Süle „Deadt” Tamás – Slowmesh/FTS-interjú

Winci

2023. november 29.

0

Nemrég egy érdekes beszélgetésnek voltam részese. Egy többzenekaros koncertre látogattam, aminek szünetében a színpadról éppen megérkezett Süle ’Deadt’ Tamás gitáros-dalszerzővel találkoztam. Akkor a From The Sky csapatát erősítette, máskülönben a Slowmesh lemezein és koncertjein hallhatjuk a játékát.

Szívesen kérdeztem a két zenekar stílusa, játéka közti különbségről amúgy „belülről” és nagyon érdekelt a Slowmesh egyik dalszerzőjének megközelítése is, hiszen ez utóbbiról általában Szabó Dávid, az énekes megszólaltatásával készült cikkekben olvasok. Aztán olyan kanyarokat vett a hétköznapi életünkben ért sok, szinte hasonló jellegű élményről folytatott beszélgetés, hogy oda jutottam, talán ez a téma és ez a fickó másnak is érdekes lehet. De maradjunk a zenénél! S minthogy a FTS-t már alaposan megismertem, most a Slowmesh került a fókuszomba. Így jut most a Fémforgács olvasói elé a Tamással folytatott beszélgetés ide illő része…

Vágjunk bele innen: egy teljesen más zenei stílusban játszol a From The Sky-ban, mint a groove-os, máskor rock ’n’ rollos vagy southern boogies, aztán hirtelen grunge-os stoner banda a Slowmesh kötelékében. Neked miben és mennyire más a két zenei közeg?

T: Ég és Föld a kettő. [mosolyog] Bővebben is kifejtem azért. Szóval induljunk onnan, hogy a Slowmesh rég velem van, vagy én vele, ki tudja. De nagyon komoly része az életemnek, sok dalt írtam ott, ami hallható a lemezeken és mindegyik személyes élményen alapszik. Egy olyan közeg, ami nagyon személyes, nagyon intim. Boldog vagyok, ha tetszik az embereknek, de első sorban arról szól, hogy „el tudjam mondani örömöm-bánatom”. Persze azért a Rock and Roll is számít, ami az ösztönökre hat, és ez is legalább olyan fontos nekem, mint a terápiás önkifejezés. [nevetés]

A From The Sky egy teljesen másik énemet mozgatja. Más a szerepem abban a zenekarban, szinte mindent másképp kell csinálni, ezért és érdekelt a dolog. Kezdetektől kisebb-nagyobb részt vállalok a zeneszerzésben, főleg dobok frontján. Idén jött a lehetőség, hogy a színpadra is meghívtak Szabiék, [Tari Szabolcs] aminek nagyon örültem. Most már hivatalosan is a csapat tagja vagyok és együtt készülünk az új kihívásokra. [nevetés, ismét]

A Slowmesh a zeneszerzésed, a dalaid miatt, gondolom igazi szerelem a számodra. Mióta is?

T: 2016. második felében indult a csapat. Előzőleg a VL45-ben zenéltünk valamennyien, de azóta némileg átalakult a zenekar, viszont a baráti hangulat töretlen. Ez egy olyan társaság, ahol akkor is összejárunk, ha nincs zenekaros ügy, szóval ezért mindenképpen nagy szerelem. És még azokkal is bandázunk, akik már nem zenélnek a zenekarban. Az évek, a megírt dalok, a közös élmények, nagyon mélyen a szívembe zárják a csapatot, de gondolom majd az FTS esetében is kialakulhat ez, ha túl leszünk majd egy-két közös kanyaron, amikor valami idegen városban hívogatjuk egymást, hajnal 3-kor, hogy merre van a szállás, meg valami sört is kéne még szerezi… [mosolyog] 

A Slowmesh-t én a második lemezével ismertem meg. A számomra akkor öltött igazi formát a zene. Egyszerre lett jellegzetesen karakteres és mégis változatos. A harmadik lemez pedig már egy nagyon érett csapatot mutat. Általában a 3-4. lemezre kialakul egy zenekar jellemző hangzása, gondolatvilág, megszólalása. Szerinted hol tartotok a kitűzött úton?

