Az estét kis csúszással a barcsi Let’s go Rock&Roll Commando kezdte el. Csak annyit tudtam róluk, hogy sok Ramones feldolgozást játszanak és old school rock rollt játszanak elmondásuk szerint. Ehhez képest a lehető legkonzervatívabb értelembe vett punkot nyomták nagy beleadással. Kissé aggódtam, hogy ez a stílus elijeszti az igényesebb zene reményében szép számban gyülekező vendégeket, de szerencsére egyeseknek azért tetszett a produkció bemelegítésnek megfelelt.
A második csapat a zalaegerszegi Perfect Unity, teljesen más műfajjal folytatta. Az első demojuk anyagát már ismertük, remek kritika fogadta, és most premierben folytatták az előadást a következő demojuk anyagával. Ami rögtön feltűnt, az a deja vu érzés, mely rögtön
elkapott amint az új dalok felcsendültek. A Perfect Unity dalai remekül kidolgozott, fordulatos ritmikával és riffekkel tarkított power metalt játszik a javából. A számok egyénien hangzanak, olyannyira, hogy ha más csapat előadásában hallanám, akkor is felismerném, hogy Perfect Unity szerzeményekről van szó. És én úgy gondolom, hogy ez nagyon jó előjele annak, hogy a csapat kitűnjön a mezőnyből, és ismertté váljon.

A fesztivál díszvendége a prágai Poco Loco volt. Semmilyen kihangosítási tehnikát nem hoztak magukkal ezért voltak olyan problémák, hogy a basszusgitáros effektje például nem akart működni a mi kombónkkal, de ezeket az apró bosszúságokat kárpótolta a közönség lelkesedése. Bevallom kissé féltem, hogyan fogja fogadni a Grabowsky metálhoz szoktatott közönsége az elvont, inkább jazzrockhoz közeli alternatív zenét játszó cseheket.
De a csehek lehengerlőek voltak. Hihetetlen, hogy ilyen kevés hangszerrel micsoda telt hangzást tudtak pillanatok alatt produkálni. Reperoárjukat már láttam Prágában, most is ugyanazt adták elő, de a közönség magas száma, meg a lelkesedése átragadt a zenészekre is.
Mint később bevallották nekem, nincsenek hozzászokva túl nagy érdeklődéshez, koncertjeik inkább ülőhangversenyek, ezért meglepte őket a magyar rockerek tombolása . Alig engedték őket le a színpadról.

Pedig iparkodni kellett, mert még két csapat volt hátra és éjfélhez közeledtünk. Az feszt hátralevő részét a metál zenének szenteltük. Előbb a helyi Khan Abyss lépett színpadra.
Elfogultságom miatt csak annyit mondok erről, hogy egy pár apró baki, meg az ének botrányos kihangosítását leszámítva eddig talán ez volt a csapat legsikeresebb koncertje.
Elöl álltam a színpad elött és nem voltam képes átverekedni magam a tömegen, hogy rászóljak a kihangosítóra.

A fesztivált a budapesti Ad Astra zárta. A késői időpont ellenére, szépszámmal maradtak az ő koncertjükre is, mondjuk még szerencse, mert egy jó hangulatos , lendületes földbedöngölős metal zenét játszó csapatot ismerhettünk meg személyükben. Többnyire lemezükről ismert saját számokat adtak elő, néhány remek átdolgozással tarkítva.

Összességében úgy vélem, hogy akik erre a fesztiválra eljöttek, nem bánhatták meg.