Reason interjú

A nemrég megjelent és a csapat honlapjáról baráti alapon letölthető Halcyon Days ürügyén kérdeztem bandáról, lemezről, nagyvilágról.

– Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak a Halcyon Days-hez, ami egészen kitűnően sikerült. Miért kellett erre az anyagra 16 évet várni?

GÁBOR: Mostanra jött össze a pénz a stúdióra. Sok oka van, mindenek előtt az, hogy az utóbbi 2-3 évben alakult ki egy olyan felállás, amellyel megszülethettek ezek a dalok. Emberileg és zeneileg is egyre erősebb a kohézió közöttünk, és a szerepek is kialakultak, azaz Attila írja a dalokat, mi meg próbáljuk követni. És köszönjük, mi is elégedettek vagyunk, persze sok mindent másképpen és talán jobban is csinálnánk, ha újra belevághatnánk, na de majd a következő lemezen.

-Szerintetek mire van szüksége egy bandának, hogy elérjen oda, ahol egy Halcyon Days szintű anyag megszülethet. Fejben dől el, hogy mikor érett meg rá a zene, vagy csak technikai háttér kérdése a végeredmény?

ATTILA: Bizonyos szempontból magunknak kell megérni rá, és akkor tud megszületni az, ami tényleg rólunk szól. Esetemben a zene nem fejben dől el, hanem szívben. Minden dalhoz, témához megvan a saját emlékem, történetem; azokat fordítom harmóniákká, diszharmóniákká.
A Halcyon Days mindenképp egy őszinte lemez, nem tartalmaz szándékos, vagy erőltetett stíluselemeket, nem akarunk görcsösen bizonyítani sem zenekari, sem egyéni szinten. Végre zenélünk!
A technikai háttér persze fontos dolog, de önmagában csak a jó hangzás záloga. Viszont érdemes rá áldozni. 

 -Az albumon található hat szám friss szerzemény, vagy már régóta talonban lévő adukat öntöttetek most végső formába?

ATTILA: Többéves dalok is helyet kaptak a lemezen. A számok nagy részét már régóta játsszuk koncertjeinken. Kiállták az idő próbáját, beértek, de a lemez kapcsán öntöttük őket végső formába. Ennek ellenére úgy gondolom, a Halcyon Days nem jöhetett korábban. Az utóbbi években magánéleti problémákkal kellett szembe néznem, és ezek keményen rajta hagyták a nyomukat a dalokon. Ezeket el kellett „játszanom”; nélkülük talán most nem beszélhetnénk lemezről.

-Magyar viszonylatban meglepően erős, egységes a lemez hangzása Milyen körülmények közt, hol, hogyan rögzítettétek az anyagot?

ATTILA: Sok demót készítettünk „változatos” körülmények között. A lemez dalait a fejemben hallava úgy éreztem, hogy nem szabad ezeket a dalokat rossz hangzással elpazarolni.  Kiváló referenciái miatt választottuk az Audioplanet stúdiót. Jaya hatalmas tapasztalatot szerzett a zenéléssel és a stúdiózással eltöltött évei alatt hasonló műfajokban. Szerintem ennek köszönhető az eltalált hangzás. A billentyűk kivételével mindent nála rögzítettünk, ő keverte és masterelte az anyagot. A stúdiómunkát viszont megelőzte egy célirányos felkészülés, otthoni demózgatás, ami nagyon hasznosnak bizonyult.

-Kinek a munkáját dícséri a gyönyörű frontborító?

GYURI: Hamza Pál készítette a vízparti fáról a képet, nagyon jól megragadva azokat az érzéseket amiket meg akartunk jeleníteni. Az internet segítségével találtuk meg a műveit a művészeket gyűjtő oldalak közt böngészve. Megtetszett a stílusa és szerencsére elfogadta a felkérésünket. Ezúton is köszönet neki! Palinak sok remek más művét is meg lehet találni itt: http://www.hamzakrix-krax.gportal.hu/

-Valahol azt olvastam, hogy anno a Paradise Lost és a Type O’ Negative hatására kezdtetek el zenélni. A mostani anyagon azonban érzésem szerint rajta érezhető az Opeth keze nyoma is. Mennyire meghatározó számotokra az említett banda, illetve kik azok, akik zeneileg hatottak rátok?

