Már a nyakunkon lógnak az ünnepek, na meg a megfeszített. Hogy egy kicsit feltüzeljük a lelketekben a készülődés tüzét elhoztunk az underground világ öt újabb remekművét. A kínálat most is széles, akár a karácsonyi vacsora… semmi diéta, csak fajsúlyos, zsíros, cupákos riffek és nyomort megülő nehéz döngölések, ami mellé a tömény és a sör tökéletes kiegészítő.

A mikulás portyája után párnappal jelent meg HM 2 pedálok által vezérelt old-school death metalban utazó hazai Deprived Of Salvation új EP-je. When Stones Bleed címmel ellátott mini-lemezükre 4 vadonatúj dal és egy régebbi, a The Era Of Disdain újrakevert – masterelt változata került fel. Akik ismerik a bandát, azok jól tudják mire is számíthatnak a ’90-es évek göteborgi extrém metal hangulatát vissza hozó csapattól. A kezdősként hallható Heart Of The Abyss vészjósló nyitány után egy mázsányi vérzuhatag és húscafat ömlik a nyakunkba. Ez a (mondhatni) jellegzetes, dallamokban gazdag fűrészgépes aprítások tovább folytatódnak az EP további dalaiban, amiket most talán egy kicsit jobban megspékeltek az amerikai DM vonal gyilkosabb kaszabolásaival, az extrémebb hatású blastbeat halálvágtáival és a modernebb prog-death hatásaival. Boris hangjában most is ott van halálgyalu. Hörgéseivel és dallamaival végig szántja az egész anyagot.

Efi Eva és Alex Despotidis tavaly alapította meg a melankolikus hangzású, Euphrosyne nevű post-black/melodic black/doom zenekarát. Még ez évben kihozták Thorns Above The Skies című bemutatkozó anyagukat, amit a november végén megjelent Keres címre keresztelt hét tételes EP-jükkel folyatattak. A szaxofon bús búgásával megspékelt bevezető (Black Opal) után elemi erővel támad ránk a tipikusan black metalra jellemző témák és vokálok. Mindezt felváltja a lamentáló csend, ami beborít mindent maga körül. Efi Eva tiszta éneke, suttogásai kifejezetten kislányos, fiatalos hangszíne remek kontrasztot alkotnak a torkából feltörő torz, igazán fájdalmas nyomot hagyó ordítós károgásával, amit sokszor a gitárok shoegaze / doomgaze lebegésű ábrándozásai kísérnek a végtelenségig. A témáik gyakrabban váltakoznak különféle hangulatot árasztó atmoszférákká, amik az egész félórás anyag hangulatát jelentősen meghatározzák. Összességében az egész olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, a melankólia különböző árnyalataival megvilágítva.

(Crissz93 / Armand)

A Bay Area-i crossover thrasher Doomsday eddig egy EP-vel és egy demoval örvendeztették meg a stílus rajongóit. A gördeszkás punkok fellegvárában bőven gyűjthetnek inspirációt, ennek eredményeként adták ki újabb EP-jüket Depictions Of Chaos címmel. A kislemez 20 percnyi féktelen dühébe hat dalt sűrítettek bele. Egy rövidke akusztikus nyitány után egyből az arcunkba másznak a paraszt hardcore és a suttyó thrash metal jellemző riffei, illetve a két stílusra jellemző, tomboló energiák. Dalaikban egymást követik a faszábbnál, faszább szólók és a fogós utcai témák, amiket nem bízták a véletlenre a dolgot, ugyanis háromgitárossal és pár vendéggel oldották meg ezeket. Az egész EP kirobbanó, lendületes, egy igazi arcgyalu.

(Crissz93 / Armand)

Egy igazi sötét riff masszát zúdít a nyakunkba a Bangladesi blackened sludge Darkfoil. A banda a napokban adta ki Chasing The Dragon Or Going Down The Line című debüt EP-ét, amir három megfeketedett, gonosz hangzású iszapos tétel került fel. Az anyagot 11 perces címadó daluk raw black metalos károgással tarkított vészterhes, nehézsúlyú sludge/doom dagonyája nyitja meg. ha szereted a derékból bólogató középtempós szabbatista sötétséget az a dal abszolút nyerő lesz nálad. A következő Snort Me To The Moon, már egy desert rock vonalas szálon pattog, de azért a megfeketedett iszapkalapácsok jócskán meg maradtak még, sőt a végére még egy kaotikusabb, gyengédebb simogatású blastbeat csokor is az arcunkba mászik. Zárásnak a doom/sludge/stoner vonalas kanadai Dopethrone egy feldolgozását, a Darkfoil-t kapjuk meg (erről is kölcsönözték a nevüket), aminek mocsaras fortyogásai mellé egy kis pszichedikus szólóval megtámogatott slukkot is kapunk. Szívjátok jó mélyre!

A német Outburst a ’80-as évek tipikus germán speed/thrash metalját hozza. Négy tételes With a Vengeance dalaiból árad a sörszag és a korszak szellemisége. Az egész egy korrekt időutazás, vagy inkább egy a hidegháborús időkből itt maradt agresszív bomba. Koszos, nyers, még hangzásában is a műfaj fénykorát idézi. Itt gitár hero szólókra túlzottan ne számítsatok (egy-két kivételtől eltekintve), helyettük inkább gyors témaváltásokkal teli riffeket és mosh őrületet kaptok, amiket néhol poweres akkordokkal lágyítottak. Dalaikat hallgatva sorra köszönnek vissza a germán thrash (S.D.I. Kreator, Destruction) klasszikus vonalai… egyszóval ATOM THRASH!!!