E heti EP sorozatunkban a finn underground néhány, pontosabban három csapatának, előadójának friss anyagát hoztuk el. Elvégre rokonlelkek vagyunk velük. Ők is olyan mélabúsak, piásak, mint a magyar nép. De lesz azért más is. Szóval,ha magányos, vagy épp bánatos vagy, és esetleg szuicid hajlamaid vannak, de a kutya sem hallgat meg. Hallgass Jimmyt! Ha pedig minden okés az életedben, itt van tőlünk neked bónuszba, terápiás céllal EP sorozatunk öt újabb gyöngyszeme, ami garantáltan beragyogja tyuxaros életedet!

A finn származású multi-instrumentalista Tuomas Kauppinen által működtetett Nobody nevű projekt 2020 óta örvendezteti meg rajongóit egyedi atmoszférájú akusztikus black metal muzsikájával. Legutóbbi kiadványa a január 5-én megjelent Father of Lies című EP-je, amin egy pszichopata isten megtévesztő, gyűlölettel és félelemmel tápláló hazugságait tárja elénk. „Olyan ő, mint a mindennapjaink prédikátorai, politikusai.” – mondja hasonlatában. Dalai alapjait most is az akusztikus gitárra írt témái adják, amik mellé bejön még egy-egy rozsdásabb country hangzása és a folk zene egyéb hatásai. Némelyik ballada, némelyik valcerszerű hangulatot áraszt enyhén jazzes fenhanggal. Hogy mi is ez valójában? Azt mondanám, hogy kortárs satanic folk, aminek meg van a maga hangulata… és aminek a hangulatára rá is kell hangolódni.

December végén Csak l​é​lek címmel adta ki második EP-jét a dallamos alter-grunge rock vonalán mozgó Free Houdini! trió. A budapesti zenekar kislemezére hat könnyed, az ezredfordulós hazai alternatív hatásait (Nyers, Hiperkarma, Heaven Street Seven, stb…) hozó szerzeményt tett fel. Dallamokban gazdag, gitárcentrikus zenéjüknek leginkább az indie-gitárpop, a grunge és a dark rock korai lagymatag merengéseié – amit akár shoegaze-nek nevezhetünk – a főbb szerep. Viszont túlzott szófordulatokat és mondanivalót nem igazán hordoznak a dalaik… nekem sajnos hiányoznak belőlük azok az elgondolkodtató üzenetek, magasabb érzelmi szintek, melyeket például a kortárs Esti Kornél, vagy a Tündérvese közvetít. Nálam az EP gellert kapott, de remélem másoknál célba ér.

A Throat Locust egy friss, 2022 nyarán alakult death/groovy formáció Texasból. A Dragged Through Glass tehát az első demójuk, amire három olyan tétel került fel, amiktől a pofám is leszakadt. Az indító Death Lurker egy laza, csípőből hozott death/thrash/groove téma, amit a Six Feet Under és a Gatecreeper legénysége is megirigyelhet. Ezt követi a kissé őrjöngősebb mosh pit Corruption end Greed és a hasonló szellemben fogant, de már a brit DM (Bolt Thrower) hatásait is felsorakoztató Axe Grinder, ami címében, de riffei tekintetében egy igazi kaszaboló darab. Egy igazán kiváló bemutatkozás! Remélem hamarosan már egy nagylemezt hoznak.

A melo-death hagyományait őrző finn Admire the Grim a tegnapi nap során adta ki Rogue Five című debütáló EP-jét. A bandát öt barát alapította meg 2021 elején és rá egy évre Storm the Barricade címmel adták ki első kislemezes dalukat, amivel le is fektették zenéjük alapkövetit. EP-jükre 4 dallamokban gazdag a svéd és a finn melo-death (korai In Flames, Nemecic, Children Of Bodom) vonalától ihletett nótájuk került fel, melyeket a banda rekedtes hangon hörgő énekesnője, Katri Snellman tolmácsol nekünk. Ütős, kemény „a műfajt tekintetében sablon” dalokat kapunk tülök, amik a heavy, valamint a goth jegyeit is hordozzák.

Zárásként pedig ismételten egy finn banda. A rideg black metalos Licht des Urteils január első napján tette közzé év indító két dalos mini-lemezét. Az okultista és túlvilági témákkal foglakozó csapat tavaly novemberben hozta ki Uhraamo című debüt-albumát, aminek folyatatásaként adták ki szóban forgó két dalos Cavum Nigrum Nex anyagukat. Az EP főcélja új énekesük Scorpio bemutatása, ugyanis a debüt-lemezt feléneklő VV időközben elhagyta a csapatot. Nyitányként a sejtelmes atmoszférákból kibontakozó The God Eater érkezik a maga modern felfogású, nordikus, valamint a brit vámpír metal neo-romantikusnak mondható szellemiségével, ami leginkább Scorpio euforikus, hisztérikus egyben teátrális énekhangjából, valamint mélyről jövő hörgéseiből adódik. Az ezt követő Warrior Phoenix hasonló felépítése, bár itt egy kissé puritánabb, nyersebb a gitárok megszólalása. A két szerzemény, egy amolyan tipikus finn black metal eposz szerepben tetszeleg.