Zene addikciónkban panaszra nem lehetett okuk jó ideje, hiszen csak egyéni kapacitásunk szab határt abban, mennyi unikális klubkoncertet vagy fesztivált tudtunk az éves táncrendünkben jegyezni a nyár folyamán.

Ennek egyik kiváló állomása és terepe volt az idén második alkalommal megrendezésre kerülő Monolit Fesztivál is, amelynek ezúttal is a Dürer Kert adott otthont.

Mindkét napon a napi tematikát tekintve első nap főként a modernebb hangzásban utazó metalcore és death core témák köré szerveződött-, míg a második nap a nehézsúlyú stoner és némi pszichedelikus rock hangzásban utazhatott a fesztiválközönség – tettem ezt némi széllel vívott harc után ezen a napon én is, így érdemben főként innen tudok hangulatjelentést hozni.

Azzal együtt is, hogy mindkét napon nagyon feszes menetrenddel kapcsolódhatunk be mind a Kisterem, mind a Nagyterem programjába és az elmesélésekből tudtam meg, hogy ezzel a csütörtökön az amerikai House of Protection nagy menetét kihagytam.

Viszont előtte még volt érkezésem a – igaz főként beszélgetések aláfestőjeként-  belehallgatni a Kertben nekem itt – ott hangzásában a Faith No More -ra emlékeztető budapesti alternatív / post-harcore banda, a Shell Beach koncertjébe-, és rövid látogatással a két napot elindító budapesti illetőségű Heedless Elegance, a Splitleaf hardcore ütemekkel fűszerezett modern hangzás világába

és a cseh Abbie Falls sötét tónusú metalcorejában is.

Ellenben teljes időben és szinte teltházas színtéren váltogattam sietős léptekkel a két terem programját pénteken, ahol kora esti kezdéssel indították be a hangulatot a hozzánk már szinte hazajáró stoner / heavy rockban utazó görög fenegyerekek a 1000Mods négyese.

Az idén 20 éves zenekar Dani G. jellegzetes énekhangjával és a tőlük megszokott puritánsággal hozott egy órában minden fontos számot felsorakoztatva izzították be a terepet a szép számmal gyülekező közönségnek.

A közel egyórás szett után sietős léptekkel éppen csak az első ütemekre értünk a Kisterembe, ahol a közönség értő bólogatását indítva a Red Swamp hozta – az este tematikájához alkalmazkodva főként – a régebbi albumdalok számait.

Elképesztő jó hangulat jött a színpadról, amit én élőben sok évvel korábban hallottam eddig élőben a srácoktól. Ideje volt ismét ezt behoznom.

Idő sem volt mindebből felocsúdni, mert éppen csak az utolsó ütemekkel zárta közel programját a Red Swamp, a Nagyterembe már hangolt is Massachusettsből érkező Elder.

Egészen az első ütemekig azt gondoltam, hogy az estén nálam a leginkább várt zenekar van a színpadon-, de be kell látnom, hogy bár a hangzás tökéletes volt-, a végtelennek ható dallamok és az atmoszféra is kezdett alakulni,

mégis ez alkalommal a Nagyterem programját záró-, és eddig számomra érthetetlen módon elkerült, Pink Floyd hangzásvilágában is erősen inspirálódó-, hard psychedelic vonalon utazó görög Naxatras vitte a prímet mind hangulatában-, mind pedig látványvilágában egyaránt.

Az andalító pszichedéliát adó Naxatras előtt meg kell említenem a dunaújvárosi groove metál harcosok, a Warchief eszméletlen koncertjét, akik az 50 perces idősávjukban úgy odatették magukat, mind energiákban-, mind hangzásban, hogy kellett néhány perc, hogy feldolgozzam magamban a látott-hallottakat a hangulat átállásom előtt.

Összességében egy nagyon erős programmal futott idén is a Monolit Fesztivál, új hangzásokkal-, mély hatásokkal, ami után várjuk már hogy 2027-ben hagyományt követően hozza el nekünk ismét a kultikus hangzások színe– javát.

[Fotók és szöveg: Brigiri]

[Sanyi]A Stonerforgács augusztusi vlogjában is beszéltünk a fesztiválról. Az élménybeszámolónkat alább nézhetitek meg.