Cserfalvi Töfi Zoltán – Interjú a hangok mesterével (1./2 rész)

Winci

2021. október 19.

0

Az olvasó tudja, hogy a Fémforgács a rock-metal underground híroldala. A mélyebb anyagok alapjában véve karcos stílusokat igyekeznek bemutatni, ám az underground jegyében együtt élő stílusok friss bandáinak újdonságai és a széles zenei irányzaton belül a valamikori úttörőinek anyagairól is hírt adunk. Ez utóbbi okán és a korong tíz éves jubileumának apropóján ástuk ki nemrégiben a Chronology – The Eye of Time című drágakövét a föld alól.

Az album kitalálója és a megszólalásért jelentős mértékben felelős gitáros Cserfalvi Töfi Zoltán szívesen állt a Fémforgács olvasói elé, hogy meséljen erről a kalandról és a hazai metal színteret tagadhatatlanul befolyásoló szerepéről. Az interjú első részében javarészt a Chronology-albumról beszélgetünk. A második részben több szót ejtünk a hangokról és a hangzásról, sőt azt is megtudjuk, hogy mire készül a hangok mestere.

Különös zenei kalandot nyújtott számomra a Chronology újrahallgatása. Az olvasóknak elárulhatjuk, hogy tulajdonképpen ezáltal kerültem veled kapcsolatba. A téma, mint konceptalbum kitalálójaként, (Boros Béla mellett) a zene javának szerzőjeként és az album mondhatni szülőjeként (nem elfeledkezve a többiek érdemeiről sem, persze – ld. az albumajánlót itt) neked milyen érzés, hogy a hallgatók tíz év múltán is kíváncsiak erre a korongra?

Nagyon jól esik, ha valaki manapság is hallgatja. Egy zenész számára mindig az egyik legnagyobb öröm, ha érdekesnek találják a zenéjét. Ezzel a lemezzel egyébként az a furcsa helyzet állt elő, hogy ezt még én is előveszem néha, pedig nem szoktam a saját dolgaimat hallgatni, ha már egyszer elkészült és megjelent. Ezzel a lemezzel mégis úgy szoktam járni, hogy ha belehallgatok, akkor könnyen benne maradok és végig pörög az egész.

A számomra ez az album biztosan a legjobb magyar lemezek krémjéhez tartozik. És a több ezer CD-nk között, most „leporolva” (nem, nem, csak átvitt értelemben!) ismét hónapokon át fogom hallgatni a nemzetközi albumok között is. Te mennyire érzed időtállónak a muzsikát?

Ez a lemez sosem akart trendi lenni semmilyen szempontból sem. Sem hangzásban, sem hangulatban, sem a zenei megoldások, vagy a hangszerelés tekintetében. A fiatalkori, ’80-as évekbeli hatásaink elég rendesen benne vannak. Ha úgy vesszük már a megjelenése napján „elavult” volt és mint ilyen elég időtálló, mert ennél elavultabb már nem lesz.

Kell, hogy egy zene ma is – a közreadáskor – frissnek hasson? (Magyarázat: A Maiden-Helloween-Malmsteen-Blind Guardian hatások mellett kialakított saját zenei világában megjelenik pl. a Deep Purple Perfect Strangers/House of Blue Light-korszakából ismert új-Hammondos hangzásvilág is az Evil Eye-ban, pl., amit az utóbbi másfél évtizedben új bandaként nem is elevenít fel senki.)

Sosem gondolkodom ilyen dolgokon, amikor dalokat írok. A legfontosabb mindig, hogy nekem tetsszen. Aztán, szerencsés esetben másnak is tetszeni fog és akkor mindenki örül. A Bakancsos-EDDA az egyik lenagyobb kedvencem volt, már  12 éves koromban is, úgyhogy már akkor jelentős Hammond-hatások értek, de később Deep Purplet is hallgattam egy időben, nem is beszélve a régi P.Box- és P.Mobil-lemezekről, ahol szintén hangsúlyos szerepe van a Hammondnak. Manapság pedig a Mobilmánia-lemezeken és koncerteken találkozom vele, szinte nap, mint nap. Metal zenékben persze nem túl jellemző a használata, így pl. Lady Macbethes dalaimban egyáltalán nem volt. A most készülő Töfi 50 lemezen (lassan már Töfi 52 lesz belőle) viszont jó pár dalban előkerül.

Jól gondolom, hogy az önmegvalósítás mellett a Chronolgy – The Eye of Time lemezét egy nemzetközi megmérettetésnek is szántátok?

Igen. Mivel az Iron Maidnemmel elég sokat koncertezünk Európa-szerte, így eleve nemzetközi produkciónak szántuk. Ezért is lett angol nyelvű.

