E heti EP sorozatunkban igyekeztünk kitolni az underground perifériáit. Misztikus várbörtön atmoszféra, idegőrlő zajok, régisulis tharsh manifesztációk és az  ókori történelem ihlette riff-őrlemények lesznek terítéken.

Fugitive Wizard

A dungeon szinti nyers, valamint az atmoszférikus black metal epikus misztikumainak hangszintjein szárnyalhatunk a Fugitive Wizard dallamait hallgatva. A multi-instumentalista – énekes Isengrim és Hieronymus (dobos) állam működtetett formáció zenéjében a black metal korai, mondhatni kitörést és utat kereső, kísérleti korszakába visz vissza minket. Kozmikus dallamaikkal a Mortiis korai várbörtön hangulatát és a Burzum ambient behatású fagyos, zord világát idézik meg, amik mára már műfajon belül is sarokköveknek számítanak. Duónk legutóbbi Ultima Magus Chapter III EP-je (ami címéből adódóan Ultima Magus trilógiájuk harmadik fejezete – mindhárom ez évben jelent meg) is ezen a szálakon rezonál, megmutatva számos misztikus és egyben letűnt sötét, de épp úgy varázslatos kor hajnalát.

Cercaria

Viccesen akár a The Beatles utódjának is nevezhetnénk a brit Cercaria csapatát. Igaz csal annyi közös van bennünk, hogy mind a két csapat Liverpool városából származik és valamilyen szinten mind a ketten újítóknak mondhatóak. A kísérleti drone/ slow doom-sludeg vonalas Cercaria különösen mert disszonáns, zord apokaliptikus zajaival szinte az őrületbe kergetett. Három tételes My Life Has Value EP-jükön bő 18 percen át ontják a lehangolóan lassú, sötét, mocsaras riffeiket, az neuronok tombolásig feszülő viszkózus zaj-robajaikat, melyek köszönhetően lelkünket csak egy vékonyka hajszál választja el a katarzis és teljes idegösszeomlás határától. Bizarr zajaik, fémes csikorgásaik, rövid, torz riffeik, amik van, hogy csak 2 perc múlva dörrennek szó szerint egy valós apokalipszist idéznek meg. Az ének hisztérikusan kiabálós, illetve hörgős témáiról nem is beszélve. Kössétek fel a gatyátokat!

ocoↄo

Valami hasonló őrületet ad az orosz ocoↄo is, csak ők a Cercaria-val ellentétben az ipari oldalról közelítik meg a dolgot. Hogy melyik a jobb? Azt döntsétek el ti. A formációról vajmi keveset tudok, és szerintem nem is fogok sokat megtudni. Adva van М​е​р​ц​а​н​и​е című anyaguk, amire leginkább a kísérleti elektronikus ipari niose dub és drone hatások a jellemzőek, zord, mondhatni öblösen bugyogó sludge hatásokkal ás némi black metalos károgással megtoldva. A hangulat kakofón, mi több itt is meglehetősen apokaliptikus, de koránt sem olyan bizarr, mint brit társaiknál. Mondhatni már majdnem élvezettel hallgatható…

Shotgun Logic

A sok újítás, kísérletezés és elmebaj után vissza a régi kerékvágásba, jöjjön egy kis igazi régisulis speed/thrash. A Shotgun Logic egy francia thrash kombó-banda, akik zenéjükben a műfaj régies ízeit kombinálják némi sci-fi fantáziával. Számaik iszonyat gyors, nyaktörő sebességgel száguldanak. Adaptive Manipulator EP-jükre 2+1 bónusz, valamint egy feldolgozás került fel, amitől szinte libabőrös lesz az ember. Egy szó, mint száz, piszok jó, amit csinálnak.

Akkadian

A feltörekvő brit származású progresszív / groove metal riff-őrlők, az Akkadian elérkezettnek látta az időt, hogy az elmúlt években kiadott single-dalai után az első EP-jét is napvilágra hozza. Három tételes debütáló kislemezük a The Devil Has Evolved címet kapta, melyek gyors, intenzív, dinamikus nem utolsó sorban ütős groove, valamint melo-death ízeket is hozó dallamokkal vannak összerakva. Mindezekhez remekül fekszenek a kissé pszichedelikus aláfestésű progresszív rock-metal témák, amik egy meglehetősen újfajta irányba tolják el a műfaj amúgy is lassan már kigubancolhatatlan szálait. A zenekar erős érdeklődést mutat az ókori történelem iránt, ami egy interdimenzionális és spirituális utazás képében elevenedik meg témáik és dalaik történetébe. Felfoghatjuk egy modern történelem órának is, mely atmoszférát teremtve sulykolja, vagy inkább hipnotizálja a tudást hallgatóiba.