészteni és jellemzően nem állnak a meghallgatásra váró lemezek piramisának csúcsán, de időnként vágyom az általuk keltett másság, furcsaság érzésére. A szűrőn […]

Tovább »

Thantifaxath – Hive Mind Narcosis (2023)

A zseniális, mára már klasszikusnak számító Francisco de Goya 1798-ban készítette el Boszorkányok repülése című festményét, mely egy hat részes sorozat darabjaként került a közönség elé. A sorozat több darabja is díszített már metal kiadványt, azonban ez a kép pont jelentése miatt a kevésbé népszerűek közé tartozik. Míg az alkotások többsége erőteljesen a horrorra, népi […]

Tovább »
1234