EP sorozatunk újabb adagjában megint csak az underground szélsőséges perifériájáról válogattunk. Két necro-sound hangzású banda az USBM igazi szellemét engedi ki a palackból, ami után belelazulunk a pörgősebb alter-desert rock és hardcore-punk aktuális politikai – társadalmi pofátlanságába. A végre pedig kapunk egy kis thrash metal utánpótlást.

A texasi black metalos Skotose az igazi USBM szellemét hordozza. King of Human Sacrifice címet fiselő demója a black és death metal, a punk rock és a nyers black’n’roll ördögi manifesztációja, amit csak még ördögibbé tesznek sorozatgyilkosságról, sátán imádatról, öncsonkításról, kannibalizmusról, szado-mazochizmusról és egyéb rémségekről szóló dalaik. Öt tételes anyaguk sivár, koszos necro-sound hangzását csak a tremoló-tépő éles szólóik szárnyalják túl, ami éles késekként karcolják koponyánk belsejét. A klasszikus black metal rajongói az bokájukat is le fogják hugyozni e szerzemények hallatán. Mellékelten még egy kis háttér infó, ami a demójuk mellé érkezett: A Skotose 2019 legsötétebb éjszakáján született a texasi Georgetownban, Darren Cowan basszusgitáros és a metal újságíró Carl O’Bier énekes-gitáros által. Hozzájuk 2020 őszén, amolyan beugróként csatakozott Longpig a dobos, akinek házistúdiójában rögzítették bemutatkozó demójuk anyagát. Eredetileg kilenc dalt rögzítettek,  amelyeket későbbi nagylemezükhöz tartogatnak.

Az egyszemélyes Forest Thrall szintén az USBM vonalait nyargalja meg. I címet viselő EP-jének öt tétele az okkult black metal azon nyers formáját hozza, amiben a torokmetszett ének mellett a rituális csatadoboké és a metszően hidegrázó tremolós szólóké a főbb szerep. Mindezen vehemenciát némileg a közép tempós doom, illetve death metalos jegyekkel csillapítják, de igazából a ’90-es évek zord feketesége süt a zenéjükből. Szövegeikben a jól bevált, klisé ízű témák: pogányság, mágia, kecskevér…stb dominálnak. Összességében egy éjsötét mocsok anyag, amitől a BM rajongók simán elmennek.

A Karma Vulture egy power trió Tennessee-ből. Négy dalos Death By Comfort EP-jükből sütnek a laza, pörgős, egyben dallamos sivatagi riffek, amik grunge, a klasszikus rock, a pszichedelik és a modernebb alternatív rock jegyeivel keverednek. dalaikban simán lehet párhuzamot a Monster Magnet rockosabb, vagy a Queens Of The Stone Age desert rock stilusa, hatásai között. Igaz túl misztifikálva nincs benne semmi… de amit kell azt oda raktak.

Első EP-jét hozta a norvég hardcore-punk / matalcore Utflod. Annak ellenére, hogy a csapat múltja 2011/11-re nyúlik vissza eddig jószerivel csak single dalokat attak ki, melyekben az aktuális politikai és társadalmi helyzetet állítják előtérbe. Így van ez négy dalos Undergang EP-jük esetében is. Dalaikat, amiket átitatnak düh és frusztráció kétségbeesett hangjai a ’80-as évek agresszív punk és hardcore (Black Flag, Minor Threat) hulláma fűti, amit némileg a black, metalcore és djent hatásaival nitróztak meg. Mindezek eredményeként egy jó kis pörgős cuccott tettek elénk.

A Good Day To Die címmel jelentette meg hatszámos bemutatkozó EP-jét az ír thrash metalos Expedition. A fiatal metal mániákuson leginkább a ’80-as évek nyers, hardcore és punk keverékű thrash vonalát létesítik előnyben. Dalaikat hallgatva olyan érzéseink támadnak, mintha a Metallica – Kill ‘Em All, vagy a Master Of Puppets albumáról lemaradt, eddig ki nem adott tételeit hallgatnánk. A gitárok feszesek és dallamosak, a dob keményen ütnek és az egészben izzik, lüktet az ősi agresszív erő, aminek hatására a műfaj rajongói boldogan könyvelhetik el, hogy van méltó utánpótlás.