Már nem is nagyon emlékeztem, hogy pontosan hogyan is kerültünk kapcsolatba a Last Seconds zenekarral, így az emlékeimben és a ‘forgács levelelésében kellett kutakodnom kicsit, mígnem megtaláltam a választ: Kill Monday Management (KMM) Tehetségkutató – 2023. Örök hála Hekinek.
Szóval a zenekar a 2023-as KMM Tehetséghutatós helyezéséhez kapcsolódóan elfogadta a meghívásomat és 2024 nyarán egy jó hangulatú műsorban beszélgettünk a Fáklya Rádióban. Akkor még hangfelvételük sem volt, csupán egy A38-as koncertfelvétel állt rendelkezésre.
A két alapító – Nagy Ádám (dob) és Blau György (gitár) – ebből hozott el dalokat (Last Seconds és a Chase), ami számomra legalábbis igazi étvágygerjesztő volt. (Fun fact: Gyuriékon keresztül került a látótermebe a szintén hazai post-rocker BUZZ, akik azóta igazi kedvenceimmé váltak.)
Már a koncertanyag is megmutatta, hogy érdemes figyelmet szentelni a bandának, mert bár legegyszerűbb instrumentális post-rock/metaljként kategorizálni őket, de az is nyilvánvaló, hogyy tágan értelmezik ezt a keretet.Ilyen előzmények mellett vártam, hogy elkészüljön a bemutatkozó anyaguk. Közben azért – még a megjelenés előtt – sikerült élőben is találkozni és ott még egyértelműbbé vált, hogy valami olyan érkezik a lemezen, amivel annak ellenére könnyű lesz azonosulnom, hogy alapvetően nem vagyok instrumentális zene párti. A RIFF-es koncertjükön meggyőztek, hogy ének nélkül is lehet olyat alkotni, ami emlékezetes és nem hagy hiányérzetet, sőt!
Az elején érdemes néhány gondolatot szentelni a lemez címének is. A latin kifejezések használata, ha nem is példa nélküli, azért nem is túl gyakori. Itt – az én értelmezésemben legalábbis – kulcsfontossága és az anyag megértésében kiemelt jelentősége van. Mivel nem vagyok az (orvosi) latin ismerője (se), így az ismertető írása közben mindentudó barátomhoz (gugli) fordultam. Az eredmény meglepő volt: “Az exitus vitalis kifejezés önmagában nem létező, nyelvtanilag ellentmondásos orvosi szakkifejezés. Az orvosi latinban a halált az exitus letalis (halálos kimenetel) jelöli, míg az exitus önmagában távozást vagy véget jelent, a vitalis pedig életre utaló vagy életfunkciókat fenntartó tulajdonság.”
És közben mégsem lepett meg igazán, mert a lemezanyag valahogy pontosan ezt a kettősséget mutatta számomra. Ha csak a dalcímeket veszem figyelembe, akkor a lemezcím és ezek alapján egy koncepció bontakozik ki (persze simán tévedhetek is), amit a srácok majd megerősítenek vagy cáfolnak. Számomra ez egy apokaliptikus témájú sztorinak tűnik, ahol egy járvány kirobbanásától a zene és az itt-ott felbukkanó, színesítő hangminták segítségével bontakozik ki egy sok áldozatot követelő, ugyanakkor elgondolkodtató és önvizsgálathoz kellő táptalajt nyújtó dalfüzér, aminek a végén – ha megoldás és a feloldozás nem is, de – a megértés megnyugvása vagy inkább az elfogadás megérkezik.
A nyitó, Outbreak afféle introként is értelmezhető, számomra legalábbis minden alkalommal ilyen hatása van. Felvezeti azt a bő félórás utazást, ami a Submission zaklatott elveszettségében (ami talán csak egy rossz álom?), majd a metalos Chase – ami bennem a korai Anathema-t (az Eternity előtti doom/death anyagokra gondolok) idézi – emelkedik újabb szintre. Az álmodozós/elszállós Aftermath-ban eljön a látszólagos megoldás vagy a beletörődés/elfogadás, ám az utolsó bő egy perc kiránt az apátiából, s ezzel irányt mutat. Bár ez még ugyan csak egy apró megkönnyebbülés, de folytatódik a névadó dalban is. Itt viszont a fokozódó tempóval mintha a túlélés, valamint az ezzel együttjáró megvilágosodás eljövetelét és az elfogadást hoznák el. Ezt a hatást pedig a visszafogott narrációval tovább tudják erősíteni, de a végén mégis kisimul az a bizonyos EKG görbe…
Itt akár véget is érhetne a történet, de a gyász is megfogalmazódik a Bonefire (rég elfeledettnek hitt Stonehenge – Angelo Salutante – emlékeket idéz) képében, s itt az elfogadás és belenyugvás mellett mintha a némi fény is felcsillanna az alagút végén.
Ez persze csak az én megélésem, simán lehet, hogy az alkotók valami teljesen más elképzelés nyomán írták meg a lemezt. Az viszont kétségtelen, hogy ezek a dalok élőben is működnek, illetve az élőben megmutatott hatásukat a felvételre is sikerült átültetni. Kellemes és elgondolkodtató tág értelemben vett post rock/metal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
