Június 22-én, pénteken, egy igazi ritkaságnak lehettünk a tanúi: a Moby Dick, és az Akela közös koncertjének. A sokáig egymásra mutogató bandák, végre kibékültek, és hosszú idő után egy színpadon, egymás után láthattuk őket. Mindkét zenekar a magyar metál zene meghatározója: mind a „botránybanda”, mind a thrash metál hazai alapítója. 

A sort az Akela előzenekaraként ismerhető, jászárokszállási Morfium nyitotta. Sajnos róluk lemaradtam, de hallottam már őket többször is, és biztos vagyok benne, hogy egy kis zúzdával jó kezdést biztosítottak.

Fél 8 körül érkeztem meg, és kicsit tátva maradt a szám mikor megláttam a kétsornyi közönséget. Kicsit nagyobb tömegre számítottam, ilyen felhozatal mellett. Próbáltam kérdezősködni, hogy miért lehetnek ilyen kevesen, és azt a választ kaptam, hogy mindegyik zenekar sokat járja az országot, és bármikor, bárhol meg lehet nézni őket. Azért én örülök, hogy ott voltam!

Ezután a Road következett, akik szintén hozták szokásos formájukat. Pörögtek a hajak, a színpadon, és előtte is. A műsort a második harapás című számmal indították. Ezután mindenki kedvence a Go következett. Ekkor elkezdtek beszivárogni a büfékből is, pár száz fős közönség gyűlt össze, úgyhogy már hallani lehetett a közönség hangját. A harmadik szám a Tűnj el volt. Ezután az 1000 lépés, a Szív alatt, Olíva zöld, Jó hely számok következtek. Hihetetlen milyen jó kis bulit csináltak a fiúk. A visszataps után a Nem kell más-sal, és a Ne mond-dal tértek vissza. A kb. egy órás koncert alatt jól megizzasztották a közönséget. 

Ezután a Dalriada következett. Nem igazán értettem, hogy hogyan került ide egy folk-metált játszó banda. Valószínűleg úgy, hogy a Moby Dickhez hasonlóan ők is Soproniak. Ez a stílus abszolút nem áll közel a szívemhez, és le is húzták a hangulatom, amit a Road meghozott.

  

Végre elérkeztünk, ahhoz, amiért mentem: következett az Akela. A legutóbbi albumuk címadó dalával kezdtek, a Fejetlenséggel, melyet, a legtöbbet kért számmal, a Meneküléssel kötöttek össze. Ezután következett a Fenevad, a Szemet szemért, a Nekik mondd! Főnök ismét hozta a formáját, le-föl rohangált a színpadon, betartotta a mikrofont a közönségbe, pacsizott velük. A többiek, pedig precízen követték. Szupermen úgy szólózott, milyet süket még nem hallott, Pókember és Pávcsi a színpad jobb szélén zúzott, Király Zoli, az új dobos pedig olyan tempót diktált, hogy csak úgy kapkodtuk a levegőt. Ezután az Éhesek vagyunk, majd a 10. album címadója a Forr a dalom, és a Semmi nem tiszta következett. Utána Fáklyával voltunk a Pokolban, jött a Botocska (szintén a legutóbbi albumról), a Sárgaföld. Farkasok is voltunk, adtunk pénzt is, a Halálra is felkészültünk, de előtte hallottuk a Betyáréletet. Majd zárásként jött a Nyomás, a Döntsd el!, legvégül pedig, a Közeleg. Természetesen ez a koncert sem múlt el botrány nélkül: hiszen egyszer csak a koncert közepén, felszaladt egy lány a színpadra, kezébe kapott egy mikrofont, és elkezdte Főnököt szidni, mire Főnök a biztonsági embereket hívta. Pár perces vita. Én azt hittem leütik a csajt, de Főnök megemberelte magát, és inkább elkezdett improvizálni. Hallhattunk így részleteket a Pocsolyába léptem-ből, hallhattunk egy kis mulatóst, közben leszedték a csajt, és folytatódhatott a buli.

 

Kiszáradt, füligérő szájjal álltam ott, de nem nagyon volt pihenés, hiszen nemsokára kezdődött a Moby Dick.

Az egyik kedvenc számommal indult a koncert a Fejfa helyettel. Nagyon régen voltam sajnos Moby Dick koncerten, de rögtön az első hangok magukkal ragadtak, önkéntelenül is üvöltöttem a szöveget, ugráltam. Másodikként a Romlott rendszer következett, majd a Babilon, aztán egy frissebb szám a Mennyből az angyal. A színpadon megállás nélkül mászkáltak, hol Göbi Gábor pacsizott a közönséggel, hol Mentes Norbi szólózott nekünk, hol Smici énekeltetett. Utána az Ámen következett (melyből klipp is készült), ezután a legismertebb számok jöttek: Kegyetlen évek, Gumiszoba, Körhinta. A sor a Demokrácia álarcával, és a Tegyünk úgy-al folytatódott. A Legyél jó-nál pihenhettünk kicsit, bár a hangszálakat eléggé megviselte. Ezután a Köszönöm-köszönöm jött, a Pokolrock-kal, és a Kiképzéssel ismét felpörgött a hangulat. Majd újra „slágerek” következtek: Másféle tűz, Jusson eszébe, Gazember, Ilyen ez a század, Good bye. Ezután levonultak a színpadról, hosszú visszataps, utána pedig a közönség szavazhatott az utolsó számokról, így a befelező szám az Ugass kutya, és természetesen a Keresztes vitéz lett.

Nagyon jó hangulatú koncert volt, fantasztikus volt így együtt látni a hazai metál zene két meghatározó bandáját.