Kevés zenészről tudnám elképzelni, hogy a koncertjét egy ilyen különleges helyen nézzem meg, mint a magyar multiinstrumentalista, műfajokon átívelő életművel rendelkező Herold Jánosról, azaz iamyankról. Az előadás a legendás Fiumei úti sírkertben az árkádsoron volt megtartva, a fákkal szegélyezett épület különleges hangulatot adott a performance-nak, háttérben középen Szűz Máriával. A zenész a harmadik stúdióalbumát prezentálta itt élőben, melynek címe STNTLN. A rendezvény teltházas volt, ami jól mutatja, hogy mekkora az érdeklődés a zenéje iránt és milyen összetartó rajongói közösséget hozott össze maga körül. Akik számára ismerős iamyank munkássága, még azok sem tudják igazán, hogy mire is fognak számítani. Kísérleti elektronika? Poszt-metal? Dark ambient? Downtempo? Rave? Klasszikus zene? Nos az ő életművében mindezt hallhattuk már és ebből a koncertből sem hagyta ki ezeket.

A jelen koncert és a hamarosan megjelenő album egy újabb ínyencség: ambient és pszichedelikus, progresszív rock keveréke, western filmekre emlékeztető részletekkel. iamyank maga mellé egész szép zenekart vonultatott fel a koncertre, hiszen rajta kívül (billentyűk, gitár, szavalás) láthattunk és hallhattunk még három énekesnőt Horváth Martina (The Answer Lies in the Black Void, Mansúr, Thy Catafalque), Labus Lili és Musspell személyében, továbbá vele volt még Rádli Ramóna csellón, Hámori János trombitán, Lee Olivér gitáron, Mohácsi Matyi (Shellbeach, Grand, All Machines Will Fail, The Idoru) basszusgitáron, Szalay Dani (Shellbeach, SONYA) és Kocsis Máté (All Machines Will Fail, Takkra) a dobokon, perkán. Mint látható, egyáltalán nem volt üres a színpad.

A koncert a meghirdetett kezdés után 20 perccel később kezdődött. A sötét, köddel borított színpadot szépen lassan birtokba vették a zenészek. Az elején főleg a dark ambientes témákat hallhattuk, itt-ott westenes gitár és dobok kíséretében. Utána indult be a régi iamyank számokat is megidéző, kicsit kattogós future-garage-os, poszt-rockos elszállással III. LTHTTLN című dal. Majd megint a lassabb, ambient dalok következtek western gitáros részekkel és trombitával, de még az ebow is előkerült.

Később csatlakozott háttérben vokálon Martina és Lili. Az ő hangjaik újabb rétegeket adtak a zenéhez, ami által teljesen más dimenzióba került a közönség, andalgós, elszállós, ténylegesen pszichedelikus élményben lehetett részünk. Ahogy haladtunk tovább az albummal, egyre jobban összetettebbé vált a zene, még több réteg halmozódott egymásra és még jobban az álomszerű hangképek felé utaztunk. Törzsi dobolás, éteri női vokálok, trombita, gitárok.

Voltak olyan részek, ahol a törzsi arcfestésű yank leült a színpadra szavalni, hiszen ez egy koncepciós album, ami tartalmaz szavalós tételeket is. Olyan is volt, mikor elővette a vonóját is és hegedült a gitárján. Lili egyszer kijött és vokálról fő énekre váltott át Musspell énekesnővel közösen, miközben Martina továbbra is a háttérvokálokat adta a zenéhez.

Ténylegesen egyedi este volt ez, iamyank most sem aprózta el, és grandiózus bemutatót tartott az új nagylemezének. A helyszín tényleg nagyon illett a zenéhez, látványban is kitett magáért, hiszen káprázatos fényjátéknak lehettünk szemtanúi a koncert alatt. Az árkádsor boltívein fények futottak végig, sőt még az égbe is mutatott nyíl, vagy vörös fénysugarak. Kíváncsian várom az albumot, mert a koncert meggyőzött, hogy bizony meg kell hallgatnom ezt!

Fotók: saját (Lawrence Live Vids)