T: Én is úgy érzem, hogy kezdjük megtalálni magunkat, de még azért tere van a fejlődésnek. [nevetés] Eddig mind a három lemez egyedi kihívásokat rejtett. Az első, az ugye mindig az első marad, a maga gyermekbetegségeivel. A másodiknál ott volt a COVID, ami nem véletlenül kapta az Isolate címet. Vicces, hogy az elején még a járvány előtt megvolt a cím, vagy legalábbis benne volt a kalapban, és teljesen más miatt. Inkább az internet, okoskütyük és a technológiai fejlődés izoláló hatása miatt [került felvetésre], amikor az emberek nem tartanak fizikai kapcsolatokat egymással, csak élnek a maguk digitális világában… Aztán ugye a COVID elég durván berúgta a 2020-as évek ajtaját és adta magát, hogy ez a cím ilyen olvasatban is működik, mert a második lemez szinte teljesen izolált, kiscsoportos munkával készült. A harmadiknál jött, hogy na, akkor most megmutatjuk, hogy kik vagyunk. [nevetés] Végül megmutattuk, de nagy menet volt. Nagy fentek, nagy lentek. Elszánt indulás aztán kilátástalanság, kétségbeesés, határidő-parák, de végül happy end. [ismét nevetéssel zárja]

Volt egy pont amikor újra kellett venni, a dob kivételével, szinte mindent. Valójában volt egy koncepcióváltás a munka közben és az azt követelte meg, hogy új felvételt kellett csinálni. Ami az én részemről jót tett a dolognak, mert közben még tudtam érlelni a témáimat. Szóval sokat dolgoztunk ezen az anyagon és úgy gondolom, megérte. Lesz negyedik lemez is, de az még odébb van, még szeretnénk teret engedni nem csak a III-nak, hanem még az Isolate-nek is. Most a koncerteken van a hangsúly.  

Minthogy a csapat egyik, vagy (a füzetet olvasva) fő zeneszerzője vagy, elsőkézből tudhatom meg, hogyan működik nálad a zeneszerzés. Dalokat írsz komplett szöveggel, vagy szövegre írod a zenét? Vagy pedig megírod a zenét és arra ír pl. Dávid szöveget?

T: Nálam úgy működik a dolog, hogy teljes dalt mutatok meg a csapatnak, értem itt a szerkezetet. Hangszerek szempontjából változó, de a gitár meg a dob az mindig megvan. Nekem a dob szerves része a zeneszerzésnek. Van, hogy basszusgitár is kerül a demómba, de az inkább csak akkor, ha valami használható basszusfutam talál meg és fontosnak tartom a dalhoz. Vannak részek, amiket 110%-ra kidolgozva adok ki a kezemből, és vannak olyanok, amik csak vázlatok, hangulatok. Mivel nem szólóprojekt a zenekar, így nagyon komoly igényem van rá, hogy a többiek is beletegyék a világukat. Vannak kivételek, amiben szinte az eredeti verzió felvétele került a lemezre, úgy ahogy megírtam, pl. Madness in July, vagy akár Liquid Love.

T: Szövegeket én nem írok, nem nagyon látom értelmét. Dávid annyira jól csinálja, hogy nem is kell ezen aggódni. Van, hogy beszélgetünk témákról, történtekről, személyes élményekről, amiből szöveg lesz és végül komplett dal. Talán többször van/volt, hogy egy elkészült zenére készül a szöveg, de van, amikor ez fordítva történik, mint pl.: Nustoner Band című dal. Dávid komplett sztorival érkezett és némi jammelés után rátaláltunk a megfelelő hangulatra. Ezen a korongon már Zsolti [Sápi Zsolt – gitár] és Dávid dalszerzőként is bemutatkozik, ami szintén színesebbé teszik az anyagot. Úgy tűnik ez a folyamat csak bővül és a következő anyagon már mind az öten dalszerzősködünk. Legalábbis én nagy remélem. [mosoly]

Melyek a számodra legemlékezetesebb dalok, amiket kifejezetten valamilyen személyes élmény hatására írtál?