Meddig sikerült eljutni vele? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Nagyon jó kritikákat kaptunk külföldön is. Egy amerikai rádió egyszer le is játszotta a nagy részét egy műsorban, vagy talán az egészet is. A közönségünknek is tetszett. Komoly eredményeket viszont csak úgy lehetett volna elérni, hogy ha rendszeresen nyomjuk a dalokat koncerten. El is terveztük, hogy két dalt beveszünk a Maidnem-repeortárba, de épp akkor történt, hogy koncerthangmérnökként is elkezdtem dolgozni és egyre kevesebb Maidnem-bulin tudtam ott lenni. Így ez terv már nem valósult meg.

Őszinte rácsodálkozással kérdezem: komolyan gondoltad-gondoltátok, hogy a Denevér Stúdió és az Európa szerte népszerű Iron Maidnem működtetése és a többiek saját zenei tevékenysége mellett egy turnékra vállalkozó modern NWOBHM/power metal stílusú bandaként be tudjátok járni ezzel az anyaggal kontinenst, vagy a világot?

Két lábban jártunk a földön ezzel kapcsolatban, szóval nem voltak irreális elképzeléseink, de azért álmodozni persze lehet néha. Egy jó lemez önmagában édeskevés a boldoguláshoz. Kell hozzá egy rakás pénz és egy jó adag szerencse is, ha komolyabb sikereket akar elérni az ember, ez egyértelmű. Ha úgy hozta volna az élet, hogy lehetőséget kapunk egy nagyobb turnéra, akkor valahogy biztosan megoldottuk volna a munka és a család mellett, ahogy mások is megteszik, de tudtuk, hogy ennek nem sok realitása van, így aztán nem is nagyon törtük ezen a fejünket.

A remaster változat a számomra azt sugallja, hogy ezzel az anyaggal még van tervetek. Jól gondolom?

Igazából csak annyi történt, hogy valahogy mindig elmaradt a lemez YouTube-ra történő felrakása, de a megjelenés 10. évfordulójára ezt mindenképpen pótolni szerettem volna. Ha már elővettem, akkor kapott egy új masteringet. Kicsit teltebb lett a hangkép, de nagy változás nem történt, nem kevertük újra az anyagot. Egyszer talán lesz második lemez is, ha jut rá időnk, de most még nincs napirenden.

A zenei anyag meglehetősen sziporkázó. Ekletikusnak semmiképpen sem mondanám, mert nagyon is megtervezettnek hat. De rengeteg ötletet dolgoztatok fel benne. Sok-sok motívum, ritmusváltás, a visszatérő elemek is gyakran új köntöst kapnak, mint a klasszikus zenében. Kellett egymással, vagy magaddal kompromisszumot kötnöd, vagy ez a lemez pont olyan, amilyennek elképzeltétek?

Mivel abban szerencsés helyzetben voltunk, hogy a saját stúdiómban dolgozhattunk, csaknem korlátlan ideig, nem nagyon kellett bármiben is kompromisszumot kötnünk. Illetve hát abban az egy dologban azért igen, hogy amikor jött egy munka, akkor ezt mindig félre kellett tenni, így csak a nyugisabb időszakokban tudtunk vele haladni. Valóban alaposan kidolgozott lemez, de meglepődnél, ha tudnád, hogy mennyi improvizáció van benne. Nem csak az összes gitárszóló, hanem komplett zenei témák, kiegészítő dallamok is. Még a gitárszintiket is úgy vettem fel, hogy akkor felvétel indul és majd lesz valami.

Igen, meglepődtem. Most egy zenehallgató kérdez: az élő játék begyakorlásához mennyire nehéz az ösztönösen, improvizatívan feljátszott szólót leszedni és begyakorolni, hogy koncerten majd azt halljam, ami megtetszett a korongon?

Néha nem egyszerű, de azért ezt ne úgy képzeld el, hogy feltolok egy szólót teljesen spontán és akkor az úgy is marad a lemezen, hanem felimprózok mondjuk tíz sávot és abból összeszedem a legjobb ötleteket, legjobban sikerült részeket. A Maiden-szólók is hasonlóan készülnek és nálam is ez vált be leginkább. 2-3 óra simán el tud menni egy-egy szólóra és közben csiszolódnak a részek, meg részben rögzülnek is. Sokkal nehezebb volt néha a dalírás során feldemózott témákat leszedni, mert gyakran van az ötleteimben valami kis furfang, amire később nem mindig emlékszem, hogy pontosan hogyan is csináltam és akkor törhetem fejem.

A beszélgetés második része október 26-án olvasható a Fémforgácson.