Steve Lukather interjú

Szoke_Zsolt

2013. január 21.

0

– Szőke Zsolt: Jó reggelt Steve! Szőke Zsolt vagyok Magyarországról és szeretnék néhány kérdést feltenni a budapesti koncerted előtt. Hogy telnek a napjaid mostanság?

– Steve Lukather: Helló! Épp itthon vagyok Los Angelesben, a zenekarral mostanában kezdtünk bele a próbákba, és egész jól megy.

– Szőke Zsolt: Hadd kérdezzelek kicsit a kezdetekről. Mi volt ez első zenei élményed? Mi volt az a meghatározó pillanat, amikor eldőlt, hogy a zene lesz az életed?

– Steve Lukather: Beatles, Ed Sullivan show, 1964. Ez ugyanúgy megváltoztatta az életemet, mint a legtöbbünkét akkoriban. Erre most egy bandában játszom Ringóval! Hihetetlen!

– Szőke Zsolt: Session-zenészként rengeteg nagyszerű zenésszel játszottál. Kivel volt a legemlékezetesebb együtt dolgozni?

– Steve Lukather: Erre lehetetlen válaszolni. Éppen egy könyvet írok a stúdióban töltött éveimről. Nézd, több mint ezer lemezen játszottam, az elmúlt 50 év legtöbb szupersztárjával van közös munkám, szinte minden műfajból, klasszikus zenéből is. Ez nekem mind megadatott. Érdemes volt dolgozni azért, amiről gyermekként csak álmodtam.

– Szőke Zsolt: Mint említetted, számtalan stílusban megfordultál a karriered során. Zúzós rock a G3-mal, jazz-rock Mike Terranával, fúziós zene az El Grupoval és hatalmas dallamok a Toto-val. Melyik áll a legközelebb hozzád?

– Steve Lukather: Nézd, én minden napra új kihívásként tekintek. Hatalmas nevekkel volt szerencsém együtt dolgozni szinte minden stílusban. Ilyenkor tanulunk, átadjuk a tudásunkat egymásnak, és az számomra mindig egy fantasztikus élmény, amikor mellettem áll egy tapasztaltabb zenész és inspirál. Azonban még ennél is fontosabb az emberi kapcsolatok kialakulása, barátok szerzése.

– Szőke Zsolt: Gyakorlatilag végigturnéztad az elmúlt 35 évet…

– Steve Lukather: 36-ot!

– Szőke Zsolt: Tehát 36 évet. Soha nem állsz le. Mennyi ideig bírsz otthon ülni?

– Steve Lukather: Ez a dolgom, tudod, furcsa lenne, ha nem ezt csinálnám. Szerencsés vagyok, hogy ilyen király melóm van. Mert ez meló ugyan, de hihetetlenül jó. Ugyanakkor sokat vagyok távol a gyerekeimtől és egy normális élettől, jelentsen ez bármit is. Ez néha kicsit sok.
Például ritkán megyek nyaralni. Legutóbbi nyaralásom egy hét pihenő volt. Az elmúlt két nyarat végigturnéztam, de volt egy hét nyaralás George Clooney cimborámnak köszönhetően. Szuper nyaralói vannak például Olaszországban, szeretek vele lógni. 25 éve ismerem, még mielőtt ekkora sztár lett volna. Most, hogy már egy ideje az, attól még ugyanazokat a király dolgokat csináljuk együtt. Egyébként nincs nyaralás, évi öt szabadnap, maximum hat jutott az elmúlt 10 évben. Szeretek a gyerekeimmel lenni, a szabadidőm nagy részét velük töltöm.

– Szőke Zsolt: Albumok százain működtél közre. Mi alapján mondasz igent vagy nemet egy felkérésre?

– Steve Lukather: Nem igazán értem a kérdést. Felvételek ezrein játszottam, legalábbis ’96-ig, egészen ’77-től. Régebben csak felhívtak telefonon és mentem, de már huszoniksz éve abbahagytam a session-zenészkedést. Évi egy-két lemezen vendégeskedem, de manapság már többnyire csak a saját dolgaimmal, a Toto-val és a turnézással foglalkozom.

– Szőke Zsolt: Meghallgattuk az új szólólemezedet, a Transition-t, most erről kérdeznénk. Először is mennyi ideig tartott megírni és felvenni az anyagot?

– Steve Lukather: Az írás gyorsan ment. A felvételek befejezése viszont durván egy évbe beletelt, mert öt különböző turnén vettem részt 2012-ben. Egy kis munka a lemezen, egy kis turné, egy kis munka a lemezen, egy kis turné és így tovább.
Ahhoz, hogy az anyag beérjen, idő kell, ezért tulajdonképpen jót is tett a lemeznek, hogy csak néhány heteket voltam otthon a turnék miatt.

