Isten Háta Mögött

Amarant

2008. november 2.

1

– Sziasztok! Amarant vagyok a Fémforgácstól, utoljára Miskolcon volt hozzátok szerencsém a Varsó és Stereochrist társaságában az IFI házban (k*rva rég volt mi?) s most nekem jutott a lehetőség, hogy fagassalak titeket.

– Jajaja, elég rég volt. Akkoriban Miskolcon még csak 20-an néztek meg minket, de azóta rengeteget fejlődött mind a zenekar, mind a város (gondolom, a Hűtlen-feldolgozás miatt befogadtak), így már legutoljára már 50-en voltak! Plusz ugye volt a miskolci albérletes sztori is. De akkor faggass!

– Amit én is észrevettem és több koncertetek után is jelezték ismerősök – és most ne értsetek félre -, hogy Phil Anselmos szinten folynak a koncertek és csak a lemezen szóltok tisztán és józanon… cáfoljatok meg, hogy nem így van!

– Nem, ez igaz, mindenki nyom valamit a bandából, bár a többiekről annyira nem akarok mondani semmit, mert ezt mindenki magának intézi külön, de részemről egy kis hernyó alufóliáról bejátszik koncert előtt, mert a fű már nem olyan jó. De inni nem szoktam!

– Mesélnétek az írországi kalandozásról? Milyen élményekkel gazdagodtatok, lett e hatásuk az új korongra?

– A pénz sokasodásának élményével mindenképp’ gazdagodtunk. Én személy szerint még a hullámszörf-, az éjszakai meló-, a részeg írekkel való verekedés- és a „remeteélet-és-jammelés-az-óceánparti-villában”-érzéssel gazdagodtam még. Lacika ezen kívül pizzasütésben és szendvicskészítésben (a’ la Arthur Dent) fejlődött. Illetve megtanultunk aludni ketten egy raklapból és egy koszos matracból készült ágynak alig nevezhető dolgon. Ez utóbbi már Londoban történt.

– A lemezbemutató hogy sikerült? Milyen volt a hangulat, sikerült terjeszteni az igét?

A hangulat egészen addig fos volt, míg meg nem láttuk azt a 600 embert, aki megtöltötte a Rádayt. Érted, annak a klubnak még nem kellett volna kinyitnia, na mindegy. Szóval az a lényeg, hogy bár a körülmények nem voltak adottak, a közel kétórás koncerttel megtettük a magunkét. Persze a koncert közben a backstageben kipakolták a táskámat, amivel a zenekar bukott kb. 300.000-et, mivel nálam volt a zenekarpénz, úgyhogy minden szempontból igazi kettősség jellemezte a bulit, szóval nem panaszkodhatunk, igazi leképezése volt ez a való életnek. Persze volt jó kis eladás, már kb. 250 darabnál járunk cd-eladásban, szóval ez már szinte tankcsapdai.

– Nekem azt próbálták bemagyarázni, hogy már A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás szövegei is szóltak valamiről… csak viccelek amúgy, azon nálam egyből belataláltak értelmezésben. A mostani korongot még emésztem, s szerintem sokan mások is. Hogy születnek nálatok a dalszövegek? Zene és a szöveg párhuzamosan jönnek vagy felváltva?

– Emészteni jó. Hogyan is születnek… szerintem igazán jó megfogalmazás erre az, hogy „csak úgy jönnek”. Mindig a zene és az énekdallam van meg először, ez ugye drogok hatására, majd mikor már megvan a halandzsa, akkor elvonulok az erdőbe, és addig nem jövök ki, míg rá nem kanyarintottam minden szöveget a meglévő ütemezésre. De ettől még csak úgy jönnek. Egyedül arra figyelek, hogy ne legyen elcsépelt semmilyen fordulat, amit használok.

– Szövegek mondanivalójával kapcsolatban osztanátok meg velünk valamit? Már ha nem a hallgatókra hagyatkozó értelmezés hívei vagytok.

– Én nem szívesen elemzem a saját szövegeimet, de azt nyugodtan elmondhatom, hogy sajnos tényleg nem egy nagyformátumú agy az, ami ezzel nem tud mit kezdeni és kijelenti, hogy ez értelmetlen és csak szavak egymás után dobálva. Mármint, oksi, azzal nincs mit kezdenem, ha valakit nem érdekel, és ezért nem is fektet bele energiát. Ellenben, ha valaki elmélyed egy kicsit benne, akkor simán, mint a gimiben, simán le lehet elemezni. De, és ami a legfontosabb, nem muszáj. Az a legjobb, ha mindenki azzal foglalkozik, ami neki jó, de ha épp’ a hallgató magára kanyarintja a szöveget értelmileg, az a legjobb. A lényeg, hogy én is csakis a nagybetűs igazságról akarok írni.

– Milyen elhatározás után jött a Vágtázó halottkémek – Aláírhatatlan történelmének IHM-esre formálása?

– Nyilvánvalóan kell hozzá egy olyan, hogy az adott zenekar legyen az egyik kedvencünk itthonról. Mind a Csabi, mind én fiatalabb korunkban rengeteg VHK-n voltunk, Fekete Lyuk, Almássy tér, a régi helyeken. Szóval ezzel indult, de aztán Csabi kollégája, Macse felvetette, hogy most miért is nem játszunk el egy kis VHK-t? És az Aláírhatatlant egyből meg tudtuk fogni a grabancánál, és szépen lezúztuk, ráadásul mindenki megőrül rá a koncerten, mert iszonyú erősen megszólal az a három akkord, amiből áll. Egy nagyon egyszerű dal amúgy, de épp’ ezért nagyon erős.

