Wacken Battle kaland: Csárádi Róbert (Pennhurst) interjú

Winci

2023. július 7.

0

Az idei hazai Wacken-koncert lelkes fellépői között a metalcore/modern metal egyik húzós magyar bandája a Pennhurst zenekar is játszhatott. A banda tagsága: Csárádi Róbert – ének, Horváth Imre – gitár, Sipos Levente – gitár/scream, Balován Bence – basszus, Vetési Gergő – dobok legénységgel állt a deszkákra. Megszilárdult felállásuk erős műsort adott a színpadon, a számomra visszahozták a lemezük hangulatát. Amellett, hogy élveztem a műsorukat is, különösen jól szórakoztam azon, ahogy az 5-ös „befutóra” szólításkor a színpadra vonultak, őszinte lelkesedéssel… de erről inkább szóljanak maguk. A Pennhurst képviseletében az énekes, Robi válaszolt a Fémforgács kérdéseire.

Milyen élmény volt részt venni a Wacken Metal Battle 10-es döntőjében?

Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy feledhetetlen élménnyel gazdagodtunk azon az egész napos eseményen. A számomra igazán nagy mérföldkő volt, hogy a Barba Negra deszkáit koptathattuk. Öröm volt látni/hallgatni a másik kilenc nagyszerű produkciót. Önmagában már ez megérte a részvételt.

Mikor, hogyan tudtátok meg, hogy bekerültetek a 10 döntős fellépő közé?

A managerünk, Pásztor Csaba tájékoztatott minket, hogy bekerültünk. Őszintén szólva a nevezéskor nem gondoltam, hogy eddig is eljutunk, úgyhogy engem mindenképp kellemes meglepetésként ért a továbbjutás ténye.

Sikerült mozgósítanotok a rajongótáborotokat is?

Szerencsénkre a meghívottjaink közül igen szép számban jöttek el, az esemény korai kezdése és hossza ellenére is. A sorshúzásban ismételten mellénk állt a szerencse, olyan nézőink is meg tudtak bennünket hallgatni, akik korábban nem tudtak volna a helyszínre érkezni. Tudomásom szerint, sajnos, a döntős zenekarok nem mindegyikének sikerült ekkora közönséget verbuválni. Ezt némiképpen kompenzálta az, hogy a nézőknek dupla szavazatot kellett adniuk, így lehetőség nyílt „elcsípni” néhány szavazatot más zenekarok rajongóitól.

Gondolkodni, kellett, hogy vajon mindenki ráér-e, vagy félre kell tenni minden egyéb teendőt?

Nálunk ez olyan 90-10 arányban működhet, tekintve az esemény horderejét. Nyilván léteznek olyan körülmények, életesemények, amik ezt prioritásban felülmúlják (tekintve, hogy egyébként dolgozó emberek vagyunk, van, aki házas, családos, etc.)  Szerencsére nagyobb gondok nélkül össze tudtuk hozni a részvételt.

Hogy éltétek meg a magatok szereplését? Sikerült mindent kihoznotok a lehetőségekből?

Én úgy érzem, hogy sikerült, a közönség legalább is merőben ezt éreztette velünk. Ezért kifejezetten hálásak is vagyunk. Szeretnénk utólag is köszönetet mondani mindenkinek, aki eljött, meghallgatott és részvételével, reakcióival motiválta nem csak a mi produkciónkat, de a kilenc másikét is! A zsűri reakciója is pozitív volt, ami szintén örömmel töltött el mindenkit.

Tényleg, mennyire érzékeltétek a zsűri által pont a ti műsorotok után is említett fesztivál-hangulatot a színpadon?

Az, hogy tíz zenekar lépett fel egy napon, már önmagában ezt a hangulatot árasztotta. A lelkes közönség úgyszintén.

A hangzás meglehetősen jó volt. Ti jól hallottátok magatokat?

Személy szerint az egyik legjobb színpadi élményem volt. Annak ellenére, hogy nem tudtam a saját fülmonitoromat használni, kifejezetten jól funkcionáltak a helyi monitorládák. Ilyen esetekben mindig a mikrofon és a láda gerjedésétől szoktam tartani, Meglepő módon elenyészően kicsi volt ez a jelenség.

Ez hogyan befolyásolta-e a megszólalásotokat?

Nyilván, ahány helyen játszunk, annyi féleképpen szólalunk meg, a hely paramétereitől (akusztikájától) felszereltségétől és technikusaitól függőn. Magunk részéről csak a színpadi hangosítást érzékeljük, és mint már említettem, én több, mint elégedett vagyok. A visszajelzések alapján kifelé is jól szóltunk, ennek hallatán mindig nagy kő esik le a szívünkről.

Ahogy figyelemmel kísértem most és tavaly az eseményeket, a zenészek egy része érzékenyen reagált a zsűri szavaira. Mondjuk a zsűri az idén kevésbé volt sarkos, mint tavaly. Mennyire tetszett nektek, amit hallottatok magatokról, ami javaslatot megfogalmaztak felétek?

