Helyszín: Ifiúsági Ház, Karcag
Időpont: 2007.08.17 Péntek 21:00
Koncert: Unplugged zenész est

A nyári fesztiválok és rohanások közepette nem árt megállni egy szóra, vagyis leülni, és végighallgatni egy olyan kis koncertet, ami merőben más a megszokottaktól.

Egy olyat, ami nem az elszállásról szól, hanem a jó hangulatról, és az elme szárnyalásáról.
Ez történt Karcagon is. Csütörtök este egészen véletlenül értesültem, hogy egy kiülős zenei est lesz az Ifiúsági Ház udvarán.

A Nagykunsági Napok keretén belül megrendezett koncertre este 9-kor 20-30 igényes zenére éhes hallgató ült ki az asztalokhoz a színpaddal szemben.
Első fellépőként két fiatal, 20-as éveik elején járó helybeli srác játszott klasszikus számokat, mint például a Közeli helyekent a Bikinitől, ezzel is ráhangolva bennünket az estére.
Néhány szám eljátszása után következett a Kontrollzéből ismert Nagy Ferenc és a Matchbox-os Somogyi Viktor új formációja.
A dalok csak részben szakadnak el a Kontrollzé világától. Itt nincs se dob, se sampler, semmi elektornikus effekt, csak pusztán két gitár, és Ferkó hangja. Amiben mégis másabb az az, hogy jobban gondolkodásra késztet.
Látszik, hogy profi zenészekkel van dolgunk, mert a dalokat ennél jobbra már nem lehetett volna megírni. Mire is képes két gitár…főleg, ha Viktor pengeti, akinél nehezen lehetne jobb gitárost találni ebben a műfajban.
Az egyik dalukban egy pillanat azt hittem, hogy a Darkest Hour Pathosát hallom. De csak pár hang hasonlóság volt. 🙂
Egyetlen probléma, hogy még nincs neve ennek a formációnak. Talán ez volt a premierjük is.
Csakis saját alkotásokat adtak elő. A dalok szövegeit pedig Ferkó írta. Ezek a szövegek Feri hangján tökéletesen beleillenek a dallamok világába.

Ahogy kialakult egyfajta hangulat, úgy gyűltek az emberek, és a kb 50 fős „tömeg” ámulva figyelte a zenészeket. Majd jött az est utolsó zenekari formációja, a Sunday Moped.

Karcagra hárman jöttek: Lakó Sándor ének/szájharmónika, Suba Sándor gitár/ének, Szabó Ági ének.
Egy órás programjukban saját szerzeményeket, és feldolgozásat is játszottak. Itt is profi zenészekkel van dolgunk, legalábbis, ami a gitárt illeti. A Footprints in the sand demojuk teljes anyagát eljátszották. Az angol nyelvű dalok címei sokat sejtetnek a belső világból: Beautiful morning, You have no chance, Standing here, Something you lose, és a címadó Footprints in the sand. Hátborzongatóan jó érzés hallani őket. Nekem legjobban azok a részek tetszettek, amikor Sanyi szájharmónikázott, megszínesítve ezzel a produkciót. Énekben is nagyon jó volt Sanyi, csak mintha éreztem volna néhol egy kis elcsuklást vagy hamisságot. De ez nem volt számottevő.

Feldolgozások közül ami nagyon megfogott, az a The world we want to live in volt. Az egy nagyon eltalált dal, ami talán örök érvényű is.

Ez a kiülős unplugged este nagyon kellemesre sikerült. A zenészek mindannyian kiválóak voltak, érződik rajtuk, hogy amit csinálnak, az bentről jön mélyről, és belevisznek mindent, ami tőlük telik.

Remélem, hogy nem kell sokat várni egy újabb ilyen eseményre. Addigis sok sikert nekik!
Ferkóéknak pedig mielőbbi sikeres névválasztást! 🙂