Igazán különleges atmoszférát teremtett Steve Von Till európai turnét záró estje az A38 hajón, ahol ritka eseményként a közönség a megszokottól eltérően ez alkalommal egy intimebb térbe érkezve-, ültetett koncerten merülhetett el az esti varázslatba.

Az estét a Leedsből érkező Matthew Broadley egyszemélyes dark – folk témákat feldolgozó projektje, a Greet vezette fel, melynek zenéjét alapjaiban meghatározó analóg harmónium melankóliáját kellő drámaisággal erősített meg némi drón hangzás is. A black metal színtérről ismerős Matthew Broadley dark folk/ambient projektjét az első EP, a Harmonium 1 2024. májusi megjelenésével indította útjára, majd azóta a Harmónium 2 valamint idén tavasszal megjelent Hares on the Mountain kísérleti világával mutatkozik be az arra nyitott hallgatóságnak. (Brigi)

A harmónium karakteressége-, a folk témákat feldolgozó és balladákat idéző szövegvilág egyfajta belső zenei utazást teremtett mind az albumokat már ismerőknek, és az azt most megismerőknek egyaránt.. A korántsem szokványos hangzásvilág tökéletes felvezetést adott az estének. A szeánszt egy rövid áthangolást követően, Steve Von Till precízen felépített, lélekgógyító-vezettet meditációja koronázta meg, ahol a turné során méltó zárásként, csupán második alkalommal 2 csellista – köztük hazai pályán Michaela Lilla Bos – is kísért, és ahol áhítattal figyelve hittünk az apokalipszis varázslatban, amit fő vonalban a májusban megjelent Alone in a World of Wounds albumának dalaival közvetített felénk. (Brigi)

Az anyazenekar Neurosis munkáságát, valamint annak hatását, nem hiszem, hogy bármelyik olvasóinkak is be kellene mutatnom. A jelenkor csapatainak garmadája él abból a világból, melyet annak idején a banda megteremtett. Bár a zenéjük sokat változott az idők folyamán, ennek ellenére a tagok számos szóló és mellékprojektben vállalnak több-kevesebb szerepet. Példának okáért Itt van Steve Von Till, aki amihez csak hozzáér, vagyis jobban mondva, amihez csak köze van, arannyá válik. Talán kissé túlzó és szubjektív megállapítás, lényegét tekintve valós alapokon nyugszik. Bár zeneileg a különböző kiadványok (pl.: Harvestman, Hawkwind Triad, Songs of Townes Van Zandt) sokszor igen távol állnak egymástól, közös jellemzőjük az, hogy maradandó értéket képviselnek.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem elvárásokkal érkeztem a koncertre, de azt, hogy pontosan mit is várhatok, az egyik kedvenc előadómtól, nem tudtam. Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen csodálatos életműből, mit ad elő Steve. Az A38 székekkel megtöltött nézőtere, tűkön ülve várta, hogy kezdetét vegye az előadás. (paff)

Steve Von Till – ahogy az ismét várható volt-, az alázattal és mély belső intuícióval komponált, csontig hatoló szövegei egy tökéletes kapcsolódású, csodálatos atmoszférába ringatta a jelenlévőket. Saját projektjében a karcos ének abszolút összhangban van azzal az apokalpszist előrevetítő szövegvilággal, amit Steve Von Till önazonosan jegyez és közvetít a színpadon is. (Brigi)

Személy szerint hozzám, a számtalan kiváló kiadvány dacára, a nevével fémjelzett szólóalbumok állnak a legközelebb. Minden egyes lemez egy csoda, egy külvilág generálta rezdülés egy kivételes embertől. Nincs ez másképp az idén megjelent, Alone In The World Of Wounds-al sem, mely – ha a Townes Van Zandt feldolgozás-lemez is számolom – immár a hetedik a sorban.

Szavakkal nem leírható az a fajta csoda és szépség, mely ezt a koncertet jellemezte. De talán nem is jó szó erre az eseményre, a koncert. Talán még az irányított meditáció sem túlzó, mivel a műsoridő 70 percére tényleg átszellemülhetett az arra fogékony lélek, hogy aztán megtisztulva áhítattal térjen vissza a való világba. Nem tudok és nem is akarok számokat kiemelni, mivel ebben az esetben tényleg semmi értelme nincs. Nem tudott a lelkem betelni az önmagával láthatóan megbékélt, sokszor magát megölelő Steve Von Till látványával, aki mintha csak otthon lett volna, a hangszereket váltogatva hol zongorával, hol pedig gitárral kísérve osztotta meg bölcsességét a nagyérdeművel. (paff)

Az új albumról hozott, szép ívvel felépített showban elmerülve lehetett volna akár hiányérzet is, de aki jelen volt ezen az estén, nagy valószínűséggel némi lélek-tehertől felszabadultan indulhatott tovább a péntek éjszakába. (Brigi)

Ha egy zene meg tudja tisztítani, akkor ez az. A lemezeket feltéve az ember úgy éli át a bánatot, a keserűséget, a fájdalmat vagy éppen az örömet, hogy a zene által katalizált érzések a lelke minden egyes részét átjárják. Bár nem éppen vidám zene, mégis erőt ad. Ott van benne a múlt, a jelen és a jövő egyaránt, átjárva valami ősi, megfoghatatlan érzéssel. Steve Von Till}korunk egyik legnagyobb „zenei” sámánja. Azon kevesek egyike, akik képesek zenével varázsolni. Élőben sem volt ez másképp. Ez az év egyik csodája volt számomra. (paff)

Fotók: Major Brigi és A38