Decay – bemutatkozó beszélgetés a nagyváradi bandával

farrrkas

2021. szeptember 24.

1

Szeptember 14-én ThORMENThORn címmel, jelent meg a thrash/death/black metal vonalon mozgó nagyváradi Decay első nagylemeze a Loud Rage Music gondozásában. Ennek apropóján kerestük meg Csuvár „Goat” Hunor frontembert és Francu „Franky” Tudor basszusgitárost, akiket megkértünk, hogy mutassák be a bandát, és válaszoljanak pár kérdésre a lemezzel és a körülményekkel kapcsolatban.

Pár napja megjelent a Thornmenthorn című első nagylemezetek – szerintetek miért csak most jutott el a zenekar a lemezkészítéshez?

Franky: Nehéz olyan elkötelezett zenészeket találni, akik hosszú időn keresztül lelkesen kitartanak egy zenekar mellett. Ugyanakkor, semmi értelme nem volt elsietni a dolgokat. Úgy voltunk vele, hogy amikor kihozunk egy lemezt, annak minőségnek kell lennie. De a körülményekről szerintem Goat tudna többet mesélni.

Goat: 2004-ben elkészítettünk egy házi demót, de aztán több mint 10 évig nem történt semmi, én közben megnősültem, mindenki foglalkozott a saját életével. 2015-ben kezdtünk el újra mozgolódni, a tényleges felvételeket azonban csak 2019 őszén indítottuk el. Aztán a Covid bekavart nekünk is, nem próbálhattunk a próbatermünkben, szóval költözni kellett, újra berendezkedni, sztenderdeknek megfeleltetni a helyet, ami ebben az időszakban nem is volt olyan egyszerű. Közben állandóan cserélődtek a bandatagok. Főleg a gitárosokkal akadt gondunk.

Jelenleg kik alkotják a zenekart és mennyire stabil a felállás?

Goat: Franky bőgőzik, Gergely Zoltán dobol és gitározik, és a vokál az én feladatom. Barabás “Cölöp” Róbert is tagja volt a bandának, de azóta kilépett, és most az Angerseedben játszik. Patrik-Adrián Antal szintén gitározott a bandában, de ez a szerep jelenleg a Zolié. Egyébként Zolival ketten indítottuk újra a Decayt hat évvel ezelőtt, még akkor Baalanar néven, amely az egyik legrégebbi dalunk címe is.

Franky: Engem 2016-ban kért fel Goat, hogy bőgőzzek a Decayben. Rögtön azután fel is léptünk a Negură Bunget előtt, ami jó élmény volt.

Goat: Nagy Leventével (Igfon) is együtt dolgoztam korábban, akivel a legtöbb dal született. Őt nagyon tisztelem, mert ott segít nekünk mindenben, ahol csak tud, viszont a Decay jelenleg három emberből áll. Bár kicsit pesszimista vagyok, azért remélem, hogy Franky és Zoli stabil tagoknak mondhatók.

Franky: Jelenleg olyan dobost keresünk, akivel hosszú távra tervezhetünk, és akivel koncerteket is adhatunk, én azonban bizakodó vagyok, hogy megtaláljuk a megfelelő képletet egy erős formáció kialakításához.

Visszatérve a lemezre. Ti magatok hogyan vélekedtek róla?

Goat: Én 99%-ban elégedett vagyok azzal, amit összehoztunk.

Franky: Természetesen, én is jó véleménnyel vagyok róla, de már most érzem, hogy a következő lemez ennél is jobb lesz. Főleg, hogy a lemezfelvétel során rengeteg új dolgot tanultunk, és sok problémával most szembesültünk először. A lemez bizonyos részeinél úgy érzem, másképp kellett volna csinálnunk dolgokat, de ez természetes. Azt azonban tapasztaltuk, mennyire fontos már előre ismerni a munkamenetet és a lehetőségeinket, és ez a következő lemeznél már előnyt fog jelenteni.

Goat, egyik korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy a zenekar tagjai egészen különböző műfajok felől érkeznek, és a Decay mintegy tölcsérszerűen teremt ebből egységet. Tulajdonképpen milyen zenék inspirálják a zenekart?

Goat: Franky a korai súlyos doom/death anyagokban érzi igazán otthon magát, Zolinak a Children of Bodom az egyik nagy kedvence, ő a dallamosabb dolgokat szereti, meg persze sok minden mást is. A magam részéről, számos egyéb zenekar közül elsősorban a Carcasst emelném ki, mert a Necroticim… lemezen számomra etalon dalszerkezeteket hallani. Ugyanúgy van bennük lassú, zúzós riffelés, mint gyors blastbeatek és dallamok, ami számomra a Decayben is szempont. Semmiképp sem akartam olyan zenét készíteni, ahol egyoldalúak a nóták. Ha szemfüles vagy, néhol feltűnik egy-egy Sepulturára vagy Slayerre emlékeztető momentum, szóval a hatásaink érezhetőek. Természetesen mindenki azt tesz bele a dalokba, ami szerinte belefér, viszont a változatossághoz mindig is ragaszkodtam.