T: A Madness in July a lányomhoz kötődik, a Liquid Love fiamoz. Mind a kettő dal nagyon személyes nekem, zeneileg. A szöveg nem feltétlenül tükrözi a zene eredeti mondanivalóját, de nem is kell. [mosoly] Nagyon szeretem mind a két dalt úgy, ahogy vannak, szerintem nagyon jó a szöveg és azért valahogy össze tudom kötni őket az eredeti érzésekkel.

Liquid Love – mikor megtudtam, hogy fiam születik, hatalmas volt az öröm. Szinte azonnal leültem a gitárral és bruttó 2 óra alatt megírtam ezt a dalt. Ahogy viccesen szokták mondani a nagyok, egyszerűen csak kiszakadt belőlem. [nevetés]

Madness in July, talán még a címe is megmaradt, ahogy megmutattam a többieknek. Ez a dal a kislányomról szól, aki természetesen nem a szövegben szerepelő vámpír hölgy [teszi helyre a gondolatot egy nevetéssel]. Dávidot is megihlette a dal, csak kicsit másképp, de szerintem azért van benne némi áthallás. A kislányom egy csoda, egy elsöprő forgószél, egy őrületes imádnivaló jelenség, hatalmas szívvel és energiákkal. Majd kíváncsi vagyok, hogy mit fognak gondolni 18-20 évesen, amikor majd együtt buliznak a barátaikkal és feljön ez kérdés, hogy a „fater tényleg neked írta ezt a dal?” [nevetés]

És mennyiben változtatja a dalhoz, a dalodhoz kapcsolódó élményedet, amikor a te zenéd végül egy teljesen más témáról szóló szöveggel válik dallá?

T: Nincs ezzel problémám, mert tudom kötni az eredeti témához. A Liquid Love egy amolyan szerelmes témájú dal, aminek a körülményei köthetők egy gyermek születéséhez, amolyan ok-okozati viszonylatban… [hangos nevetés Komolyra fordítva, a pozitív vibe, ami benne van a szövegben az abszolút tükrözi az akkor érzett örömömet, így nekem teljesen működik.  Hasonló a helyzet a Madness in July-al, Dávid mesterien érez rá az adott hangulatra. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül lehet vagy kell szó szerint leírni valamit, amit érzünk. Van egy hangulat, amit elkapunk és akkor az egy másik történeten keresztül is működhet.

Volt-e arra példa, hogy a zenei elképzelésedet (zenédet, amit egy kész dalnak gondoltál) végül elemeire szedted és máshogyan, vagy akár más dalban raktad össze? Mindezt azért kérdezem, mert pl. a Slowmesh dalok zenéi a számomra elég magától értődően gördülékenynek hatnak, valahogy úgy, mintha az már úgy lett volna egész a születéskor.

T: A FTS első lemezén található a Finisterra dal. Eredetileg egy komplett dalt adtam Szabinak, amit ő szétszedett és átalakított. Szerintem szuper lett, nagyon szeretem az új verzióját is, ami sokat változott az eredetihez képest, de ez nem probléma. Jó lett a dal, így maximálisan megérte.