GÁBOR: Ami anno egyből levett a lábamról, az a Paradise Lost Draconian Times című albuma volt, életemben először vettem akkor „műsoros” lemezt, úgy látszik, megéreztem valamit. A Type O’ Negative örök szerelem, akárcsak Attilának, elsősorban az October Rust a nagy kedvenc. Azt nem mondanám, hogy miattuk kezdtünk el zenélni, de abban, hogy elinduljunk zeneileg a mai irányba, abba kétségtelenül nagy szerepe van a két bandának. Az Opeth már később jött, de hihetetlen hatással volt rám, ránk, pláne az utóbbi években, egy-két dalt játszunk, játszottunk is tőlük a koncertjeinken. Nem szégyenkezünk egyébként, ha valaki azt mondja, hogy némi Opeth-hatást hall itt-ott a dalokban, sőt, nekem ma ők jelentik a metal zenét és annak a jövőjét nemzetközi téren, Mikael meg egy átkozott zseni! Még visszatérve a Type O’-ra: tervezünk egy tribute-estet valamikor a jövő év elejére, több zenész-barátunkkal játszanánk majd néhány dalt szegény Peter Steele emlékére.

-Igazán nehéznek érzem a hozzátok hasonlóan értékes zenét alkotó ám underground keretek közé szorított csapatok helyzetét Magyarországon. Mostoha koncertkörülmények, kevés érdeklődő, szar technika stb. Mi tartja bennetek a lelket, hogy ennyi év után is menjetek előre, mi az a motiváció, aminek hatására ilyen kilátástalan helyzetben is meg tud születni egy Halcyon Days?

GYURI: Az én részemről az a helyzet, hogy szeretem ezt csinálni. A motivációm egészen egyszerű és mondhatni önző, mert amíg olyan zenét csinálunk ami tetszik, amit jól esik játszani addig részemről mindegy, hogy hányan hallgatják és lelkes vagyok és csinálni akarom. Ha kompromisszumot kellene kötni azért hogy többen legyenek a koncerteken biztos elhalna a lelkesedés.

-Szerintetek megvan az a sokak által emlegetett felfogásbeli, hozzáállásbeli illetve lehetőségekbeli szakadék a fővárosi és a vidéki zenekarok között?

GÁBOR: Ez nem könnyű kérdés, még úgy sem, hogy mindkét cipőben jártunk, hisz 2000-ig gyöngyösi zenekarnak számítottunk, és csak utána kezdtünk el Budapesten zenélni. Felfogásban nem látok különbséget, vidéken és a fővárosban is rengeteg a tehetséges zenész, akik imádnak muzsikálni. Budapesten méretéből fakadóan persze sokkal több a hely, a klub, a koncertlehetőség, ami miatt talán előnyben van az, aki a fővárosban zenél, de azért jártunk pár helyen az utóbbi években (Győr, Esztergom, Veszprém, Debrecen), ahol szintén voltak kiváló helyszínek.

-Mi az szerintetek, amit ma Magyarországon egy Reason zenekar egy Halcyon Days anyaggal elérhet? Van esély a kiugrásra, egy olyan folyamat beindítására, ami kiemelheti az adott zenekart a mély undergroundból?

GYURI: Úgy vélem ez mind csak munka, nagyon sok munka kérdése. Ha tényleg értékes a zene akkor már megvannak azok a csatornák amiken keresztül elérhetjük a megfelelő célközönséget, népszerűséget. Bár könnyen előfordulhat hogy ezek csatornák inkább külföldre vezetnek. 

 -Első körben Ti is mint mostanában már sok magyar zenekar a netes „ingyenletöltős” verziót választottátok a terjesztésre. Készül fizikai hanghordozó is? Mennyire tartjátok fontosnak hogy a mai nap egy kis csapat egyáltalán rendelkezzen műanyag tokban egy műanyag koronggal?

ATTILA: Ebben a kérdésben zenekaron belül is megosztottak vagyunk.  Én egy régimódi, CD gyűjtős alak vagyok, Gyuri online ember. Mindenképpen erőltetem a műanyag korong létrejöttét, és bizonyos zenei körök, sajtó orgánumok, koncertszervezők is elvárják a fizikai hanghordozót. Promóciós céllal, gyűjtőknek, rajongóknak hamarosan elkészül a CD változat is, de itt sem kell véres összegekre számítani. 😉
Az „ingyenletöltős” téma evidens volt. Mivel nem ebből élünk, megtehetjük, hogy csak a zenénk minél szélesebb körű terjedésére koncentráljunk. Személy szerint bízom benne, hogy a koncertjeinket látogatók számában ez meg is fog mutatkozni.

-Hogy látjátok az underground csapatok lehetőségeit? Mennyire tudtok mozogni és mekkora az igény ma az ismeretlenebb ám minőségi kisebb zenekarok klubkoncertjeire?

GYURI: Szerintem a jelenlegi hangrögzítési technológia már nagyon sok lehetőséget ad a kis csapatoknak, hogy megfelelő minőségben rögzítsenek hanganyagot, tehát a hallgatható anyag megszületése egyszerűbb, mint 10 éve. A fogós kérdés inkább az, hogy hogy lehet kitörni az ismerősök ismerősei köréből és eljutni azokhoz akik a zene miatt figyelnek a zenekarra. Optimistán nézve szerintem bővül az a réteg aki figyelemmel követi a friss zenéket és remélem hogy a koncertek iránti fogékonyság is egyre nagyobb lesz.

