A bőség zavara kerít lassan hatalmába-, hiszen panasz nem lehet az elmúlt időszakban jellemző-, ikonikus bandákat felsorakoztató koncert – dömpingre, amibe ez alkalommal a Carcass is becsatlakozott. Ráadásul még Jeff Walker által is felemlegetett Fekete Lyukas koncert után 35 évvel most ismét egy klubkoncerttel, aminek nem is tudnék más befogadó terepet elképzelni, mint a Dürer Kertet. Talán épp ennek apropóján az akkor útjukat kereső (örök)fiatalok-, most a komoly (?) felnőttek mindennapjait megtörve jöttek újraélni – vagy legalábbis annak hangulatát felidézni – többen is a Carcasstól (el)várható-, a napi mederből kiemelő intenzitást, ami végül most is forgatókönyvbe illően megvolt.

A könnyed nyárestét ez alkalommal láthatóan nagy meglepetéssel és korántsem könnyed léptékkel indította el a hazai színtérről érkező Vér, akik rövid-, de nagyon meggyőző fél órával pörgették fel az ekkorra már elég szép számmal befutó közönséget.

Azt hiszem, a meglepetés kölcsönös volt. Talán még nem játszottak a srácok ennyi ember előtt és olyan hangzással, mint most, méltóképp indítva az estére garantált adrenalin löketet.

Rögtön utánuk érkezett a színpadra, az utóbbi időben egyre többet hallható nyers, allűrmentes death metált “celebráló”, főként ex-Kill With Hate tagokkal 2021-től új formációban működő Beneath The Void , akiket mostanság többször volt szerencsém meghallgatni.

A két hazaipályás zenekar kellően hozta a hangulatot és az időközben szinte teltházas Dürer nagytermében végre a színpadra lépett a Carcass, egy rendkívül intenzív, közel 2 órás programmal.

Szokás akkor turnéra indulni, amikor egy új anyag kerül ki a stúdióból, de ez alkalommal erről szó sem volt, hiszen a Carcass utolsó lemeze is már 4 éve jelent meg. Viszont apropó ide vagy oda, a koncert anélkül is hozta, amit hoznia kellett és nekem úgy tűnt, minden pillanatában teljesen rendben volt.

Nagyon profin, kellően nyers – erőteljesen szólt minden szám, a Dürerben jellemző hangosítással, ami a fotósárokban és később a közönségben elvegyülve is nekem úgy tűnt: tökéletesen rendben van. Bár egy kicsit meglepő volt Jeff Walker fehéringes, jólfésült hétköznapisága, de ez mit sem változtatott azon, ahogy a közönség arcába tolta folyamatosan a trash-t (és a sorozatban dobált pengetőt.)

És, hogy kellőképpen egyben legyen a teljes setlist a klasszikus albumokat is érintve a legutolsó albumig, többször intrók átvezetésével tolta végig a Carcass a koncertet, az előre tervezetthez képest egy olyan zárással, amit a padlóra kitett listán nem jegyeztek előre.

A legutóbbi Torn Arteries albumról hozott számok mellett azért is érkeztek olyan klasszikusok, mint: „Necroticism”, a „Incarnated Solvent Abuse,” a „Corporal Jigsore Quandary,” vagy a „Heartwork„.

Mindent összevetve, egy teljes adrenalinbombával, tökéletes hétzáró és neuron-satuzó koncert után még némi merch válogatással indultunk tovább ismét a hétköznapok sűrűjébe.

És, amik ez alkalommal a Dürerben megszólaltak:

The Living Dead at the Manchester Morgue – csak intoval

Unfit for Human Consumption 

Buried Dreams

Kelly’s Meat Emporium

Incarnated Solvent Abuse

No Love Lost

Death Certificate
Dance of Ixtab (Psychopomp & Circumstance March No. 1 in B)

Keep On Rotting in the Free World – Black Star introval
Genital Grinder

Pyosisified (Rotten to the Gore)

Tools of the Trade

The Scythe’s Remorseless Swing

316L Grade Surgical Steel

This Mortal Coil

Corporal Jigsore Quandary

+

Exhume to Consume

Heartwork
Captive Bolt Pistol (eredetileg nem is volt jegyezve)

Szöveg és képek: Major Brigitta