Amikor először hallottam, hogy ismét feloszlik az Akela, nem nagyon akartam elhinni. Az újjáalakulás utáni mélyponton hiszen rég túlléptek már: a közel két évig húzódó új lemez sokáig csak üres ígéretnek tűnt, a közben leadott számos koncerten a terem sokszor csak pangott és nem egyszer szarul is sikerült, és mindenhonnan azt a véleményt lehetett csak hallani, hogy ezért bizony kár volt.
Aztán 2004-ben megjelent a Forr a dalom, amely szerintem a zenekar pályafutásának leggyengébb lemeze, de ettől függetlenül valami megváltozott, meglátásom szerint a 15 éves lázadó kamaszifjúság újból felfedezte magának a zenekart, és ezzel új lendületet adott és kisegítette az Akelát a kátyúból. És innentől kezdve ismét rendben voltak, legalábbis kívülről úgy tünt, míg a búcsúkoncert híre rá nem cáfolt.

A fesztivál korai kezdése miatt, (ami a kései érkezésem megfogalmazása szebb köntösben) a győri Demonlord fellépését láttam elsőként. Az Adventures in Hell-ről játszottak dalokat, illetve a tavaly megjelent Hellforged nótái is előkerültek.

Az Omen fellépése több szempontból is kellemes meglepetés volt. Egyrészt, még mindig abban a tudatban éltem, hogy az egyik kereskedelmi csatorna számára írnak dalokat a valóságshowjukból megismert énekes előadásában, és innentől nem is igazán követtem nyomon a zenekar körüli történéseket. Időközben úgy tünik ők is felismerték, hogy miért is írtak annak idején a Ne a pénz című dalt, hehe. Sok régi dalt játszottak, a közönség is nagyon élvezte, többször olyan érzésem volt, mintha azon a 94-es koncerten lennék, ami CD-n is megjelent…

A tervezett program így is csúszott persze, szerintem már inkább volt november mint október, mire a búcsúzó főzenekar a színpadra került. A közönség ekkor már vagy húsz perce SOK SOK SOK AKELÁSOK illetve az Akela induló énekelésével bíztatta a bandát és sürgette a kezdést. A közönség számát egyébként olyan 7-800 főre becsülném, hiszen közel teltházon mozgott a Wigwam. Hogy bölcs döntés volt vagy csak szerencsésen alakult, hogy itt került megrendezésre a buli, a Pecsa ugyanennyi emberrel meglehetősen szellős lett volna, így viszont már a kezdetektől fogva remek hangulat uralkodott a helyiségben.

De ez egy féltudományos kísérlet keretében már korábban, a bejárat közelében bebizonyosodott: a kezükben vörös folyadékot tartalmazó két literes flaskákkal mászkáló rajongók között akárhányszor kurjantottam el, hogy „ajóóóó isten” a dal hátralevő részét 30-40 ember telitorokból fejezte be helyettem. Mindegyik alkalommal.

Utolsó koncertről lévén szó, igyekeztek a több mint 15 évnyi munkásság alatt született dalokból (bár lehet pontosabb lenne úgy fogalmazni hogy a 15 év alatt a studióban eltöltött 9 hét alatt született dalokból, hehe) változatosan előadni. Szerepelt így a régiek közül a Közeleg, Bolhacirkusz, Fenevad, Foggal és körömmel, NE!, a minden idők kettő legnagyobb Akela slágere, a Nekik mondd és a Ki ad nekem pénzt?, volt ezen kívül a Felkészültem a halálra, illetve amin meglepődtem, mert úgy emlékszem elég ritkán játsszák, a Fekete Bárányról a Menekülés. Az újabb lemezekről eljátszották a Mestervizsgát, amit hülyeség is lenne nem játszani, tökéletes koncertdal, volt az Éhesek vagyunk, a címadó Forr a dalom és a Menny a pokolba(n). Az új lemezről, a Fattyúdalról is eltoltak két nótát, de ezeket még lemezről is emésztenem kell, mire véleményt mondok róla.

Főnöknek a dalok felkonferáló szövegei alapján a hangolóvíz (hangolóvíz: speciális recept alapján készült italkoktél, fő összetevői a bor és a kóla) nem a legoptimálisabb mennyiségben került elfogyasztásra, legalábbis nem emlékszem olyan durva ütős poénokra, mint annakidején a Pecsában („A csajok is! Ti sem hisztek semmiben csak fallosz mitoszban!”).

Voltak meghívott sztárvendégek is a zenekar történelméből, Kökény és Stirlitz. Nem tudom, milyen a viszony most a tagok között, de az feltűnt, hogy Kökény milyen szófukarul válaszol Katona Laci nyílvános színpadi interjúkérdéseire. Lehet persze mindig is ilyen volt 🙂 A Fattyúdalon a hét új dalon kívül minden egykori és „jelenlegi” Akela taghoz kapcsolódóan megtalálható lesz egy-egy hozzá kapcsolódó dal. Ezt remek ötletnek tartom, így azt a kritikát senki nem mondhatja rá joggal a zenekarra, hogy az utolsó lemezt csak összecsapták, hogy még egy farkasbőrt lehúzzanak a falkáról, még ha nem is tetszenek az embernek az új dalok… Na nem mintha bármi probléma lenne velük, sőt, olyat is hallottam már egy bennfentestől ;), akinek már semmi oka az elfogultságra, hogy az újjáalakulás óta a legjobb lemezt készítették el.

Miután a zenekar elköszönt, a lelkes közönség nem nyugodott le addig, amíg vissza nem tapsolták a Főnökéket, és így további fél óra zúzás következett. Az összességében bő két órás produkciót pedig természetesen nem zárhatta más, mint az abszolut közönségdíjas Megkisértelek.

Hajnali kettő körül csendesedett el a terem, és az emberek 80%-a meg is rohamozta a ruhatárat rögtön. Nem igazán értem, hogy a hajnali kettő és három között mi a lényeges különbség, tömegközlekedés ugyanúgy csak éjszakai van, vidékieknek még van pár óra míg jön az első vonat. Az sem tántorította el az embereket, hogy vagy fél óra volt, míg visszakapták a kabátjukat.

Közben rákezdett az est utolsó fellépője, a Mamut zenekar, mely misztikus heavy-metalként volt aposztrofálva a plakáton, ami még nem is hangzik rosszul, de nem sikerült rájönnöm, hogy mégis mi alapján kapta ezt a jelzőt… Gyanítom a szövegek miatt, én meg inkább valamilyen ambientes átvezetőket, illetve ötvözést vártam volna a zenében. Hiába no, nem az én világom ez a fajta tradicionális heavy metál, amit játszanak.
A bandának amúgy két énekese van, és nem a semmiből adtak ki egy nagylemezt az idén, Ángyán Tamás gitáros Sámán nevü zenekarával és a Cool Head Clan-nal van szoros kapcsolatban a Mamut…

Az Akela utolshowja azon túl, hogy meglepő módon botrányok nélkül (havert persze meg akarták verni a kidobók, de ezt szinte minden Akela bulin összehozza, hehe), szépen csendben zajlott le, rögzítésre is került, így a Farkaskaland VHS, és a Forr a dalom DVD után még egy videóanyaggal lesznek gazdagabbak a rajongók.

Hogy látni fogjuk-e még az Akelát színpadon, esetleg más felállással, más körülmények között, afelől nincsenek kétségeim. A bulin látottakat összefoglalva mondhatjuk úgy is, hogy ennél rosszabb búcsúkoncertje ezután se legyen a zenekarnak, haha! A visszatérésig pedig, remélhetőleg nem kell ismét négy-öt évet várni!