– Közelítő-Távolító 2… amikor a tracklistet megláttam azt gondoltam újabb kult szerzemény lesz vagy nagyon el lesz b**va, kicsit meglepődtem, mikor meghallottam. Mi volt a cél vele?

– Semmi. Poénkodtunk. Az a baj, hogy kicsit elfelejtik az emberek figyelembe venni, hogy mi is csak bugyuta figurák vagyunk, akik baszki azt csinálnak, amit csak akarnak, és nem kell, hogy legyen bármiféle célja. Vicces nézni a sok megfejtőt, de már megszoktuk, és pont ők emelnek fel minket a többi zenekar fölé, úgyhogy köszi, haverek.

– A Kényelmetlen lemez körítése tetszik, viszont az artwork olyan mint egy hungarista lemez borító, a házi áldás is megvan a mamám falán, mi lenne a koncept?

– Hmm. Bocs, de ilyen baromságot már rég olvastam, itt röhögök. A barna-fehér-fekete trikolor egy piros bajusszal/angyalszárnnyal az miért hungarista? Nincs konszept! Ezt kell felfogni velünk kapcsolatban, és ez az, ami a lényeg, mert úgy látom, az emberek annyira be vannak szűkülve, hogy képtelenek felfogni: nincsenek koncepcióink! Mindig csak az a kérdés, hogy tetszik-e négyünknek, vagy nem. A házi áldásról meg mit kell elmagyarázni? Az egyik legfontosabb igazságot tartalmazza a világon, ugyanaz, mint az om mani padme hum meg az a zsidó cucc, nem tudom, hogy van pontosan. Szóval, ez nagybetűs igazság, de nyílván majd még fel kell nőni hozzá a nagy tömegeknek.

– Mi a véleményetek arról, hogy a Kényelmetlen lemez anyagát kb. két hete már el lehet érni a neten?

– Leszarom. Figyelj, mindenkinek megköszönjük, hogy támogat minket azzal, hogy vesz lemezt, pólót meg eljön a koncertre és nem iratja fel magát. Ezzel támogat minket, és hálásak vagyunk érte. De ha valaki csak kíváncsi, nem várjuk el tőle, hogy fizessen pénzt érte, ha nem akar. Bár én nem vagyok egy nagy letöltő, de attól még simán megértem. Amit például a 30y csinált azzal a „becseréljük a másolt cd-t eredetiben, ha eljössz a koncertünkre” tök jó kis marketingötlet volt. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy két ropiért egy duplalemezt engedjen már meg valaki magának. Mert, amitől fel tud menni az agyvizem, mikor panaszkodnak, hogy nincs pénz, stbstb, de persze ha belegondolsz, egy 5 sör ára egy szórakozóhelyen, szóval kicsit gondolkozzunk már.

– Jövőbeli tervek? Mik az elvárásaitok most így, hogy a Hammer kiadóhoz kerültetek?

Semmilyen elvárásunk nincs, nem szeretem, ha elvárások irányítanak, főleg ha az saját magamtól jön. Kiadták a lemezünket, terjesztik, a lehetőségekhez mérten segítenek nekünk, és teljesen jól tudunk együtt dolgozni. Nyílván, ha majd mi is elkezdjük megtölteni a Pecsát, majd újra leülünk tárgyalni velük. A jövő meg… én most visszamegyek Londonba, hadd érjen a lemez, az megy nélkülem is. Közben decemberben lesz a pecsás bprnr-karácsony, az megint egy nagyobb szabású koncert lesz nekünk, a jövő év meg majd alakul. Szeretnénk most már igazán fesztiválozni. Meg lehet, hogy felveszünk egy feldolgozás-lemezt, meg ugye már több koncertünket is rögzítettük többkamerásan, tehát lehet, hogy még dvd-nk is lesz. Én meg elveszem a barátnőmet és leszokom a drogokról, mert 30 évesen ez már nem vicces.

– Tervezitek-e, hogy valaha angolul is írjatok dalokat vagy külön a magyar közönség ízlésvilágára vagytok kiélezve?

A magyar közönség ízlésvilága?! Na, most nem akarok rosszmájú meg savanyúszőlő-evő lenni, de mondjuk Angliában vagy Amerikában, ha egy lemezről szinte mindenhol azt írják, hogy az év lemeze és szinte az egekig dícsérik őket, szerinted ilyen szinten marad underground, mint ahogy mi most vagyunk? Persze, leszarom ezeket a felvetéseket, mert ide születtünk, itt kell csinálnunk a dolgunkat, ez a dolgunk, és gecijó. De érted, mi mikor megyünk majd be a Fábryhoz, mint ahogy mondjuk az At the drive-in a LateNightShow-ba, ami ugye épp’ arról szól, hogy kielégítsék az igényeket… Szóval, magyar ízlés, pha, mindenki szabaduljon meg tőle. Főleg ettől a most divatos „népzenei-dolgokat-kevekek-elektronikával”-szarságtól. De ettől függetlenül szerintem az Isten Háta Mögött egy tipikusan magyar dolog, itt születhetett meg csak, ebben az országban, mint reakció a nyakig érő hígfosra. Tehát nem tervezünk ilyesmit, de ha lesz időnk, majd felénekelek egy pár dalt angolul és kiküldjük a Kerrangnak meg a Revolvernek. Aztán befutunk.