Vannak zenekarok, akiknek nem kell magyarázni, mi az a beton és mi az az utca. A Beyond nem a legújabb trendek hullámain lovagolva bukkant elő a semmiből, hanem a magyar metal underground legmélyebb bugyraiból. 1982-es alakulásuk óta láttak már mindent: rajztáblából és bicikliküllőből eszkábált gitárokat, marmonkanna-lábdobot, sátánizmus-vádakat és a Petőfi Csarnok hírhedt pofonjait. 2026. március […]
Tovább »
Nem vagyok az a fajta, aki hisz a csodákban, a hihetetlen feltámadásokban, de azért akadnak olyan jelenségek a zenei életben, amik okot adnak a remény folyamatos jelenlétére. Ilyen esemény volt például 2015-ben az epikus doomban utazó Sorcerer nagyszerű újjáéledése, hiszen legendájukat semmi más nem táplálta, csak néhány fantasztikus demó a 90-es évek elejéről (hasonló lezajlott […]
Tovább »
Hiába a régi, dohos fekete fém, azért a mai napig jól esik meghallgatni olyan anyagokat, amelyekre a „trve” címkét aggatják a kötelelő fekete-fehér borítókép és a lo-fi hangzás mellett, de ugyanakkor tényként kezelem azt is, hogy a második hullámként emlegetett legendás időszak követői mára sokszor csak ugyanazokat a fagyos, kényelmetlenné váló témákat szórják a nyakunkba […]
Tovább »
A Loco Machete 2024 márciusában alakult Petya, Fernandó és Andris baráti jammeléséből, majd 2024 őszén Lupo csatlakozásával vált teljessé a felállás. A zenekar a Manka nevű banda dögös hangzása után érdeklődve talált rá a Labour Sound Studióra, ahol Fekete Szabival azonnal megtalálták a közös hangot. A közös munka eredményeként 2026 március 4-én jelent meg hét […]
Tovább »
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a minőségi epikus doom, tradicionális doom, valamint a remek dalokkal, de hibátlannak nem nevezhető lemezekkel jelentkező másodvonal is sajnálatos módon kihalófélben van. A nagy öregekről elmondható, hogy kibaszott öregek és sosem lehet tudni, adnak-e még ki bármilyen hangzóanyagot, a fiatalokat pedig olyan nagyítólencsével kell pásztázni, amivel még a Holdraszállást is […]
Tovább »
Alig több, mint egy évvel a Shadow Play nagylemezt követően az ukrán black metal legenda, a Drudkh egy újabb kiadvánnyal örvendeztette meg a nagyérdeműt. A Thaw kislemez az említett nagylemez felvételeivel egy időben született meg, de végül e három dal jelen önálló kiadványban jelent meg. És az én véleményem szerint ez volt a jó döntés, […]
Tovább »
Kevés olyan pillanat akad az ember életében, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy ott van, ahol lennie kell. Ezt érzi az hivatását kereső fiatal, amikor egy gyakorlati foglalkozás után elhatározza, hogy a vendéglátásnak, az egészségügynek, a zeneiparnak, vagy épp a macskatenyésztésnek kívánja szentelni minden percét. Nálam a foglalkozás nem volt ilyen villámcsapás szerű, azonban nem sokkal […]
Tovább »
A 90-es évek elején, a burjánzó thrash, death metal, a palackból kitörni készülő black metal mellett szinte láthatatlan ellenpólusként működött Európában a jó öreg doom metal, főleg, hogy országonként néhány zenekarnál többet nem is tudnánk felsorolni. A saját, szűkös körzetükben kialakult bandák pont ezért az elszigeteltség miatt tudtak a hagyományok megtartása mellett egyedi hangulatokat, irányvonalakat […]
Tovább »
Már a 2022 januárjában megjelent bemutatkozó lemezéről is szerettem volna írni az izlandi Power Paladinnak – úgy emlékeztem, hogy az év végi listára is feltettem, de nem és végül az ajánló is elmaradt. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy miért – gondolom idő hiányában. Viszont jó pár meghallgatás – közte a HP-n történő szereplés – után […]
Tovább »
Február 27-én jelent meg az olasz progresszív death/post-metal Marlugubre új albuma, a Per Amor Nymphae. Kaptunk is az alkalmon, így felszálltunk a lírai melankólia hullámvasútjára. A viszonylag fiatal zenei projekt mögött a tarantói születésű Tiziano Colellát köszönthetjük, akihez később csatlakozott Serena de Angelis énekesnő. Tiziano egyébként több zenekarban is szerepet vállal, zenei karrierjének kezdete pedig […]
Tovább »