Hogy működik a dalszerzés ebben a csapatban és ki határozza meg a minőségi sztenderdeket?

Franky: Az ötletek, a dalok elsősorban a gitárostól és a dobostól származnak, viszont ezt követően mindannyian elmondjuk a véleményünket. Javaslatokat teszünk, vagy adott esetben segítünk kiválasztani a megfelelő változatot. Lényegében a zenekar együtt dönt arról, hogy mi az, amit jónak tartunk, és mi az, amit el kell engedni.

A lemezen megfér egymás mellett a melodikus black metalba ágyazott To Survive the Time és a fogós death metal riffekken alapuló For a Seizable Reality. Sőt az utóbbiban egy prog death-re jellemző modern szóló is hallható. Mi dönti el, mi lehet Decay és mi nem? Vannak tudatos zenei korlátok, amelyek közé be kell férnie a daloknak?

Goat: Nem igazán. Én például a korai Kornt és Rammsteint is nagyon szeretem, és mozgatja a fantáziámat, hogy ezeket a zenei stílusokat ötvözzem a brutális death metallal. Szóval, nekem ez a válaszom erre. A dalok szerkezetén kívül nincsenek korlátok.

Franky: Nézd, mindannyian sok féle zenét hallgatunk, és mindenkinek megvan a kedvenc műfaja, a heavy metaltól az atmoszferikus zenékig. Ezek tudat alatt visszaköszönnek a szerzeményeinkben, de nincs célunk meghatározni, hogy a Decay milyen műfajt játszhat, ahogyan másolni sem szeretnénk tudatosan senkit. A lényeg, hogy gördülékeny és természetes legyen az alkotási folyamat. Inkább azt mondanám, hogy ösztönösen érezni kell, mi alkot egységet egy lemezen. Ráadásul úgy, hogy egyúttal megőrizze az ember a dalok személyiségét is.

A lemez felvételeivel milyen élményeitek vannak?

Franky: A felvételek idején rájöttünk mekkora jelentősége van annak, hogy zenészként teljesen felkészülten lépj be a stúdióba, és hogy legyen egy türelmes ember melletted, aki addig kitart, ameddig meg nem valósulnak az elképzeléseid. Volt, hogy egy három perces dal felvétele egy teljes napi munkánkba telt, viszont két-három nap pihentetés után ismét meghallgatva már nem voltam vele elégedett, úgyhogy bizonyos részekkel újabb órákat kellett dolgoznunk. De ennek csak így van értelme.

Goat: A dalokat egyébként a G-Rock stúdióban vettük fel, néhány részlettől eltekintve, amiket otthon. Ami pedig a hangzást illeti, a Loud Rage javasolta, hogy hagyjuk meg a nyers vokálhangzást, Zoli pedig a zene kidolgozottabb, profibb megszólalására voksolt. Szóval, igyekeztünk egybeforrasztani ezt a két dolgot.

A Loud Rage-től milyen visszajelzéseket kaptatok?         

Franky: A visszajelzések rendszeresen érkeztek Adriantól (Adrian Dan, a Loud Rage Music tulajdonosa – szerk.), és a végeredmény is nagyon tetszett neki.

Goat: Én is úgy érzem, hogy a lehető legpozitívabb feedbacket kaptuk. 2018-ban megjelent a Brand New Nails című EP-nk, és szerencsére a Loud Rage látott benne fantáziát, annak ellenére, hogy nagyon gyenge a hangzása.

Fontos volt, hogy az EP dalai a nagylemezre is felkerüljenek?

Franky: Mi eleve nagylemezre szántuk azokat a dalokat, tehát az EP egyébként is csak egy előzetese volt egy közelgő stúdióalbumnak. Annak ellenére, hogy az EP hangzása egyáltalán nem volt jó minőségű, fontos volt, hogy létezzen rögzített anyag, amiből kiindulhatunk. A nagylemezen azonban rengeteget dolgoztunk, mert profi végeredményt akartunk.

Szerintetek mi kell ahhoz, hogy egy feltörekvő csapat nagyobb kiadóhoz kerüljön?

Franky: A zene minőségén túl, mindenképpen konstans aktivitásra és rengeteg befektetett energiára van szükség. Temérdek zenekar van, és ma már jó minőségben rögzíteni valamit, vagy hangszerekhez hozzájutni nem olyan nagy dolog, mint régen. A hobbizenélést új szintre kell emelned a befektetett idő és erőforrások terén, hogy egyáltalán esélyed legyen nagyobb kiadókat megcélozni. Rettentő komolyan kell venned az egészet, és minden lehetőséget meg kell ragadnod, koncertek terén is.

