Címke: avant-garde black metal

Deliverance – Csillagközi utazás francia módra

Egy nagyszabású űrutazás kezdetét jelöli a párizsi Deliverance legújabb, Chasing The Dragon című kislemeze és a hozzá készült hivatalos videóklip. A szerzemény a földi lét súlya alól felszabaduló, a fény és az ismeretlen felé tartó küldetést zenésíti meg, amely a játékidő előrehaladtával egy érzelmi örvénybe, sűrű káoszba és folyamatosan változó hangzásokba torkollik, jelezve, hogy ez az odüsszeia sokkal komplexebb lesz, mint amilyennek elsőre tűnik.

Deliverance - Chasing The Dragon [clip]

A tétel a francia underground színtér egyik meghatározó alakjának számító formáció május 22-én érkező, The Voyager Golden Banquet címre keresztelt negyedik nagylemezét vezeti fel. Az új koronggal a kvartett teljesen maga mögött hagyja a megszokott művészi korlátokat: bár a black metalos és sludge gyökerek továbbra is markánsan jelen vannak, ezúttal poszt-rock, progresszív rock, sőt indie és elektronikus elemekkel, valamint egy jókora adag, a Pink Floyd munkásságát idéző pszichedéliával fűszerezték a végeredményt. Ezt a letaglózó zenei hibridet a csapat saját maga egyszerűen csak „világűrből érkező zeneként” aposztrofálja.

Míg a 2022-es előd, a Neon Chaos in a Junk-Sick Dawn egy fojtogatóbb, katartikus anyag volt, az új album egy filmes atmoszférájú, befelé forduló utazás, amely a belső békét keresi a végtelen űrben. A Les Acteurs de L’Ombre Productions égisze alatt, fizikai formátumokban (CD, bakelit) és a streaming felületeken is megjelenő közel 43 perces lemez garantáltan izgalmas hallgatnivalót kínál majd az Amenra, az Oranssi Pazuzu, a Cult of Luna, a Yob és a Watain rajongói számára.

Lividus – Avantgárd metal Uta Plotkinnal

A Nameless Grave Records bejelentette a Lividus leigazolását: a progresszív black/death és avantgárd metal határmezsgyéjén mozgó projekt április 17-én jelenteti meg Scarabaeus című debütáló nagylemezét. Dalszövegei szempontjából a 11 dalos album a traumák elviselését és azok utóéletét állítja középpontba. Zeneileg a csapat tudatosan kerüli a modern technikai megoldásokat, helyette inkább a Hammers of Misfortune, a Death és a Nevermore kalandvágyó, „régi sulis” szellemét idézi meg. A lemez különleges híd a súlyos, az éteri és a disszonáns között, mindezt egy furcsa, kísérletező megközelítésben tálalva.

A formáció élén a Witch Mountain soraiból ismert Uta Plotkin áll, aki tiszta énekét és brutális sikolyait ötvözi az anyagban. A portlandi underground „szupergroupjaként” is felfogható zenekarban olyan veteránok játszanak mellette, mint Christy Cather (Ludicra), Rob Shaffer (Uada) és Michael Thompson (ex-Silver Talon). A Keith Merrow által kevert lemez a Voivod és az Emperor kísérletező szellemét idézi, a hangzást pedig brácsa teszi még különlegesebbé.

Muerto – Fojtogató atmoszféra Mexikóból

A mexikói black metal színtérről érkező Muerto nem a patikamérlegen kimért, steril hangzással próbál hódítani. Épp ellenkezőleg: a csapat (Penelope Matamoros – ének/basszus, Juan Mondragon – gitár, Eddel Jared – dob) a nyers, földszagú és őszinte megszólalás híve, amelyben a fekete fém keveredik doom, post-metal és avantgárd elemekkel. Új lemezük, az Eclipsed Realms április 17-én hozza el az örök sötétség korát, amibe két dal erejéig pedig már bele is lehet kóstolni.

MUERTO (Mexico) - Veil of Desolation (Black Metal) Transcending Obscurity Records

A kiadvány legfőbb ereje a „szűretlen” érzelmekben rejlik. A zene egyszerre fájdalmas és fenyegető, amelyre Penelope Matamoros kísérteties, már-már megszállottnak ható vokálja teszi fel a koronát. A sajtóanyag találóan úgy fogalmaz: a lemez olyan, mint egy torokra szoruló kéz – fojtogató, sötét és alattomos, éppen azáltal, hogy természetesnek és valóságosnak hat. Az Amenra, az Emptiness, a korai Opera IX és a Deathspell Omega rajongóinak különösen ajánlott. A borító Ricardo González munkája.

