Az év számomra egyik legjobban várt koncertje volt a Pendulum budapesti visszatérése. Az ausztráliai Perth-ből eredetileg csak drum’n’bass producer/DJ trióként induló, majd később elektronikus rockbandává váló Pendulum minden bizonnyal nagy szeretetnek örvend a magyar közönség körében. Voltak már headlinerek fesztiválokon, például legutóbb a 2022-es VOLT-on is. Egy ideig elkerültem ezt a bandát, elfelejtődött nálam a 2012-es feloszlásuk után, hogy léteztek valaha, de az utóbbi pár évben nagyon rájuk kaptam és rajongóvá váltam, így kötelező volt számomra, hogy megnézzem őket.

Az estét a brit énekesnő duó, az egész frissen, pár éve alakult elektronikus rockot játszó ALT BLK ERA nyitotta. Zenéjük alapja nekik is DNB, mint a fő fellépőnek, így a turné szervezői nem lőttek messzire velük. Egész kellemes volt élőben, tetszett, hogy a két énekesnő nem kifejezetten csak gépi alapra énekelt, hanem volt velük egy dobos és egy gitáros is. Voltak egészen alternatív rockos dalok is, mint a My Drummer’s Girlfriend vagy a Run Rabbit, esetleg a záró szám, az I’m Normally Like This, ahol arra kértek minket, hogy tegyük fel a középső ujjainkat a levegőbe, így a bandával együtt mi is dobtuk a fuckot. Kicsit limonádé zene volt, de így bemelegítésnek teljesen jó. Becsülendő, hogy élő együttest kaptunk, nem csak betettek egy DJ-t, hogy „nesze, játsszál DNB-t a parasztoknak, hadd pörögjenek be”.

Olyan 20-25 perc várakozás pontban 21:00-kor hirtelen elsötétedett minden és egy rövid intro után a húrok közé csaptak a srácok. Egy jó pörgős, tekerős dallal, a Napalmmal indítottak. Majd folytatódott az új album egyik számomra kedvenc dalával, a Save The Cattel. Tetszett benne, hogy Rob olyan agresszíven énekelt, kieresztette a hangját, kicsit át is ment metalcore-ba. A két új dal után visszakanyarodtunk a 2008-as In Silico albumhoz és jött a westernes, rézfúvós Propane Nightmares. Ezen kezdett már jobban bepörögni a közönség. Slágeres hangzású dal jött, ez is szintén az új albumról, a közönség együtt énekelte a Come Alive refrénjét. Ez után Rob kicsit visszavonult az énekléstől és hátrament a két, állványra helyezett MIDI-billentyűzetéhez és azon játszotta szintén veretős, oldschool dal, a Blood Sugar szinti riffjeit, ami szépen átfolyt a klasszikussá vált Prodigy remix/feldolgozásba, a Voodoo People-ba.

Az elmaradhatatlan szintén agresszíven éneklős Crush következett az Immersion albumról, amiben Rob újra kieresztette a énekhangját. Nagyon örültem, hogy végre ezt is hallhattam élőben. Ment az integetés a ooh-ooh-zás Granite elején, majd utána egy szintén könnyed új dalt, a Colourfast-et hallhattuk. Viszont most lett egy kis időnk pihenni, mert a lassú Encoder jött, aminek a végére betettek egy hardstyle-os remix részt. Nekem eléggé kilógott ez, nem értem miért kellett ezt a nyugis dalt elrontaniuk ilyen veretős zárással.

Cannibalkodtunk egyet, a vendégek hangja itt is gépről volt bejátszva, de Rob énekelte a saját részeit, aztán a Nothing for Free jött, ami után pedig az electro house-os The Island két része következett, amiben a II. rész egy remix volt. Ez inkább a Rob és basszeros Gareth másik formációja, a Knife Party dalaira emlékeztetett. A frontember ez alatt is felment a billentyűzetekhez játszani és csavargatni, eközben Peredur aranyszínű gitárjával tükrözte a reflektorok fényeit a közönségre – ez ötletes látványelem volt. Könnyedebb tételek következtek, az együtt éneklős mint a Halo, Archangel, Witchcraft és a Watercolour, Az utóbbiban Rob és Gareth felváltva énekeltek. Talán ezt a részt mondanám igazán kedvencnek a koncertből, hiszen az Archangel és a Halo számok nagyon sokat mentek nálam az Inertia albumról. Egy kis ráadás szünet után indult a Tarantula, ami nekünk magyaroknak főleg az elmúlt két évtized internetes, mémezős generációjának meghatározó dala volt, hogy megismerjük a Pendulomot. Így a közönségből elég sokan, köztük én is a Terézanya csapjad c. átdolgozás szövegét énekeltük – szerintem ez nagyon poénos volt. Sajnos ezzel véget is ért a buli. A setlisten rajta volt az új album záró dala, a Cartagena, de azt nem játszották. Gyorsan eltelt ez a 90 perc.

Nagyon jó koncertet adott a Pendulum, örültem végre láthattam őket élőben. A srácok mindenben odatették magukat, KJ Sawka dobos is precízen, lüktetősen játszott és Peredur is odatette magát a gitározással. Az ALT BLK ERA is jól megcsinálta a hangulatot. A hangosítás is jó volt, tényleg jól szól a Barba Negra új hangrendszere. Viszont következzenek a negatívumok, ami miatt szégyellheti magát a Live Nation és az együttes managementje: az országunkban egy ilyen nagy népszerűségnek örvendő bandát ebbe a kis kapacitású, 3500 férőhelyes sátorba tette be, emiatt abszolút heringparty volt, még szerencse, hogy nem történt baleset és a nagy ugrálások, mosholások között nem lett eltaposva egy ember sem. Mivel az eseményre két nap alatt minden jegy elkelt (aminek egy részét vélhetően üzérek vették meg, hogy drágábban tovább adják), így őrült módjára kereste mindenki a belépőket. A TicketSwap portálon kb. 2000 ember várt jegyekre. Majd hirtelen, két órával kapunyitás előtt a szervezők elérhetővé tettek egy adag, eddig visszatartott jegyet. Mégis mire gondolhattak? Egész nyáron át rejtegették, erre a koncert előtt kitalálják, hogy mégis eladják. Ez igazi kibaszás a sok emberrel, aki jegyet próbált venni hónapokon keresztül. Akinek esetleg még belefért az idejébe és péntek estére nem volt programja és a fővárosban lakik, az talán meg tudja oldani, hogy kezdésre odaérjen, de aki vidéki, annak esélytelen. Ebből is látszik, hogy ez egy rosszul megszervezett esemény volt, remélhetőleg a következő Pendulum bulit nagyobb, jobb helyre szervezik.

Fotók és videók: saját (Lawrence Live Vids)