Részemről azt a jelenséget nevezem első sorban zenének, ami egy sötét sikátor, egy elhagyott épület, egy árnyékos erdő mélyéről integet felém, hogy menjek vele, mert olyat fog mutatni, amit máshol nem láthatok. Letükrözi a készítők lelkét, melyek a hangokon keresztül kezet foghatnak az enyémmel és közösen fedeznek fel soha meg nem tapasztalt érzéseket, érzelmeket. Erre […]
Tovább »
Nagyon rég esedékes volt már, hogy a maradi, régimódi Fémforgácson belül elkezdjünk tendálni a jövő irányába és szépen bevezessük az oldalra az elektronikus zene varázslatos világát. Persze ahogy minden mást is, ezt is szeretnénk a magunk, kissé különc, leginkább fura módján intézni: hiszen ezzel a néhány sorral sem egy újabb goa vagy techno előadóra hívnám […]
Tovább »
Ha esetleg gyanútlan Omega fanok tévedtek volna errefelé azt gondolván egy fura nevű tribute zenekarról lenne a következőkben szó, akkor azok vegyenek egy éles hátra arcot. Eme banda tagjai ugyanis azok a fajta csibészek akik a petróleum lámpa lángjával pusztítanák el az emberiséget, a gyönyörködés helyett. Komolyra fordítva a szót: meg merem kockáztatni, hogy a […]
Tovább »
Az igen ígéretesen csengő Le Chant Noir nevével már volt szerencsém találkozni a 2017-es Ars Arcanvm Vodvm címet viselő debütáló albumuk kapcsán, de a roppant színes és gazdag kínálatdömping miatt komolyabb ismeretségre nem került sor köztünk. Ezt az egyértelmű hiányosságot az idén októberben megjelenő La Société Satanique des Poètes Morts címet viselő második nagylemezzel korrigáltam. […]
Tovább »
Nem számít különösebb újdonságnak az, ha a black metalt olyan elemekkel dúsítják fel, mint a progresszív dalszerzés, esetleg a jazz, mégis kifejezetten rég kaptunk olyan anyagot, ahol ez a fajta kísérletezés igazán eredményre vezet és élvezetes albumot szül. Ezt a lépcsőfokot sikerült számomra megugrania első lemezével az orosz Isgherurd Morth csapatának, akik egy egészen különleges […]
Tovább »
Világjárvány ide vagy oda, folyamatosan érkeznek a hírek a friss anyagokról, ráadásul ezek között nagyon sok a bemutatkozó lemez is. Hamarosan debütál például a Phallosopher nevű projekt is, ami előre borítékolhatóan érdekesnek tűnik. A lemez Jese-Heikkinen (Hexvessel, Iterum Nata, The Aeon) munkásságát dícséri, aki a black metalt kívánja saját ízlésvilágára formálni. Ehhez bőségesen merít az ambient, a death metal eszköztárából, sőt, a klasszikus jazzt is megemlíti inspriációként. Persze az eddig megjelent single dalok alapján a sötétségről és erőszakról sem kell lemondanunk bármelyik vonal miatt… A lemez hivatalosan március 19-én jelenik meg, a dalok alatt egy mutatós borítóval és egy dallistával is találkozhattok.
Phallosopher – (I)
(Inverse Records)
1. Death is the Crown of All
2. I-PHALLO-O-SOPHER
3. Bring Me the Head of Your Prophet
4. What have You Buried in Here
5. Malkuthian Cunt
6. Black Light of Creation
7. Death is the King and the King has Returned
8. Night of Pan
9. Whore and the Beast
Nagy bajban lenne az az inkontinenciában szenvedő személy, akinek a homlokához pisztolyt szorítanak és az élete egyetlen kérdésen múlna: milyen műfajhoz sorolná az amerikai Krallice zenekart? Ettől (és a nyári melegtől) én is alaposan meg tudnék izzadni. Ezért írtam ezt az avant-garde, progresszív marhaságot a borító alá, mivel a zenekar nyomokban ezt az irányvonalat képviseli. […]
Tovább »
Ha egy albummal kapcsolatban az experimental, avant-garde jelzőket találjuk, automatikusan valami újra, formabontóra asszociálunk belőle. Általában ezek az anyagok vagy nagyon erősre, vagy kifejezetten idegesítőre sikerülnek, hiszen a fülünk a káoszban is mindig a kézzel fogható kapaszkodókat keresi, a disszonáns hangok összessége ritkán nyújt bármiféle élvezetet. Vannak ennek a vonalnak igazán nagy mesterei és akad […]
Tovább »A jó lemezek készítéséhez szerintem nem teljesen alapkövetelmény az egyedi hang, viszont sokat emel a végeredményen. Ilyen hang után kutat immár sok-sok demó és single kiadványon túl az amerikai avant-garde black metalos Coral Cross duója is, akik 002 címmel most egy debütáló lemezre gyűjtötték össze a keresés eredményét. A nagyrészt instrumentális anyag még engem is lekötött, pedig ritkán barátkozom meg az ének hiányával. A bátor zenehallgatóknak sok örömet fog okozni!
Gyakran tántorítanak el egy-egy lemez esetében a hallgatástól a post és avant-garde kifejezések, ezt megmondom őszintén, mivel nagyon kevés olyan anyagba futottam bele eddigi pályafutásom során, melyek maradéktalanul meg tudtak győzni ezek szükségességéről. Tudom, sokan várják a metal műfajtól a megújulást, az új irányokat és a kísérleteket, ugyanakkor én az olyan őskövületek közt […]
Tovább »
