The Naked And The Dead
Helyszín: Kultiplex
Időpont: 2007.05.30 Szerda 19:00
Koncert: Circleshine, Slowmotion Apocalypse, Nightrage, Mnemic

Ezzel a bulival úgy voltam, hogy ha lesz, akkor miért ne menjek el rá. 🙂 És nem is bántam meg.
Lassan már megszokom, vagyis már meg is szoktam, hogy egyedül járok a koncertekre, csak a várakozást kell még szokni. Pedig szándékosan nem is 7-re értem oda, hanem háromnegyed 8 körülre, de akkor még közel nem volt zenélésnek nyoma. Aztán megpillantottam a fellépők idejét, és láttam, hogy 20:10-kor fog kezdődni a parti.
Látásból volt pár ismerős arc, akiket a Haunted-on is láttam, illetve a Metalchamp-en, már amire emlékszem belőle. 🙂

20:20 tájékán a Circleshine kezdte a bulit, aminek ez volt az első koncertje. A srácok másodállásban nyomatják a zenét ebben a zenekarban. A BPRNR nagyon tolta őket, hogy kötelező a megjelenés, és hasonló szövegek. Nem tudom, hogy mire alapozta ezt a döntését. Ez a vonal már nagyon telítődve van. Idoru-hoz, és Lights Go Out-hoz hasonló zenét játszottak. De túlságosan érezhető volt a másolás. Többek közt ez se jött be a zenéjükben. Az illendőség kedvéért azért csináltam rólik egy képet. 🙂
Azért sok sikert kívánok nekik, hátha egyszer bejön az, amit csinálnak. Mindenesetre indulásnak nem volt rossz a Mnemic előtt játszani. Persze köszönhetően a BPRNR-nek.
4-5 röpke szám eljátszása után egy kis átszerelés következett, mint mindig. 🙂

És a húrok közé csapott a Slowmotion Apocalypse. Az olasz csapat igazi tehetségekből áll: To/Die/For és Slapsticks tagokból áll, valamint többek között Thomas Lindberg az egykori At The Gates énekes is megfordult náluk, igaz csak lemezen. A 2002-ben alakult zenekar igazán lendületesen kezdte a bulit. Az első sorok rögtön tömve lettek. 🙂 Dallamosabb death metaljuk egyszerűen eltemetett, engem biztosan. Személy szerint core-os beütést is vélek felfedezni, de ez csak jobbá teszi a zenéjüket. Eddig 2 nagylemezzel rendelkeznek, az első 2005-ben jelent meg My Own Pirate Armageddon, a másik 2007-ben Obsidian címmel. Emellett egy 2002-es demot is kiadtam, amin 3 szám hallható.
Az új album átlag feletti számait eljátszották, sajnos a sorrendet nem tudom, mert már régen volt, de egy kis ízelítőnek: Fuel For My Hatred, Back From The Grave, Portrait Of A Lie, Burial.

Nagyon élvezhető volt a koncert, a színpadi produkció is a helyén volt. Páran pogóztak is, majd egy srác bemutatta a mosh-kultúráját, ami a többieknek nem tetszett, mert mindig ők kaptak. talán irigykedtek is rá. A játékidejük fél óra és 40 perc közé esett.

Őket követte a svéd/görög Nightrage, akiket nagyon vártam, mert hallottam, hogy Thomas Lindberg náluk énekel. Aztán amikor a színpadon megláttam, akkor kezdett bennem mocorogni valami, hogy talán mégse az, akinek gondolom. A mostani énekes Jimmie Strimell – aki a képek alapján, és a honlapon található kép alapján nem azonosítható be könnyen -, egy rendesen kigyúrt ember, egyedi mozgáskultúrával. Olyan durva fejeket nem vágott, mint Dolving a Haunted-on, de közel járt hozzá. 🙂

Három nagylemezük jelent meg eddig: Sweet Vegeance 2003, Descent Into Chaos 2005, és a New Disease Is Born 2007-ből. Szinte csak az utóbbi két lemezről játszottak számokat. Mint megtudtam, Lindberg a második albumnál volt a tagjuk. A számlista a következő volt: Death-Like Silence, Encircle, Descent Into Chaos, Scars, Scathing, Poem, Reality vs. Truth, Being Nothing, Phantasma, Macabre Apparation, The Tremor.