– Szőke Zsolt: Melyik dalt írtátok meg először? Ez kijelölt egyfajta irányvonalat a többi dalhoz?

– Steve Lukather: Alapvetően igen, de igazság szerint véletlenül. A dalok sorrendje a lemezen megegyezik a születésükével és felvételükkel.
A koncepció elég kötetlen volt, nem erőtettünk semmit, hagytuk, hogy minden folyjon a maga medrében.
A Transition azt jelenti, hogy átmenet. Leírja az átmenetemet az old-school életmódból a fény és a tisztaság felé. Majdnem 40 évig bagóztam és piáltam. Ma már máshogy élem az életemet. Minden nap korán kelek, gyakorlok, tanulok és nagyon izgatott és motivált vagyok, hogy a legjobbat nyújthassam a nap 24 órájában.

– Szőke Zsolt: Ezek szerint ez a lemez elég személyes lett.

– Steve Lukather: Nagyon is! Nagyrészt önéletrajzi ihletettségű. A legtöbb szöveget én írtam, csak egy kicsit segítettek be, és ezek a szövegek igazán a szívemből jöttek.

– Szőke Zsolt: Ezt az irányvonalat még a dalszerzés előtt kijelöltétek vagy a kreatív időszakban jött magától?

– Steve Lukather: Semmi ilyen jellegű elképzelésem nem volt. Az első nap megírtuk a Judgement Day-t, a következő nap a Creep Motel-t, aztán a Once Again-t, és ezekből a demókból születtek a felvételek, mert nem akartam újra felvenni őket. Utána hozzáraktuk a többi zenész sávjait, a barátaim témáit, de a vendégzenészek listája is elég spontán módon alakult ki.

– Szőke Zsolt: Melyik a kedvenc dalod?

– Steve Lukather: Ez is nehéz kérdés. Mindegyikükre úgy nézek, mint a saját kicsi gyerekeimre, de amikor hallgatom a lemezt, számomra nagyon egységes. A különálló dalok egy-egy szeletet nyújtanak az egészből. Én összességében tekintek erre a lemezre.

– Szőke Zsolt: Az ötödik szám, a Transition egy jazzes, progos szerzemény. Nem egy tipikus címadó darab.

– Steve Lukather: Igen, elég progos, olyan 70-es évekbeli, tudod egy kis Yes meg egy kis…

– Szőke Zsolt: Pink Floyd?

– Steve Lukather: Floyd, pontosan, én is erre gondoltam. A gyermekkorom nagy hatásait mind lehet érezni ebben a dalban.

– Szőke Zsolt: De minden saját lemezeden van egy furcsa, a sorból kilógó dal, mint ezen a lemezen a címadó. Miért van ez?

– Steve Lukather: Erre még nem is gondoltam. Így alakult, jött magától. Bárcsak tudnék erre válaszolni! Szerencsésnek érzem magam, hogy mindig inspirál valami, és ebben a tettestársam C. J. Vanston, aki a társproducerem, billentyűsöm és társszerzőm is egyben. Rengeteget tett ezért a lemezért, egy hihetetlen tehetség, nélküle ez nem jöhetett volna létre.

– Szőke Zsolt: Számos vendégzenész felbukkan a lemezen, de élőben kivel fogsz most játszani?

– Steve Lukather: A zenekarom is rajta van a lemezen: Eric Valentine, Renee Jones és Steve Weingart.

– Szőke Zsolt: Tehát azokkal jössz, mint legutóbb?

– Steve Lukather: Igen. Épp most kezdünk bele a próbákba, sokat gyakorlunk, kicsit még bele kell rázódni, de a setlist gyilkos lesz, új dalok, régi dalok és persze egy-két meglepetés. Király turné lesz, már nagyon várom!

– Szőke Zsolt: Mi az amit karriered során nem sikerült még elérned?

– Steve Lukather: Szeretném, ha szólózenészként is komoly tényező lennék! Az elmúlt három lemezemmel kialakítottam a saját stílusomat, nem fogok most már fúziós vagy blues lemezeket kiadni. Én is tudom, hogy vannak hasonlóságok a Toto-val, mert szólóban is én vagyok az énekes, a dalszerző, a társproducer, és a gitáros, de ez mindig is így lesz, ez vagyok én.

– Szőke Zsolt: Mit üzensz a magyar rajongóknak a koncert előtt?

– Steve Lukather: Alig várom már, hogy láthassalak titeket! Egy remek koncerttel készülök, lehet, hogy a nyári turnén vissza is térek, de április 7-én mindenképp jövök! Erősebbnek és jobbnak érzem magam, mint legutóbb, szóval nagyszerű lesz, nagyon várom!

– Szőke Zsolt: Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, jó készülést a turnéra, szia!