Annak tudatában, hogy mennyi munkával és felkészüléssel jár akár egy koncert, akár egy tehetségkutató, a negatív visszacsatolás szerintem mindig szíven üti az előadókat. A tudat, hogy megannyi erőfeszítése ellenére sem tökéletes a produktum, nem éppen felvillanyozó. Ugyanakkor, ha valamit a deszkákra viszel, akkor számolnod kell azzal, hogy a reflexió nem minden esetben a dicséret lesz. Ennek elfogadásával és az elhangzottak mérlegelésével válik az előadó képessé a fejlődésre.

Hozzáteszem, hogy nem kaptatok negatív visszajelzést, annál több méltatást az intenzív előadásra… Volt-e már időtök elemezni, illetve sor kerül ilyenre?

Talán az első, a számunkra szembeszökő megállapításunk az volt, hogy minden produktumnak jól áll a gyakorlás [nevetés].

Mit gondoltok másképp csinálni egy következő fellépésen?

Elsősorban a hangtechnikai dolgainkat szándékozunk tovább fejleszteni, de ez valójában egy régebben kezdődött és még mindig tartó folyamat. Koncertről-koncertre, folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a rendszerünk még mindig nem kellőképpen átlátható, fejtörést okozva ezzel magunknak és az adott hely technikusainak egyaránt.

Említetted ugyan fentebb, most pontosabban rákérdek: milyen jelzéseteket kaptatok így napok után a közönségtől, akár közvetlenül, akár a közösségi felületeken?

Örömünkre szolgál, hogy akik az esemény után szájukra/tollukra vették a zenekar nevét, negatívumot nem említettek. Remélhetőleg nem csak a tapintat vezérelte őket arra, hogy a negatív kritikákat elhallgassák [nevetés].

Neveztetek már korábban? Úgy tudom még nem.

Valóban jól tudod, első ízben neveztünk, és nem bántuk meg!

OK, nem biztos, hogy gondoltátok a nevezéskor, hogy bejuttok a döntőbe. De maikor igen, feltételezem, hogy nyerni szerettetek volna. Ezért megkérdem, hogy most, néhány nappal később hogyan értékelitek a szerepléseteket a zenekar sikere szempontjából?

Úgy gondoltunk az egészre, hogy részt venni és a tíz döntős egyikeként a deszkákra állni már önmagában is nyeremény. Lehetőségünk nyílt sok emberrel megismertetni a zenénket, játszhattunk egy igazán jó színpadon: már az élményért megérte.

Végülis, részt vehettek egy 3-fellépős bulin is hamarosan? Erre hogyan készültök?

Pontosan ugyanúgy, mint bármelyik fellépésünkre: teljes erőbedobással. Alapvetően nem teszünk különbséget, nekünk minden műsor az „életünk koncertje”. A legkisebbtől a legnagyobbig minden rendezvény és annak nézői ugyanolyan teljesítményt érdemelnek. Másfelől, ha nem szívvel-lélekkel csinálnánk, az a létjogosultságunkat kérdőjelezné meg.

Elégedettek vagytok a lehetőséggel és a szervezéssel? Mi a véleményetek egyébként erről a rendezvényről, mint tehetségkutatóról, vagy versenyről? Sok ilyesmi megmutatkozási lehetőség van ma Magyarországon?

Maximálisan elégedettek vagyunk! Ez a rendezvény már önmagában is egy színvonalas, jó buli. Minden feltörekvő zenekarnak tudom ajánlani, ha azt szeretnék, hogy egy kicsit monitorozva legyenek.

Hogy látjátok most, jelentkeztek jövőre is?

Mindenképpen! Ezt a színpadélményt jövőre is szeretnénk megélni, feltéve, hogy jövőre is bejutunk a döntőbe. Nem feltétlenül a győzelem hajt, a részvétel már önmagában jutalom.

Meséljetek a következő hetek-hónapok programjáról! Merre játszotok mostanában?

Július 8-án a Robotban fogunk játszani. Aki netán még mindig a Metal Battle hatása alatt lenne és szívesen hallgatna bennünket ismét, nagy örömmel látjuk!

Július 29-én Kondoroson a Mini Alpárfeszt előadóinak táborát bővítjük, természetesen oda is szeretettel várunk mindenkit.

Nem kis örömünkre szolgál továbbá, hogy augusztus 2-án a szlovéniai Metal Days egyik színpadán állhatunk.

Szeptemberben pedig Fehérváron leszünk láthatóak, két olyan zenekar társaságában, akik itt a döntőn is felléptek velünk, de erről majd később adunk infókat.

Ne feledjük a Barba Negra felajánlásával a 2-3-4.helyezett csapat, Köztük a Pennhurts még a nyár végén-ösz elején fellép az említett zenei verseny helyszínén is.

Köszönjük a beszélgetést. További sok sikert kívánunk!