A Slowmesh-dalok között is előfordul, de általában a szerkezeti változtatások még itthon megtörténnek, közösen már ritkán szereljük szét a dal. Más-más módszert alkalmaz a két csapat, így nehéz is összehasonlítani. A FTS esetében egy nagyon komoly szimfonikus réteget is kapnak a dalok, ami Szabi műve, így sokkal inkább műhelymunka a folyamat.  A Slowmesh-nél inkább a klasszikusabb verzió a jellemző, azaz lemegyünk a próbaterembe és összepróbálgatjuk a témákat. Persze már oda is úgy megyünk, hogy megvan a váz, és ugye néha a teljes dal. De pl. a Just a Guy című dal, az egy jammelésből lett. Próbáltuk szétszedni, „megszerelni”, de végül úgy maradt, ahogy az egyik a próbán véletlenül felvettük egy telefonnal, mert így volt a legtermészetesebb és legösztönösebb.

A megírt dalokban rejlő változatosság – hogy néha stoner, néha klasszikus grunge (noha azok az inspiráló zenekarok is sokfélék), máskor valamiféle southern rock – honnan ered? A sokféle zenéből, amit hallgatsz, vagy a zenekari tagok különböző inspirációiból?

T: Mindenki hoz valamit a közösbe, az is biztos. Nekem az egyik kedvenc zenekarom a Faith No More. Azt a változatosságot imádom, ami a lemezeiket jellemzi. A magam részéről ezért is szokott olyan sokféle lenni a muzsika, amit írok. Ennek persze megvan a maga hátránya is. Nem mindenki szereti ezt a szétszórtságot. Egy korábbi zenekaromnál (P.O.T) folyamatosan azt kaptam, hogy a metálosoknak nem elég kemény, a nem metálosoknak meg túl kemény a zene. [mosoly] És végül elröppent 20 év. Mostanra talán összeért a dolog, de egyszerűen nekem kell, hogy változatos legyen a muzsika, mert amúgy beleunok és nem motivál.

Egyébként milyen zenét hallgatsz szívesen?

T: Mostanában újakat keresek, vagy olyan régit, ami nekem új. Volt olyan idő, amikor egyáltalán nem voltam nyitott az új zenékre, csak a bevált régi zenéimet hallgattam. Van itt minden, akár klasszikus rock/metál, vagy 80’s dark pop, akár a 90’s grunge vagy az akkor industrial metál vonal.

A 2000-es évek numetálja továbbra is jó barátom, de nagy rajongója vagyok hc/punk muzsikáknak is, ha régi ha új. Amivel nem tudok mit kezdeni az a mai popzene, illetve az alter zenéket sem igazán nekem találták ki. Viszont az ösztönös, groove-os, dinamikus muzsika mindig bejön, ha metál ha nem.

Mi az, a zene, amiért igazán lelkesedsz, mint hallgató, vagy akár rajongó?

T: Faith No More mindig is kedvenc lesz, valószínű azért is mert ezt a zenekart láttam először az első Sziget Fesztiválomon még 1997-ben. Tátott szájjal néztem végig a show, és nem hittem el, amit látok-hallok. [mosoly] A Black Stone Cherry is nagy kedvencem, ami talán itt-ott érezhető is a Slowmesh-lemezeken. Még nagyon sokat tudnék felsorolni, sok az élmény, és hangulat függő, hogy éppen mi [a kedvenc]. Akár Killswitch Engage, Pantera, Type O Negative vagy mondjuk Tyler Childrens, vagy akár a Don Gatto. [nevetés]

Az utóbbi fellépésed napján beszélgettünk a látogatottságról, a koncertről, mint zenei élményről. Van-e összehasonlításod arra, hogy az évek során változik-e, növekszik, vagy csökken a mai underground rock/metal zenekarok iránt a hallgatóság részéről?

