Mikor odaértem a csarnok elé döbbenten láttam, mennyi ember kíváncsi erre a nevezetes eseményre.

Mire beértem, már a Bornholm javában pengetett és mivel csak másfél nótát csíptem el, így nem nagyon tudok érdemben nyilatkozni milyen is volt a koncert. Annyi azért egyből feltűnt, hogy jól szóltak a srácok. Gondoltam ha az első banda ilyen hangzással bír, akkor a többi is szívet gyönyörködtető lesz.

No de erre a Dalriada rácáfolt hamar. A kicsi leányka tavaszi széllel szálló énekével indult a koncert. A terem félig meg is telt, de még mindig jöttek be kintről az emberek.  Nagyon nagy hangulatot csinált országunk üdvöskéje és bejelentették, hogy kapható az új lemez. Elég hosszan engedték őket játszani, a közönség, aki bejutott, végigzúzta és vissza is tapsolta őket.
Mindegyik lemezről toltak egy-egy dalt és persze a visszajövetel után a Walesi bárdok következett. Én személy szerint nem szeretem őket, de élőben, akárhogyan is szóltak, tetszett.

Az első külföldi zenekar kisebb meglepetést okozott, amikor felgyúltak a fények, a várt sokaság helyett csak négy zenész csapott a húrokba, pontosabban csak csapott volna, ha nem tisztán énekből álló dalt adnak elő, na meg egyikük a dobos…
mindenki várta az első külföldi zenekart és mindenki meglepetésére, amikor felgyúltak a fények, a sokaság helyett négy zenész csapott volna a húrokba, ha nem énekkel kezdenek, hangszerek nélkül és persze az egyikük dobos. A Tyr-t hallhattuk, akik egy felemelkedett mesterről kapták a nevüket. A hangzás gyönyörű volt és az előadás is magáért beszélt. A zene és az ősök tiszteletéről szólt a pár perc, amit játszhattak.

Nagyon sajnálom, hogy csak négy dalt engedélyeztek nekik, mert a muzsika szívből szólt. Eztán kis szünet után a Ensiferum tépte a húrokat, nem tudom, de itt felváltva szóltak jól és rosszul a bandák. Az ő hangzásuk hagyott némi kívánni valót maga után. Nem ismerem a dalaikat, de nekem úgy tűnt hasonló ösvényen járnak, mint a Fintroll. Az előadás elég hullámzó volt, néha mintha a zenészek sem élvezték volna. Lehet  csak fáradtak voltak!

A kicsit hosszabb szünet után Eluveitie kezdte látványos műsorát. Népi hangszerekkel kiegészített zenekar hatalmas bulit csinált. Teljesen örültek, mindahányan voltak. Az iker srácok úgy néztek ki, mint a görög mitológiában a szatír, ráadásul még az egyiküknek lópikulája is volt. A két hölgyemény is rendesen kivette a részét, szétzúzták a színpadot. Nagy élmény volt.

Utánuk már csak két zenekar maradt, feszülten vártam vajon most melyik következik. A Moonsorrow törte meg a csendet vagy a zajt, őket már nagyon sokszor láthatta a magyar közönség, a srácok mintha hazajárnának. Én kinézetem sörért, gondoltam milyen stílusos lenne, ha mézsert lehetne kapni, de nem így történt.

S már csak az utolsó együttes volt hátra, egy igazi buli zenekar, a Korpiklaani. Sokan táncra is perdültek, a zenéjük hatására egy nagy mulatózás vette kezdetét. Nekem és Márknak különösen tetszett a sarokban jazzbalettozó kislány koreográfiája. A koncert  végét nem vártam meg, mikor eljöttem a koncert derekán, még szépszerével mulattak az emberek.

A feszten szép számmal megjelentek vasinges vitézek és furán mázolt fiatalok, bár egyikükről sem tudtam eldönteni, mely hagyományokat őrzik. Kíváncsi lennék vajon jövőre lesz-e a folytatása a fesztiválnak és mely zenekarokkal?