MUERTO (Mexico) - Serpentine Echoes (Black Metal) Transcending Obscurity Records

Diespnea – Radici (2025)

Tudom, még papírforma szerint tél van, sőt, felénk még némi havazás is várható, amikor terveim szerint kijön ez a cikk, de amit a Diespnea hozott nekem, azt nem tudom félretenni a forróbb időszakokra. A zenekar egy egészen érdekes gondolatmenetet ébresztett bennem, ami persze nem újdonság, ez pedig az, hogy az égvilágon semmit sem szabad elutasítani. […]

Tovább »

Vauruvã – Mar da Deriva (2025)

Régóta kerülgetem a Rio De Janeiro városából származó brazil progresszív, folk black metalos projektet, a Vauruvã-t, mivel előző két lemezük nagyon betalált nálam, de valahogy a cikkírásig nem sikerült eljutnom velük kapcsolatban. Vagy beesett egy jobban az érdeklődési körömbe illő kiadvány, vagy a csillagok állása baszakodott velem, ezt így már meg sem tudnám mondani, de […]

Tovább »

Monte Penumbra – Austere Dawning (2024)

Van a tanulásnak egy olyan módszere, amit memóriakampónak neveznek. Ez úgy működik, hogy könnyen bevésődő dolgokat jegyzünk meg, melyek segítségével komplexebb emlékképeket is fel tudunk eleveníteni. A tudást képekhez, hangokhoz, esetleg versikékhez társítjuk. Én a zenei évjáratokat különféle érzésekhez, hangulatokhoz, felerősödő stílusokhoz szoktam kötni (már van pár évtized) és még most is vissza tudok emlékezni […]

Tovább »

Vertebra Atlantis – A Dialogue With The Eeriest Sublime (2023)

A modern metal éra egyik legmarkánsabban megjelenő jelensége a szélsőségek olyan kutatása, melyben alapvető elemként jelenik meg a disszonancia és a vele járó kiszámíthatatlanság. Saját ízlésem okán ezeket az anyagokat nagyon nehezen tudom megemészteni és jellemzően nem állnak a meghallgatásra váró lemezek piramisának csúcsán, de időnként vágyom az általuk keltett másság, furcsaság érzésére. A szűrőn […]

Tovább »

Thantifaxath – Hive Mind Narcosis (2023)

A zseniális, mára már klasszikusnak számító Francisco de Goya 1798-ban készítette el Boszorkányok repülése című festményét, mely egy hat részes sorozat darabjaként került a közönség elé. A sorozat több darabja is díszített már metal kiadványt, azonban ez a kép pont jelentése miatt a kevésbé népszerűek közé tartozik. Míg az alkotások többsége erőteljesen a horrorra, népi […]

Tovább »

Henget – Hallgasd meg első albumukat

Május 19-én jelent meg a finn avant-garde/pszichedelikus black metal vonalas Henget első albuma. A zenekart Jesse J. Heikkinen gitáros (Hexvessel, The Abbey, Iterum Nata, The Aeon, stb.) és King Aleijster de Satan énekes (King Satan, Saturnian Mist) hívta életre, hogy egy az okkult világból és az ősi sámánizmustól ihletet észbontó progresszív black metalt játszanak. Beyond North Star debüt-lemezük egy erőszakos hallucinációs utazást ábrázol az elme mélységeibe és azon túl egyfajta pszichedelikus és szinkretista szemlélettel. 

Henget - 'Beyond North Star' (Full Album) 2023

Dødheimsgard – Black Medium Current (2023)

A norvég Dødheimsgard 1994-ben alakult, és egészen az 1996-os Monumental Possession lemezükig bezárólag stílusilag a black metal második hullámát erősítették. Azonban az 1998-ban megjelent rendkívül vad és technikás kislemezükkel (Satanic Art) egy új korszak köszöntött be a banda életébe, ugyanis ekkor mutatkoztak az első jelei extrém experimentalizmusuknak. Ezt követő évben került kiadásra a mára már […]

Tovább »
1234