Nőnapon sem volt hiány metalból, hiszen a csillagok különös együttállása (vagy inkább a jól kisakkozott szervezés) miatt a Dynazty és a Nanowar of Steel turnéján a váltásban lévő előzenekarok egymásnak adták át a kilincset a Barba Negra kék színpadán.

Az estét a spanyol Kilmara nyitotta, akik a pörgős power metal zenéjükkel már az első perctől fogva feltüzelték a közönséget. Az együttes tagjai a űrrepülők személyzetének overalljaira emlékeztető ruhákat viseltek, ami érthető is, hiszen a legutóbbi albumuk címe Journey to the Sun. Kitettek magukért, hiszen végig pörögtek a koncert alatt, egyáltalán nem volt megállás, és láthatóan a közönség se volt szellős már az ő bulijukon sem. A koncerten elköszönéskor bejelentették, hogy a turné eddig tartott nekik, ez volt az utolsó állomásuk.

Körülbelül 20 perc szünet után jött a váltás, színpadra lépett a „szellemes” témájú Trick or Treat, akik szintén jelmezekbe öltözve folytatták a vidám hangulatot. Síron túli orgonával és kriptaszaggal indítottak. A dallamos power metal alakulat szinte berobbant a kísértetekkel és szemgolyó-labdákkal kirakott színpadra. Már az elején érezni lehetett, hogy a banda megnyerte magának a közönséget, akik ütemre tapsolással és ujjongással kísérték a zenélést. A harmadik dalnál megtudtuk, hogy a gonoszoknak is szükségük van édességre, így Alessondro Conti énekes előhozott egy hatalmas, felfújható nyalókát és néhány szemgolyóra emlékeztető labdát is, amiket bedobott a közönségbe, akik jól eljátszottak vele. Ha ez nem lett volna elég, még egy fekete ruhás, hokimaszkos, machetés alak is megjelent, aki töklámpa alakú kosárkából cukrokat dobált be a közönségnek. Tisztára halloweeni (vagy Helloween-i?) hangulat.

A koncertet tisztességgel lejátszották, az ő teljesítményükre sem lehet panasz. Végül, az utolsó, Hungarian Hangover c. daluk előtt Alessandro elmondta, hogy ezt a dalt az első budapesti fellépésük után írták, mikor a Sonata Arcticával játszottak itt és nagyon berúgtak a koncertet követően. A dal alatt Alessandro mikrofonja megadta magát, így kénytelen volt az egyik gitárosét lenyúlni, de a dalhoz illően egy doboz sört is kapott a mikrofon mellé.

Újabb átállás következett, ezúttal a tervezettnél hosszabb, mert valamilyen ok miatt 10 percet csúsztak az olasz paródia metálosok, emiatt a koncert is lerövidítésre került, mert egy dallal kevesebbet játszottak. Szokásos callcenteres introval indult a koncert, ami alatt a tagok felvonultak a színpadra, majd jött a Sober és a Storm Warrior, ezeket pedig számomra egyik legemlékezetesebb daluk, a Sabaton-paródia, a 1994-es foci világbajnokságról szóló Pasadena 1994. Ezek után persze jött a szokásos wall of death helyetti Wall Of Love (George Michael feldolgozás részlete), amikor a közönség tagjai egymásnak rohanva megölelték egymást. Majd jött a Disco Metal, ami szintén nagy sikernek örvendett a közönségnél. Tettünk egy utazást a farpofák közötti űrbe is a Uranus dallal, ami természetesen Mister Baffo seggének mikrofonba „beszélésével” indult.

Megkaptuk a legújabb dalt is, ami Java programozásról szól, amire a sztereotip kockának öltözött basszusgitáros Gatto Panceri 666 (aki civilben maga is programozó) meg is jegyezte, hogy mások számítógépekkel íratnak dalokat, ők pedig olyan dalt írtak, ami számítógépeket működtet. A koncert folytatódott a tőlük megszokott sláger dalokkal, volt itt hatalmas bagoly, kardszárnyú delfinen lovaglás Burzum-inspirtált reggaetonra és zárásnak az elmaradhatatlan Vallhalleluja IKEAs dohányzóasztal szereléssel és közönségbe röpítéssel.

Pontban 21:40-kor pedig színpadra lépett Nils Molin és bandája, a Dynazty. A koncert a legutóbbi, Game of Faces című albumuk közepén található dallal indult, ami a Fortune Favors the Brave. Látszik, hogy a közönség nagyon várta már a koncertet, ami nem hiába volt teltházas, hiszen hatalmas ujjongással fogadták a zenészek színpadra vonulását, majd a dalokat hangosan végigtapsolták.

A koncert számomra kiemelkedő részei pont a közepén voltak, mikor egyvelegeket játszottak, mint az instrumentális részek a Instinct / The White / Highway Star dalokból, ahol a gitárosok igazán megcsillogtatták a hangszeres tudásukat. Ezalatt két, állványra állított akusztikus gitár került a színpadra és egy újabb egyveleg következett, ezúttal akusztikus átiratokkal a My Darkest Hour / Power of Will / Yours dalokból, ahol Mikael Lavér és Love Magnusson be is álltak a már felállított gitárokhoz. A dobos Georg Härnsten Egg pedig a billentyűkhöz lépett át. Ekkor Nils visszatért a színpadra és nekikezdtek az akusztikus szekciónak.

A folytatásban megkaptuk egy újabb, a Call of the Night című sláger dalt a legutóbbi lemezről, amit dobszóló követett. Utána még kaptunk négy dalt, amit végül zárásként az elnyújtott, a közönséget énekeltető (vagy inkább üvöltető?) Heartless Madness követett. Ezen dal alatt Nils a közönséget két oldalra szedte szét és versenyeztette őket, hogy melyikük a hangosabb. Végül a közönség bal oldala nyerte a „versenyt”. A koncert végén rajongóktól vett át egy zászlót, amit a közönség felé mutatott, majd aláírva vissza is adott.

Egy vidám hangulatú este volt ez a Barba Negra Blue Stage-en, ami viszont mindenképp jól sikerült időzítésben, hiszen a nőnapra a hölgy rajongók ennél jobb ajándékot nem is kaphattak volna a a nagy rajongásnak örvendő rocksztárnak is elmenő Nils személyében. Akik viszont a metal paródiák mentek, azok is jól jártak.

Fényképek: saját (Lawrence Live Vids)