Albumkritikák

Ernte – Der schwarzen Flamme Vermächtnis (2026)

Több okból sem szeretek negatív kritikát megfogalmazni és írni. Egyrészről, valószínűleg fele olyan jó dalszerző sem vagyok, mint az általam pellengérre állított zenészek, ami miatt valahol mélyen álszentnek érzem magam amikor ráhúzom a vizes lepedőt egy előadóra. Másrészről megbántani sem szeretnék senkit, aki esetleg kötődik valamilyen formában a kritika tárgyához. Ehhez elég az is, ha […]

Tovább »

Stellvris – Shatter and Bloom EP (2025)

A Stellvris szintet lépett az új EP-vel -inkább egy tükör, amibe nem mindig mersz belenézni. „Üvöltő fájdalom és éteri remény-megmutatja a lélek kettősségét”– és ez most nem túlzás.Itt tényleg a kettősség beszél. Az a fajta düh, ami nem póz, hanem belülről szakad ki. Az a fajta tiszta ének, ami nem díszítés, hanem kapaszkodó. A dalok […]

Tovább »

Kalisia – Cybion (2009)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Echoes of Oblivion – The Fall of All Morality (2026)

Az Echoes of Oblivion egy 2024 óta aktív görög dungeon synth projekt, ami a műfajon belül a dungeon doom stílust erősíti. Ez a stilisztikai elköteleződés rendkívül erős a projekt zenéjében, ugyanis a dungeon synth-re jellemző misztikus és varázslatos légköre itt egészen nyomasztóvá és kísértetiessé lett átformálva. Ez megnyilvánul például az egyes dalok címeiben is (amik […]

Tovább »

Decameron – My Shadow…(1996)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Oraculum – Hybris Divine (2026)

Olyan sokszor méltattam már a dél-amerikai csapatokat, hogy azt gondolhatnátok, direkt nyomatom őket. Pedig most is a puszta véletlen műve, hogy a promós listákat böngészve, a szokásos módon belehallgatással válogatva kiszúrtam magamnak a kontinens partvonálan, mondhatni „csíkban” végighúzódó ország közepén található Rancagua városának szülöttjét, a nem túl kreatív néven futó Oraculumot. Pofás borító, dohos death […]

Tovább »

Vitamin X – Ride The Apocalypse (2026)

A téli időszak immár túl van a zenitjén, az őszi mélabú, a korai sötétedés és egyéb hangzatos kifogások után el lehet lassan kezdeni azzal magyarázni a kötelező tevékenységekhez való kedvetlen hozzáállásunkat, hogy idejekorán elkapott minket a tavaszi fáradtság. A rossz hír azonban az ebben a modern világban, hogy egy kiadós vitaminfröccsel pillanatok alatt visszaállíthatjuk kanos, […]

Tovább »

Nytt Land – AbaKhan (2026)

A Nytt Land (új-föld, vagy új-part) nevét viselő ritual, nordic folk formációt Natalia Pakhalenko (ének -torokének, „sámándob”) és Anatoly Pakhalenko (ének-torokének, dob, doromb, talharpa, furulya) alapította meg 2013 augusztusában. A házaspár a nyugat-szibériai Kalacsinszk városában él (amely az Om folyó partján fekszik, és amelyet a Transzszibériai Vasútvonal szel át). Első három, saját kiadású lemezeiket: a Nytt […]

Tovább »

Anti-Sapien – At The Mercy Of The Merciless EP (2026)

Furcsa ezt újra és újra leírni, de akadnak a pandémiának is olyan következményei, amivel azért nem csak veszteség járt. Elég sok zenekar formálódott a bezártság idején, hiszen ma már elég fejlett a technika ahhoz, hogy nem feltétlenül kell egy helyen tartózkodnia egy csapat tagjainak az alkotáshoz. Így született meg Brooklyn mocskosabb felének mélyén néhány unatkozó […]

Tovább »

Fuath – III (2026)

Január elején új albummal jelentkezett a skót Fuath. Az egyszemélyes projekt új anyaga a III nevet kapta (sorban az I és a II után) így kíváncsivá téve minket is a széria harmadik „epizódjára”. Ha azt a nevet mondom, hogy Andy Marshall, akkor valószínűleg nem sok embernek ugrik be egyből a név mögött álló művész. Ha […]

Tovább »