Goat: Nekünk például hatalmas dolog volt a Coroner előtt fellépni.

A Covid időszak előtt nyilván voltak koncertjeitek, de mi a helyzet a jövővel? Elcsíphetünk titeket élőben?

Franky: Én nagyon szeretném. Reméljük a megfelelő felállás is kialakul hamarosan, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon.

Goat: Én nem igazán élvezem a koncertezést, mert nem szeretem a tömeget, viszont egy csomó felkérést kaptunk már, úgyhogy lesz koncert. Jobban kedvelem az egyedüllétet, vagy azoknak a társaságát, akik nagyon jól ismernek.

De azért a turnézás szóba jöhet, nem?

Goat: Persze! A banda érdekében mindenben benne vagyok.

Franky: Nyitottak vagyunk minden lehetőségre.

Goat, mesélnél a Decay szövegeiről? Milyen gondolatok foglalkoztatnak?

Goat: Én magyarul írok szöveget, mert így jobban ki tudom fejezni magam, és egy Thomas nevű fickó fordítja őket angolra. Azonban én gondolatfoszlányokat írok le, szavakat. Nézd úgy, mint egy bárányfelhőt; rád bízom, hogy mit látsz benne. Számomra persze megvan a saját mély jelentésük, de ezek személyes dolgok. Thomasnak azonban szabad kezet adtam, szóval volt olyan szöveg, amelyet a hatás kedvéért történetkeretbe foglalt.

Konkrét filozófiát szeretnél közvetíteni, vagy csak hagyod, hogy a zene, a világ hasson rád?

Goat: Nem beszélnék konkrét filozófiáról. A szövegekben lévő közös motívumok azonban léteznek, ami a természet szeretetére, a halálra, a hanyatlásra (decay), sötétségre és okkultizmusra terjednek ki.

A szójátékon túl, mit jelent számotokra az album címe?

Goat: Már régóta a fejemben motoszkált ez a cím. Az emberek azt mondják, minden jó az Istentől jön, és minden rossz az Ördögtől, és ez a kettőség jut eszembe a cím hallatán.

Franky: Szerintem harmóniában van azzal, amit zeneileg összehoztunk az albumon. Nekem kimondottan a thorn–men–thorn értelmezés tetszik benne.

Ti fontosnak tartjátok egyébként, hogy szövegekkel hallgassatok zenét?

Goat: Nem, nem igazán. Régebben érdekeltek a szövegek, de most inkább úgy látom, hogy a zene a lényeg. Ha rajtam múlik, nem is publikáltam volna a Decay szövegeket.

Franky: Számomra fontos volt, hogy képben legyek Goat szövegeivel, mert annak alapján körvonalazódott bennem, milyen hangulat illik jobban a zenekarhoz. Azonban más megközelítésből nézve a dolgokat, az Obituary nem is írt szöveget az első lemezükhöz, és úgy sem maradt senkinek hiányérzete az albummal kapcsolatban. Tehát annak ellenére, hogy a szövegek által közvetített üzenetet fontosnak tartom, pusztán az emberi hang elég kell, hogy legyen a kívánt érzések megteremtéséhez.

Beszélnétek kicsit a belső motivációról, inspirációról?

Franky: Én a művészet világában dolgozom a zenekaron kívüli hétköznapokban is. Grafikával, festészettel foglalkozom, szóval a művészi megközelítés, az ötletek gyakorlatba ültetése nem okoz számomra fejtörést. Számomra könnyű volt a vizuális kompozíciót a zene nyelvére fordítani, viszont nem tudom megfogalmazni, hogy mi inspirál, ezek illékony, kevésbé kézzelfogható dolgok.

Goat: Nézd, ha alkotsz valamit, attól valamennyire halhatatlannak érzed magad. Lehet, hogy két év múlva meghalok, viszont előfordulhat, hogy valaki 50 év múlva ír majd véleményt egy lemezünkről, szóval ez a tudat jó érzéssel tölt el. Emellett, én mindig is ki akartam fejezni magam, és olyan lemezt szerettem volna létrehozni, amilyet én is szívesen hallgatok. Engem ez motivál. Nem akarjuk feltalálni a spanyolviaszt, csak jó lemezeket készíteni.

Az albumot milyen formában lehet majd beszerezni?

Goat: Digitálisan és fizikai formátumban is. Meg lehet rendelni a kiadótól, illetve le lehet tölteni a Bandcamp-oldalunkról is, de a koncerteken is be lehet majd szerezni a CD-t.