T: Amikor azt gondolnám, hogy kezdem érteni a folyamatokat, akkor jön valami, vagy valaki és kiderül, hogy tökre nem úgy van, ahogy gondolom. Inkább csak bízni tudok benne, hogy mindig is lesznek emberek, akik szeretik az élő, gitár alapú zenét, legyen az bármilyen. Biztos, hogy az számít leginkább, hogy hogyan tud eljutni az emberekhez, és átlépi-e azt pontot, hogy a zenehallgatóban kialakuljon az igény, hogy meg is nézze élőben az adott bandát. A COVID azért ezen változtatott sajnos, de talán mostanra már kezdenek újra megtelni a klubok. Ez mind a két zenekaromnál egyre jobban alakul, úgy látom, hogy koncertről-koncertre egyre többen vannak. Remélem marad ez a tendencia és akkor irány a Puskás. [nevetés]

Azt kívánom, Így legyen! Kapsz visszajelzést, illetve hogyan kapsz visszajelzést, mint zenész a dalaiddal kapcsolatban?

T: Keveset, vagy semmit. [itt ez nem igazi boldog mosoly…] Sokáig úgy zenéltem, hogy biztos voltam benne, hogy a közvetlen környezetemen kívül senkit nem is érdekel. Őket is csak azért mert ismernek és jó fejek. Aztán néha van 1-1 apró jel, hogy ez azért nem teljesen így van, eljut az emberekhez, vannak, akinek tetszik, csak lehet túl zord az ábrázatom és nem jönnek oda koncert után. [na, ez valós mosoly]. De a lényeg, ha aránylag kevés visszajelzéssel találkozom, ez talán változni fog.

Egyébként te olyan alkotó vagy akinek szüksége van a visszajelzésre?

T: Érdekelne, hogy mondjuk, ha valaki nem tudja egy adott dal sztoriját, és elsőre meghallgatja. akkor benne mit indít el. Szerintem ez nagyon izgalmas. Így nagyon érdekelne a visszajelzés.  Olyan szinten, hogy most keményebben vagy magyarul vagy mindenképpen, de másképp kéne csinál, az nem érdekel, mert ez ilyen, ez így jön.

És maga az, amikor visszajelzést kapsz, befolyásol abban, hogyan közelítesz egy újabb dal írásához? Vagy a dal inkább olyan lesz, amilyen te vagy?

T.: A legritkább esetben tudatos ez a dolog. A zenében meg abszolút a magam feje után megyek, ami éppen tetszik vagy kifejezi az érzéseimet. Egy adott vélemény, ha betalál, lehet beépül, de biztosan nem tudatos. A szövegekkel más a helyzet. Sokszor kapjuk, hogy miért nem nyomjuk magyarul.

De ez nem véletlen: a Slowmesh nem fog magyarul megszólalni. Csak azért mert, lehet úgy 3-al több emberhez jutna el, azért pláne nem. Mi ezt így érezzük, ez angol nyelven szól a fejünkben.

Na, és milyenek lesznek az új Slowmesh dalok, mármint a te részedről? Egyáltalán készülnek már, vagy még kifejezetten a III. (és a korábbi) lemezt járatjátok a koncerteken, ahogy említetted?

T.: Készülnek, de még odébb van a 4. lemez. A második meg a harmadik, többek között a COVID miatt, kicsit összefolyt, szóval most a magam részéről inkább a koncertezésre helyezem a hangsúlyt. Szerintem a többiek is így vannak vele. Talán majd 2024. második felében kezdünk el komolyabban foglalkozni a következő lemezzel. A FTS esetében várható egy akusztikus lemez és után meg a 3. nagylemez. Majd meglátjuk, hogy hogyan fér bele 2024-be, de a csapat nagyon elszánt. [nevetés]

S hol találkozhat veletek a közönség legközelebb?

T.: A Slowmesh legközelebb november 24-én fog játszani Kecskeméten [az interjú kicsit korábbi], a Kilelében. Utána lesz még Mezőkövesd, Debrecen és végül Dunaújváros. A From The Sky idén már csak egy alkalommal fog fellépni december 22-én a Barba Negraban. Remélem minél többször találkozunk! Köszönöm a lehetőséget! RNR! [zárja mosolyogva]

Köszönjük az interjút, további sok sikert kívánuk!