„Az igazi férfi az mindig egy picit spicces és van egy diszkrét szarszaga” – vallotta Bohumil Hrabal. 1997. február 3-án, 28 éve hunyt el a legendás hírű cseh író, akinek műveiben az irodalom sokszor a sörrel azonosult. Emlékezzünk rá egy jó sör mellett és közben élvezzétek EP sorozatunk szendergősen légies, post-doomgaze pszichoanalízisát, nehéz légkörű atmoszféráit, pengeéles thrash / OSDM vonalas zúzdáit.

World Coda

A World Coda egy egyedi hangzású post-rock, goth rock, shoegaze, blackgaze, doomgaze zenekar, székhelyét tekintve Angliából. A sajátstílusára abject-gaze jelzőt akasztó, kínai és brit tagokat tömörítő formáció Before Eclipse III című kétszámos kislemeze tavaly júniusban azonos címmel útjára indított EP-sorozatuk utolsó fejezeteként látott napvilágot a múlt hónap közepén. Zenéjük szendergő, légiesen filmszerű atmoszférája mellett a ’80-as, ’90-es évek újhullámos dark rock, valamint a modernebb post-metal és a black metal vonalait is érintve nyújtanak önvizsgálatra csábító pszichoanalízist. Dallamaiknak, témáiknak megvannak az úgymond vizuálisan elgondolkodó hatása, ami annak ellenére, hogy egy jó adagnyi depresszív szemléletet is hordoz nagyon is életszerű, művészi, vagy épp avantgárd, ha ez jobban tetszik… de mindez csak formaság. A lényeg az, amit zenéjük által közvetíteni tudnak, és az valóban nem mindennapi. Hallgassátok meg az EP első két fejezetét is, érdemes.

Foetorem

A Foetorem egy pusztuló death/doom metal banda a dániai Koldingból. A négytagú csapat Demo 2025 című bemutatkozására három mocskos, temető hangulatot árasztó dal került fel vastag, komótosan középtempós, de annál gyilkosabb riffekkel, és gégemetszett, morgós énekkel. Az egésznek a légkörében érezni az elmúlás, a rothadás, a temetők, valamint a pokol kénes szagát, amik olyan bandákat idéznek vissza bennem, mint a Morgoth, Pestilence, vagy az Unleashed. Vagyis vérbeli OSDM cucc ez a javából.

Exul

2022-es remekül sikerült debütáló albuma, a Path to the Unknown után 5 tételes vadonatúj EP-jét robbantotta ránk a lengyel thrash metalos Exul. Perpetual Catastrophe kiadványuk egy klasszikus „thrash” Intro-s felvezetés követően rúgja ránk az ajtót. A Metallica, valamint a Keator ízeit hozó Infallible Fools tökéletesen megmutatja a banda lendületét és energikus, nem utolsó sorban kellően technikás zeneiségét, ami 22 percen át kitart. Dalaik egyszerű, old-school jellegüknél fogva nyers hangzásúak, az ének agresszív, riffeik gyorsak, technikásak, a szólóik pengeélesek, a dobmunka intenzív, valamint a tempók és ritmusváltások is tökéletesek. Igazi tharsh metal, se több, se kevesebb!

Balefire

Az OSDM vonalas amerikai Balefire Chuck Sherwood, az Incantation basszusgitárosa, valamint a black/thrash Blood Storm basszusgitárosának, Mezzadurus új projektje. E két tag neve abszulút garancia arra, hogy valami igazán brutálisat kapunk tőlük. És ez így is van. Hat dalos bemutatkozó anyagukat 15 perc alatt darálják a füleinkbe. Velejéig gonosz, gyilkos dallamaikat minden trendektől mentesen a death metal ősi sátáni tüze fűti, ami igazi csemegeként fog hatni a műfaj rajongói számára… fölösleges is tovább szaporítani a szót.

Crimson Cathedral

A Crimson Cathedral a’90-es évekre jellemző gothic metal / heavy doom végzetet hozta el nekünk az arkansasi Bentonville városkájából. A női-frontos (Roxanne Tillery) csapat két dalos, közel 10 perces debüt-EP-je, a Severance épp úgy magán hordozza a Paradise Lost korai éveinek, mint, ahogyan a Trouble doom esszenciáinak jegyeit – ezek mellett még némi himnikus metal feeling is megtalálható zenéjükben. Mindezekből egy érdekes elegy kerekedik, ami a maga nemében még újszerű is, de mégis kicsit klisé. A lényeg, hogy mi lesz a folytatás. Egy a tucat bandákból, vagy egy merőben új banda.