Nagyon ütős, dallamos thrash-death metalt játszanak, amit leginkább a Vale Of Tears-hez tudnék hasonlítani. Nem minden számot, de a felét biztos. Az énekestől megtudtam, hogy az egyik gitárosuk mindössze 19 éves, és a turnébuszon, és szabadidejében jártak az ujjai a gitáron, amíg mások ittak, és poénkodtak. Nagyon közvetlenek voltak, és a tudásuk se utolsó. Az énekesnek is fantasztikus hangja van, a refrének podig mindent visznek. Nekem a Being Nothing, a Hero, és a Scathing volt az, ami nagyon megtetszett.
Fantasztikus volt a hangulat, csak itt kevesebben tomboltak, talán, mert nem ismert itthon a zenéjük.
Miután mindenki rendesen lefáradt, szünet következett.

  

Már a Mnemic elkészületeire is sokan bementek. A koncert kezdetén már mozdulni se nagyon lehetett elől. Habár a heavymetal.hu kritikusa teljesen lehúzta két albumát is a dán srácoknak mondván, hogy semmire se jó a zenéjük, és felesleges erőltetni. De ezen manapság meg se leőpődünk, hogy hozzá nem értő emberek írnak kritikákat, vagy vállalják el. Most sincs ez másként. Hajas barátunk, merthogy ő írta a kritikát, biztos közelről se látott még zenekart. De ez az ő baja.
2007-es Passanger nagylemezük bemutatója volt az esti koncert. Az albumot még nem volt szerencsém meghallgatni, de az új énekes felavatása sikeresnek mondható. Sok különbséget a koncerten nem éreztem a két hang között.
A bulit A Liquid-dal kezdték. Zenéjüket nem egyszerű megemészteni, mégis zseniális, amit művelnek. Sokan beazonosítják őket Fear Factory, Strapping Young Lad, Meshuggah másolatként, de már saját nevükkel is ismertséget szereztek. Hazai zenekarok közül egyértelműen a Watch My Dying-ra hasonlít a legjobban. Persze a WMD sokkal durvább, mint a Mnemic. Nekem a dánok mégis szimpatikusabbak az elektronikus elemek miatt. Sokan fusion future metal-ként emlegetik a zenéjüket. A leghíresebb számaikat elnyomták: Ghost, Db’xx’d, Blood Stained, Closed Eyes, Tattoos és Zero Gravity, valamint a Passanger-ről is játszottak számokat. Utolsó számuk a The Nakes And The Dead volt. Aztán a visszatapsoláskor eljátszották szinte a leghíresebb számukat, a Deathbox-ot.

Kellemes volt a hangulat, örjöngés is volt rendesen. Voltak, akik már az elején rágyúrtak, hogy a végén jó legyen a buli. A 2.-3. szám körül fű illata csapta meg az orromat. Van, aki így tudja élvezni a koncertet. 🙂
Aztán, amikor vége lett, az udvaron Strimell beszélgetett három magyar sráccal. Odaállítottam én is. Strimell megkérdezte, hogy „Hey man, whatsup?” Én pedig elővettem az össze angol tudásom, amit 12 év intenzív angol tanulás alatt magamra szedtem, és közöltem vele, hogy: „A photo?” Szerintem a srácok csak azért nem röhögtek, mert bunkóság lett volna a képembe röhögni. 🙂 Hát igen, gyakorolni kellene az angol beszédet.

Utána beljebbhúzódtam, mert kezdett hűvös lenni, és ott egy csaj szerintem azt hitte, hogy beszívtam, mert egymagamban ültem a lépcsőn. Aztán bementem a nagyterembe, ahol elektrobeat parti volt. Leültem, és próbáltam aludni másfél órát, ami nagyonis jól sikerült. Mellémült egy srác és betekerte az este nem első, és feltehetőleg nem is utolsó vicces cigijét, majd továbbált. Ahogy elindultam a Nyugatihoz, zenét akartam hallgatni, mert az olyan menő az éjszakában, aztán a discman-em optikája elromlott megint. Ilyenkor lenne jó egy új mp3 lejátszó. de majd máskor. 🙂

Ezen az estén is nagyon jól éreztem magam. Kicsit csalódott voltam, amiért rövid volt a program, de tudom, hogy nem lehet mindig jó.

Aki nem ismeri ezeket a külföldi zenekarokat, és nyitott az újra, akkor az feltétlenül keresse fel a kiadványaikat, megéri. 🙂

Most egy ideig nem megyek sehova se, addigis sok sikert az új számokhoz!

METAL