-Mit tartotok hasznosabbnak, a folyamatos médiajelenlétet, az újabb és újabb anyagok megjelentetését, vagy esetleg legyen egy jó anyaga egy kis csapatnak és koncertezze ronggyá magát?

GYURI: A kettő nem nagyon létezhet egymás nélkül.
ATTILA: Kényszeres médiajelenlétre és produktumgyártásra ebben a műfajban nincs szükség. Egy jó zenei anyag hosszú időre szól, amit jó koncertekkel érdemes a köztudatban tartani. Tehát egy zenekarnak legyenek vállalható és időtálló anyagai és koncertezzen annyit, amennyi jól esik neki. 😉

-Mennyire fontos szerintetek a dalszövegek tartalma? Érdekli az embereket a mögöttes tartalom? Ebben a közegben, ami nem a punk, vagy hardcore-ra jellemző aktuálpolitikai társadalmi problémák levegőbe üvöltözésére alkalmas, lehet egyáltalán üzenni? Feladata egyáltalán a zenekaroknak bármiféle üzenet közvetítése?

GÁBOR: Ebben soha nem hittem, nagyon szájbarágósnak és feleslegesnek találom, ha valaki a zenéjével téríteni vagy meggyőzni akar bárkit bármiről. Viszont szerintem fontos, hogy egy zenében a szövegek is hangsúlyt kapjanak, úgy lesz egész a dal, az instrumentális zenéktől például borsódzik a hátam  A Halcyon Days az alapvető emberi gyengeségekről szól, de a szövegeim még véletlenül se üzennek, egyszerűen csak leírtam, aztán elénekeltem amit gondolok, ha ez valakit érdekel, annak csak örülök, de nem ez számít.

-Mi a véleményetek, a szélsőséges mondandójú zenekarok, művészek felelőssége meddig terjed a közönséggel szemben? Meddig terjed egyáltalán egy művész felelőssége? És mi a feladata egy előadóművésznek?

GÁBOR: Nem csak a zenész hibás, ha mondjuk szélsőségesebb véleményével befolyásol, vagy helytelen dolgokra vesz rá embereket, ahhoz – már bocsánat – olyan hülye is kell, akit be lehet ugrasztani. Ettől persze még nem jó, ha valaki szét akarja rugatni teszem azt, a zöld emberek fejét másokkal, vagy rituális öngyilkosságba hajszol bele egy csapat tizenévest, de annyi tudatosság szoruljon szerintem mindenkibe, hogy ne egy zenekar, vagy egy költő, vagy akárki gondolatai határozzák meg a sorsát…

-Szerintetek mi a legnagyobb probléma ma magyarországon a fejekben? Mert hogy valami nagyon nincs rendben, az kézzel fogható.

GÁBOR: Na ebben aligha egy mezei zenész az illetékes, nem okoskodnék. Nagyon nincs rendben, ez nem kérdés.

-Mik a terveitek, hova tovább innen? Mi a következő lépcsőfok?

ATTILA: Jelenleg sok a dolog a Halcyon Days körül, aminek nagyon örülünk. Ez magába foglalja a lemez népszerűsítését az online és a nyomtatott médiában, a koncertezést, a kapcsolatkeresést más zenekarokkal, klubokkal… Mindenképpen az az elsődleges cél, hogy a lehetőségekhez mérten maximálisan kihasználjuk az anyagban rejlő potenciált. Habár még nagyon távoli, de bennem már megfogalmazódott egy új lemez gondolata. Konkrétumokról még nem szeretnék beszámolni, de úgy érzem, egy kreatív ősz és tél áll előttünk.
A budapesti koncertek mellett vidékre, sőt talán országhatáron túlra is el akarunk jutni.

-Hol, mikor lehet elcsípni élőben a csapatot a közeljövőben?

ATTILA: November 19-én a budapesti Tündérgyárban fogunk játszani az Autumn Twilight zenekar meghívására. Ezen kívül több koncert is szervezés alatt áll. Aki szeretne minket élőben is hallani , annak azt tudom tanácsolni, hogy kövesse nyomon a zenekar fórumait, amelyek a hivatalos weblapunkon keresztül könnyen megtalálhatók. ….és ugye mondanom sem kell, hogy új felkéréseknek is szívesen teszünk eleget. 😉

-Mit gondoltok, 16 év múlva lesz Reason?

GÁBOR: Lesz, csak öregek leszünk és lagzikban játszunk majd.
GYURI: Részemről van rá esély:)
ATTILA: 16 év múlva, a 32 éves jubileumi japán turnén japó csajokkal fogunk hancúrozni…